A zene ritmusa

Temetés és a gyász

Az író asztalomnál ültem és a tükörképemet bámultam a falra szögelt tükörbe. Napok óta nem volt étvágyam aludni alig aludtam. Csak egyszer sikerült akkor is azért mert Karesz nálunk volt és filmet néztünk, de közbe engem elnyomott az álom. Viszont akkor is felriadtam amikor indulni készült. Nem akartam tőle függni, de megtörtént. Mellette nem éreztem magam szomorúnak, ő mintha kitöltötte volna a bennem lévő űrt. (Mint Jacob Bellának az alkonyatban.) Az ölelésébe teljesen megnyugodtam és mikor nem volt mellettem iszonyatosan hiányzott. Az órákon koncentrálni se tudtam így bezsebeltem pár karót. A rossz jegyeim miatt Igazgatónő el akart tiltani a próbáktól addig amíg fel nem javítom a jegyeimet. De ő nem tudta, hogy nem a próbák miatt rontok. A családon kívül senki se tudta csak Karesz, Flóra és Dani. Még Orsiéknak se mondtam el.

-Sajnálom Lilla, de ez így nem mehet tovább -nézett rám szomorúan. Amíg ilyen rossz a tanulmányi átlagod addig muszály leszek eltiltani téged a próbáktól. A tanulás az első -tárta szét a kezét.

-Megértem -suttogtam lehajtott fejjel. Az ajtó hirtelen kivágódott és Karesz rontott be kopogás nélkül.

-Elnézést Igazgatónő, hogy csak így berontok -hadarta majd leült mellém és megfogta a kezem.

-Már megszoktam -legyintett mire halványan elmosolyodtam.

-Úgy érzem kötelességem itt lenni Lilla mellett, amennyiben a próbákkal kapcsolatos a beszélgetés -jelentette ki mire lehunytam a szemem. Örültem, hogy itt van, a keze érintése megnyugtatott. Kétségtelen ő lett a drogom.

-Nos igen tudnod kell, hogy Lillát eltiltottam egy időre a próbáktól -mondta a diri. Karesz mellettem megfeszült és kihúzta magát.

-Nem teheti. Próbálnunk kell, nyakunkon az árvaházi fellépés. Már le lett beszélve mekkora csalódás lesz a gyerekeknek ha le mondjuk az egészet. Sajnálom Igazgatónő, de ha Lilla megy akkor én is megyek -jelentette ki mire eltátottam a szám. Bármire, de erre nem számítottam tőle. Lemondana a fellépésről, a versenyről csak miattam? Varga Károly nagyot nőttél a szemembe -üzentem felé a pillantásommal mire halványan elmosolyodott. A diri kettőnk között kapkodta a fejét majd sóhajtva a hajába túrt.

-Látom határozott a döntésed -motyogta Kareszra nézve. Rendben van kap Lilla még egy lehetőséget. Próbálj meg javítani a jegyeiden -nézett a szemembe.

-Megpróbálok és köszönöm -suttogtam felállva majd Karesszal mindketten kimentünk. Nem kellett volna -néztem fel rá.

-Nem hagyhatom, hogy kitegyenek. Már hozzá szoktam a pocsék hangodhoz, kórházba kerülök ha egy újat kell elviselnem -panaszkodott mire elnevettem magam. Nem vettem a szívemre tudtam, hogy csak hülyül és fel akar vidítani. Na gyere -húzott magához és átölelt. Szöszi én mindig itt leszek ugye tudod? -kérdezte halkan.

-Igen tudom, erre valók a barátok -motyogtam a pulcsijába mire szorosabban ölelt.

-Kicsim gyere indulunk -lépett be a szobámba anya így kizökkentett a gondolataimból. Komótosan felemeltem a fejem és ránéztem majd a szemem könnybe lábadt.

-Anya -suttogtam felállva és a nyakába borulva elsírtam magam.

-Sss -suttogta a hajamat simogatva. Elhiszem, hogy fáj -mondta egy puszit nyomva a hajamra.

-Miért őt? Miért nem engem? -zokogtam.

-Ilyenre még csak gondolni se gondolj -szólt rám anya remegő hangon. Elhúzódott tőlem és kisimította a szememből a hajam. Menj mosd meg az arcod -mondta csendesen én pedig engedelmeskedtem.