A zene ritmusa

Mindennek vége..

Miért is gondoltam, hogy Zoli felbukkanásával semmi sem fog változni? Miért hitegettem saját magam? Mióta Zoli megjelent Karesszal gyakrabban veszekedünk. Én rosszkedvű vagyok Karesz pedig folyton féltékeny. Pedig semmi oka nincs rá. Egy teljes hónapig ment így aztán 2 héttel a verseny előtt mindennek vége lett. Az életem romokba hevert.....

A zene terembe ültem és Kareszra vártam akinek ma 8 órája volt. Hogy ne unatkozzak találomra játszottam dalokat a zongorán.

-Szia -hallottam magam mögött hirtelen Zoli hangját. Megpördültem a székén és némán ránéztem.

-Szia -köszöntem vissza.

-Zavarok? -lépett beljebb és körbenézett.

-Karesz nincs itt, még órája van és jobb lenne ha te is elmennél. Nincs szükség a balhéra -fordultam vissza a zongora felé.

-Lilla legalább hallgass meg -ült le mellém.

-Zoli nem mióta itt vagy Karesszal állandóan veszekedünk -pattantam fel.

-És szerinted az én hibámból? -kapta el a kezem.

-Igen a te hibádból -rántottam el a kezem és felépördültem. Tudtad, hogy ide járok, nagyon jól tudtad. Akkor mégis mi a francnak jöttél ide mi? -támadtam rá.

-Mert a francba is megbántam -túrt bele a hajába.

-Túl későn -suttogtam.

-Lilla kérlek tényleg megbántam -nézett a szemembe.

-Mondom már nem számít szeretem Kareszt -mondtam hűvösen.

-Na és ő viszont szeret? -horkantott fel gúnyosan.

-Igen viszont szeret -bólintottam határozottan.

-Mondta is? -vonta fel a szemöldökét. Mondta egyetlen egyszer is, hogy szeret? -lépett közelebb hozzám.

-Tudom, hogy szeret -csattantam fel.

-Szóval nem mondta -nyugtázta mire elhúztam a szám.

-Nincs semmi közöd a Karesszal való kapcsolatomhoz -morogtam elhátrálva tőle.

-Lilla ő túl kevés neked -csóválta meg a fejét.

-A francokat kevés -mordultam fel.

-Lilla -lépett még közelebb hozzám mire nekiütköztem a falnak és tág szemekkel ránéztem.

-Zoli menj el, ha Karesz itt talál megöl -hadartam.

-Csak nem aggódsz értem? -mosolyodott el. Ez kedves -jegyezte meg.

-Nem érted aggódom, csak nem akarom, hogy Karesz bajba kerüljön -hűtöttem le.

-Ennyire utálsz? -vágta zsebre a kezét.

-Facebookon szakítottál velem -vágtam az arcába. Még ellenkezésre se adtál esélyt -sziszegtem.

-De most itt vagyok, hogy jóvá tegyem a hibáimat. Lilla még mindig szeretlek -rántott hirtelen magához és megcsókolt én pedig teljesen lefagytam, de jobban tettem volna ha ellököm magamtól, akkor talán....talán minden másképp alakult volna.

-Csak nem zavarok? -hallatszott az ajtó felől Karesz gúnyos hangja mire kitéptem magam Zoli szorításából.

-Karesz -suttogtam sápadtan nézve rá. Nem az történt amire gondolsz -indultam el felé ijedten, de ő elhátrált tőlem.