A zene ritmusa

Ez már nem álom!

Fel alá járkáltam a zeneterembe. Nem hiszem el, hogy Karesz már megint kezdi -dühöngtem magamba.

-Lilla állj már le, megfájdul a fejem -szólt rám Dani fáradtan.

-Nem érdekel. Próbálnunk kell és Karesz sehol -toppantottam a lábammal.

-Akkor talán keresd meg -nézett rám Flóra. Tess vidd a táskádat is -nyújtotta felém.

-Minek vigyem? -hökkentem meg.

-Mert kirabollak -vigyorgott rám Dani mire megforgattam a szemem aztán Karesz keresésére indultam.

-Ez nem tartott sokáig -jegyezte meg Karesz mire megpördültem a tengelyem körül.

-Karesz nem teheted ezt -kezdtem a fejmosást mire elmosolyodott.

-Igazából arra gondoltam, hogy hagyjuk ki ma a próbát -állt meg előttem.

-Miért? -ráncoltam össze a homlokom.

-Mert én már régóta ismerem a te szüleidet és úgy gondoltam én is szeretném bemutatni neked az én szüleimet -nézett le rám.

-Be akarsz mutatni? -kérdeztem összezavarodva.

-Igen. Remélem nincs ellenedre -fogta meg a kezem.

-Nincs, de jó vagyok így? -néztem végig magamon.

-Te egy zsákba is tökéletes lennél -csúsztatta a kezét az álam alá és a szemembe nézve elmosolyodott. Elpirulva kaptam el róla a tekintetem majd hátra léptem egyet.

-Biztos vagy benne? -kérdeztem halkan. Csak nem akarom, hogy valamit félre értsenek a szüleid hisz nem rég szakítottál Diával -pillantottam rá.

-Mit értenének félre? -billentette félre a fejét és közelebb lépett hozzám.

-Hát...hát nem tudom -haraptam az ajkamba.

-Lilla ugyanmár, biztos szivesen megismernének -nézett a szemembe halvány mosolyal. Amúgy már tudják ki vagy -mondta szórakozottan.

-Mi? -rémültem meg.

-Ne csináld már -nevette el magát majd átölelte a vállam. Csak beszélek nekik a duett partneremről -tette hozzá miközbe kifelé indultunk.

A kocsiba ülve néztem Kareszék házára aztán egy mély levegőt véve én is kiszálltam. Nyugi Lilla ők csak Karesz szülei -próbáltam nyugtatni saját magam. Csak annak a srácnak a szülei akibe szerelmes vagy. Nem lesz semmi gond, csak legyél természetes. Lilla nyugodj már meg -kiáltottam gondolatba magamra.

-Héé -lépett mellém Karesz. Baj van? -simította meg az arcom.

-Csak egy kicsit ideges vagyok. Normális ez? -néztem rá ijedten.

-Persze, hogy normális -mosolygott rám megnyugtatólag. Így van ez ha a pasid bemutat a szüleinek -jegyezte meg, meg fogva a kezem.

-De te nem vagy a pasim -motyogtam. Legalább is én nem tudok róla -tettem hozzá. Karesz válasz nélkül indult meg a ház felé majd benyitott az ajtón.

-Megjöttünk -kiáltotta el magát.

-Tudták a szüleid, hogy jövök? -rángattam meg a karját.

-Igen tudták -pillantott rám és kibújt a cipőjéből mire követtem a példáját.

-Jajj de édes -estem térdre amikor megláttam a felénk szaladó kölyök németjuhászt. Szia szépségem, hogy te milyen szép vagy -duruzsoltam a fülét vakargatva.