A zene ritmusa

Szomorú hír

Gyöngyösön leszálltam a buszról és a pékség felé vettem az irányt. December eleje van és a hó már rég leesett. Igen igen leesett az a latyakos rusnya hó. Boah...utálom a telet. A maga módján tök szép addig amíg fényképen vagy az ablakból látom, de amint ki kell menni máris rosszba vagyunk. Még a karácsonyt is szeretem a finom bejglit meg azt, hogy végre együtt van a család. Na, de a havat? Ami hideg, vizes és...áá inkább hadjuk csak kiráz a hideg. Viszont azért szeretem a havat mert tök hangulatos. Képzeljétek csak el. Egy bögre forró teával ültök a kanadalló előtt miközbe elmerültök egy izgalmas könyvbe. Áá maga a tökély. Beléptem a meleg pékségbe és szinte azonnal beleszaladtam Kareszba és Diába.

-Sziasztok -motyogtam miközbe félre álltam, hogy elengedjem őket.

-Szia Lilla -mosolygott rám Karesz. Te Dia menj előre mindjárt megyek én is -szólt oda a barátnőjének.

-Jól van -morogta az gorombán majd vetett rám egy gyilkos pillantást aztán elsétált.

-Egyre jobban pikkel rám -húztam el a szám.

-Ne törődj vele. Kézben tartom -vonta meg a vállát. Hogy vagy? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Meg vagyok -mondtam miközbe előrébb mentünk a sorba. Te? -pillantottam rá.

-Fogjuk rá -harapott az ajkába. Anyumék kicsit kiakadtak -vágta zsebre a kezét.

-Nem csodálom. Rajtad mindenki ki akad -böktem oldalba viccelődve.

-Hát igen, de ezúttal nem miattam történt -mosolyodott el halványan.

-Akkor? -vontam fel a szemöldököm.

-Szerinted? -nézett a szemembe.

-Dia -mondtam egyet sóhajtva. Mit tett? -kérdeztem.

-Hátt..inkább mit nem tett. Lusta volt segíteni anyának. Konkrétan mindenki csinált valamit ő pedig csak ült és nyomkodta a telefonját -morogta.

-Mocskos kurva -morogtam az orrom alatt.

-Hogy? -nézett rám homlokráncolva.

-Hmm? -pillantottam rá ártatlanul.

-Mintha azt mondtad volna, hogy mocskos kurva -fürkészte az arcom kitartóan.

-Akkor biztos félrehallottad -vontam meg a vállam miközbe kértem 2 túrós batyut.

-Lilla, Dia nem olyan rossz mint amilyennek mutatja magát -jött utánam Karesz.

-Karesz figyelj nekem meg van róla a saját véleményem. Ha én lettem volna a csajod akkor kérés nélkül felpattanok és megkérdezem, hogy kell-e valamibe segíteni ugyanis én nem félek, hogy leesik a műkörmöm -hadartam.

-Hát sajnálom drágám, de nem te vagy a csaja -szólalt meg mögöttünk Dia mire mindketten megfordultunk. Ne szólj bele a kapcsolatunkba -sziszegte.

-Édesem ezerszer jobb dolgom van mint a ti mű kapcsolatotokba beleszólni -mosolyogtam rá erőltetetten aztán sarkon fordultam és az iskola felé indultam. Mi ütött belém? Régen vissza se mertem szólni az ilyen féle lányoknak. Most meg-e? Habozás nélkül megteszem. Ajjj..Karesz miattad van ez. Beléptél az életembe és teljesen kifordulok önmagamból. Beléptem a suliba majd a boxomhoz sétáltam ahol már ott vártak a csajok.

-Jó reggelt -köszöntem egyet intve.

-Szia -köszöntek vissza.

-Te Lilla nincs kedved megismerkedni valakivel? -karolt belém Anna.