A zene ritmusa

Srác a múltból....

Kómásan, fejemet az ablaknak döntve néztem a mellettem elsuhanó tájat. Karesznek meg nulladikja van így buszoznom kell. Pedig már teljesen megszoktam, hogy jön értem kocsival. Konkrétan reggel hiányzott, hogy nem ő keltett hanem az ébresztő. A sulinkba ma állítólag jön egy új srác. Annáék abba reménykednek, hogy valami helyes pasi jön. Régen, pár hónapja még én is velük együtt izgultam volna, de az akkor volt. Akkor még nem volt barátom, akkor még nem volt Karesz. Ahogy rágondoltam a mosoly szétterült az arcomon. Egyszerűen imádtam őt, imádtam a vele eltöltött perceket. De szerintem ezt már tudjátok. Gyöngyösön leszálltam a buszról és a bolt felé vettem az irányt. Szétlyukadt a hasam muszály volt valami kaját vennem. Végül egy csomag chipsel, egy croassannal és egy üveg kólával léptem ki a boltból majd a suli felé indultam. Karesz az utóbbi egy hétbe elég furcsa volt velem. Remélem nem tervez semmi bulit, ugyanis ma van a szülinapom. De ezt nem igazán szeretem hangoztatni. Másoktól eltérően én nem terveztem bulit csinálni se most, se pedig a 18. szülinapomon. Valahogy nem láttam értelmét. Oké, hogy nagykorúsak meg blabblabblab, de engem cseppet se izgat. Az is csak egy kor. Vagy nem? Hogyha meg Karesz képes volt bulit csinálni....hát valahogy majd csak túlélem. Szórakozottan léptem be a suliba aztán földbe gyökerezett a lábam. És most kivételesen nem Karesz látványától pedig ő is a csapatba ácsorgott. De most a tekintetemet egészen más valaki vonta magára. Bár honnan fel tudtam volna ismerni ezeket a vonásokat. A barna haját, a barna szemét, az arcformáját (bár az egy kicsit megváltozott). Hogy ki is állt Kareszékkal együtt? Nem más mint a volt barátom. Szalai Zoltán. Néztem őt és egyszerre vegyes érzelmek árasztottak el. Hogy merészeli ide tolni a képét? Ráadásul a barátommal csevegni? Dühtől vörös arcal, elszántan indultam meg feléjük mire Karesz ártatlan és értetlen arcal elkezdett hátrálni. Pedig most nem hozzá siettem viszkető tenyérrel, de nem ám. Lefékeztem Zoli előtt és a kezemet meglendítve teljes erőmből pofonvágtam.

-Bocs ezzel még tartoztam -sziszegtem a döbbent képébe aztán félre löktem és odaléptem Kareszhoz. Szia -karoltam át a nyakát.

-Ez meg mi volt? -pislogott le rám csodálkozva. Minek ütötted meg az újfiút? -húzta össze a szemét.

-Semmi gond megérdemeltem -lépett hozzánk Zoli az arcát dörzsölve. Semennyi bűntudatot se éreztem ahogy megláttam a vörös tenyér nyomot az arcán.

-De én tényleg nem értem mi történt? -kapkodta a fejét a Karesz.

-Elmondom -fogtam meg a kezét és magam után húztam.

-Héé Lilla Boldog Szülinapot -kiáltott utánam Zoli mire Karesz megtorpant és rámnézett. Pár pillanatig egymást néztük aztán Karesz arca eltorzult és sarkon fordulva visszasiettet Zolihoz és adott neki egy gyomrost.

-Karesz ne -kiáltottam odasietve.

-Te rohadék -sziszegte. Ha tudnád mióta meg akarlak verni. Hogy tehetted ezt Lillával? -ordította dühösen.

-Nem tettem vele semmit. Közösen szakítottunk nem? -meredt rám Zoli.

-Nem közösen. Te szakítottál velem én meg nem akartam ellenkezni -motyogtam.

-Na persze -húzta el a száját. Kerülve a pillantását megfogtam Karesz kezét és elhúztam onnan.

-Nem éri meg -suttogtam neki.

-Sajnálom Lilla. Nem haverkodtam volna vele ha tudom, hogy ő az -ölelte át a vállam.

-Honnan tudhattad volna? Nem mondtam meg a teljes nevét -vontam meg a vállam.

-Lilla muszály kérdeznem valamit -állított meg és két keze közé fogta az arcom.

-Igen? -fürkésztem az arcát.