A zene ritmusa

Látogatás az árvaházba

Az ébresztőmet hallva nyöszörögve dugtam a fejem egy párna alá. Hiába szólt a kedvenc dalom nem ösztökélt arra, hogy vidáman kiugorjak az ágyból és arra gondoljak, hogy milyen csodás nap a mai.

-Felkelni csipkerózsika -hallottam Karesz hangját mire a szemem rögtön kipattant. Na ilyen ébresztőt viszont imádnák. Karesz hangjára ébredni? Maga a mennyország.

-Te? Itt? -ültem fel az ágyba.

-Aha -bólintott elvigyorodva. Jöttem ébreszteni -ült le az ágyamra.

-Szuper -bólintottam a takaróm szélét piszkálva.

-Kapok ölelést? -tárta szét a kezét mire hozzábújtam. Na azért -bólintott körémfonva a karjait. Jól vagy? -kérdezte.

-Sokkal jobban. Már kezdek kilábalni -mondtam halkan és szomorúan pillantottam rá.

-Fogtok ti még találkozni ne aggódj -nézett a szemembe.

-Ennyire a halálomat akarod? -kérdeztem fintorogva.

-Aha -borzolta meg a hajam. Bár te kis boszorka tuti nem halsz meg -nézett le rám.

-Boszorka a tudodkid -tátottam el a szám és hozzá vágtam egy párnát.

-Szóval párna csatát akarsz? -vonta fel a szemöldökét aztán felkapta a másik párnámat és elkezdtük egymást ütni, de aztán Karesz át váltott a csikizésre.

-Ne ne ne kérlek -könyörögtem összegörnyedve. Karesz ne, bepisilek komolyan -nevettem el magam.

-Végre már, hogy nevetsz -nevette el magát ő is és lenézett rám.

-Lilla te nevettél? -nyitott be apa a szobámba döbbenten.

-Ömm..Jah aham -vörösödtem el.

-Fiatal ember szállj csak le a lányomról -nézett apa Kareszra.

-Igenis -bólintott Karesz és felállt.

-Öltözni -szólt rám apa mire bólintottam. Apa kifelé indult majd megtorpant és vissza nézett Kareszra. Karesz kifelé -szólt rá.

-Nem terveztem maradni -sietett ki az ajtón apa előtt.

-Aha nem terveztél -morogta én pedig égővörös fejjel ültem az ágyamon és utánuk bámultam. Kicsit se éreztem magam kínosan. Áá dehogy. Felkeltem az ágyból majd megágyaztam és gyorsan felöltöztem. Nem bonyolítottam túl a dolgot tetőtől talpig feketébe voltam. Fekete farmer, fekete magas nyakú pulcsi és lófarok. Sminknek csak szájfényt tettem fel amúgy pedig natúr voltam. Mind az utóbbi két hétbe folyamatosan. Minek vesződjek a sminkel ha úgyis lesírom? Oké már van vízáló meg minden, de nem igazán éri meg. Kiléptem a szobámból majd a konyha felé vettem az irányt.

-Szia anya -köszöntem és nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia kincsem -köszönt vissza és megsimította a hajam. A hűtőhöz lépve kivettem a tejet majd a szekrényből a müzlit aztán lehuppantam egy székre Karesszal szembe.

-Mi az? -pillantottam kérdőn Kareszra aki folyamatosan nézett.

-Tök szép vagy smink nélkül -billentette félre a fejét.

-Ohh...-sütöttem le a szemem elpirulva. Karesz direkt csinálja ezt? Muszály pont a szüleim előtt bókolnia? Már így is szerintem anyum az esküvői menüt tervezi. Kedves, hogy észrevetted. Már két hete nem sminkelem magam -néztem vissza Kareszra.

-De most nincs kisírva a szemed -suttogta mélyen a szemembe nézve. Elkaptam róla a tekintetem aztán gyorsan belapátoltam a müzlit miközbe apáék szóval tartották Kareszt. Mióta tudják, hogy szerelmes vagyok belé kissé gyanakvóak. Pedig szerintem semmi okuk rá. Aztán ahogy a mosogatóhoz vittem a tányérom apa egy hihetetlen kérdést tett fel Karesznak.