A zene ritmusa

Egy hétvége a vízparton

Csütörtök délután Dani mindhármunkat meghívott a vízparti nyaralójukba a hétvégére. Flórát, Kareszt és engem. Ők ketten rögtön belementek én viszont hezitáltam. Egy teljes hétvége Karesz társaságába? Biztos jó ötlet ez? Végül úgy ítéltem meg, hogy egy hétvége alatt csak nem fordul fel a világ. Így hát belementem.

Most itt ülök apu kocsijának a hátsó ülésén. Úgy beszéltük meg, hogy Gyöngyösön találkozunk és onnan visz el minket Dani nővére a Markazi tóhoz. A szüleim nehezen mentek bele, de aztán hála az Istennek beleegyeztek. Kicsit sokat kellett könyörögni. De miután lemostam a kocsit és megfőztem a vacsorát belementek. Az ablakon kibámulva hallgattam a rádiót ami mindenféle dalokat játszottak. Ahogy gondolkodtam hirtelen felcsendült a mi dalunk. A mi közös dalunk. Hangosabbra vettem a hangerőt és vele együtt énekeltem az egészet.

-Normális ez a Karesz? -kérdezte apa homlokráncolva amikor abba hagytam az éneklést.

-Óó...hát egy tündérpofa -hazudtam elmosolyodva.

-Anyád szerint bunkó veled -morogta.

-Nem, nem bunkó csak egy kicsit nagyképű, de már kezd visszavenni magából -legyintettem ki nézve az ablakon.

-Biztos? -húzta össze a szemöldökét.

-Igen biztos -bólogattam határozottan.

-Nem tetszik ez nekem -csóválta meg a fejét. Szeretnék találkozni azzal a Karesszal -jelentette ki mire rámeredtem.

-Apu az a srác nem a pasim -ráztam meg a fejem. Nem kell őt lecsekkolnod -forgattam meg a szemem.

-De én le szeretném -erősködött mire felnyögtem és kinéztem az ablakon. Mi lesz ebből te jó Isten -gondoltam magamba.

Gyöngyösre beérve a főtérre mentünk mert ott beszéltük meg a találkát. Kiszáltam a kocsiból, majd a csomagtartóhoz sétálva kivettem a kis sporttáskámat és elindultam Flóra felé.

-Szia -köszöntem elmosolyodva és megöleltem.

-Szia. Jó napot -köszönt félszeg mosolyal.

-Ja igen, ő itt az apukám, apa ő itt a titkárnőm -mutogattam ide oda.

-Neked az is van? -érdeklődött apa.

-Aha -vigyorogtam vadul.

-Na és Karesz merre van? -forgolódott apa mire Flóra kérdőn rámnézett.

-Le akarja csekkolni -suttogtam megállva mellette.

-Ohh..értem. Mondtad neki, hogy nincs köztetek semmi? -nézett rám.

-Igen mondtam, de hát ha apa egyszer valamit a fejébe vesz attól senki és semmi se tudja eltántorítani -tártam szét a kezem. Apa ne keresd már mindenhol. Fel se ismered -sóhajtottam fel.

-Szavasz szöszi -szólalt meg mögöttem Karesz mire megpördültem.

-Szia -biccentettem. Apa most már lecsekkolhatod -mosolyogtam apumra mire Karesz összevonta a szemöldökét.

-Áá...-fonta össze a kezét apum és lenézett Kareszra. Ő először rámpillantott majd kihúzta magát és apumra villantotta a megnyerő mosolyát.

-Jó napot uram -köszönt neki. Megtiszteltetés, hogy végre megismerhetem -nyújtott kezet mire apa kissé meghökkent majd megrázta Karesz kezét.

-Én is fiam -biccentett apa. Hogy mennek a próbák? -érdeklődött mire eltátottam a szám. Hisz én már mindent elmondtam. Majdnem válaszoltam valamit amikor Karesz meglepő dolgot mondott.