A zene ritmusa

Karesz szülinapja

Ma van Karesz szülinapja. Eddig számomra semmi jelentősége se volt november 20.-ának most viszont már piros betűs ünnep. Igen mert ma van a szülinapja és csak ezért. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit vegyek szülinapjára, de nem igazán jutottam sokra. Mit vegyek egy olyan srácnak akibe szerelmes vagyok, de ő nem tud róla? Tipródva nézelődtem az ajándék boltba. Minek örülne vajon? Milyen ajándékot szeretne? A francba, hogy nem kérdeztem meg tőle. Épp a bögrék előtt toporogtam amikor észrevettem Flórát és Danit.

-Hála a jó Istennek -sóhajtottam fel és hozzájuk siettem. Sziasztok -köszöntem.

-Szia Lilla -öleltek meg mindketten.

-Dani mit vegyek Karesznak? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.

-Tőled csak egy dolgot kérne -vonta meg a vállát.

-Micsodát? -kérdeztem kapkodva.

-Azt, hogy legyél a csaja -nézett a szemembe mire halkan felsóhajtottam.

-Az már van neki -morogtam. Végül egy kulcstartó mellett döntöttem amire a neve volt ráírva plusz kap hozzá még egy tábla csokit is. Daniék mellett lépkedve sétáltam az iskola felé.

-Karesz bejön ma? -kérdeztem Danira nézve.

-Nem ma nem. Az anyja megengedte, hogy otthon maradjon -legyintett a fejét csóválva.

-Na akinek jól megy -motyogtam. A suliba beérve rögtön Diába szaladtunk bele.

-Dani akkor délután gyertek. Flóra rád is számítok -kezdte köszönés nélkül.

-Jól van már cicababa ott leszünk -bólogatott Dani. Értetlenül kapkodtam a fejem aztán megértettem. Dia biztos szülinapi bulit szervezett Karesznak amire engem nem hívott meg. Miért is tette volna? Mikor ellenségként tekint rám... Szaggatottan sóhajtva kikerültem Diát és felsiettem a boxomhoz.

-Lilla -sietett utánam Dani Flórával együtt.

-Mi az? -kérdeztem halkan és lelassítottam.

-Nehogy már a szívedre vedd -bökött oldalba Dani.

-Én nem vettem a szívemre csak azt hittem, hogy esetleg négyesben elmegyünk valamerre -csóváltam meg a fejem miközbe a boxomba pakoltam. De hát nem én vagyok a csaja. Érthető, hogy a barátnője bulit szervez neki -mondtam tovább egyre dühösebben majd becsaptam a szekrényem és neki döntöttem a fejem. Én csak egy kis jelentéktelen senki vagyok az életébe -suttogtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Lilla na -ölelt át Flóra. Karesznak igenis fontos vagy. Ugye Dani? -pillantott Danira.

-Egyre fontosabb nekem elhiheted -támaszkodott egy másik szekrénynek Dani.

-Kérlek ne próbáljatok megvigasztalni -ráztam meg a fejem szipogva. Nem érdeklem őt max csak annyira, hogy ha kedve van elő kap -sütöttem le a szemem.

-Mikor látod már be végre, hogy Karesz nem ilyen? Lilla nagyon megváltozott -mondta Dani komolyan.

-Tudom csak...csak -kezdtem a szavakat keresve.

-Csak nem mered bevallani magadnak, hogy Karesz már más. Azt hiszed, hogy amiket mondd neked azok csak viccek, de nem azok -nézett a szemembe.

-Mióta vannak ilyen bölcs gondolataid? -tártam szét a kezem.

-Na látod én is változom -vonta meg a vállát. Valaki miatt -nézett rá Flórára.

-Ne kerülgessétek egymást. Elég ha én ilyen szerencsétlen vagyok ti legyetek boldogok -suttogtam felváltva nézve rájuk.