A zene ritmusa

Farsang

Az idei farsang témája az, hogy a fiúk Draculának öltöznek a lányok pedig áldozatnak. Persze fordítva nem lehetne, hogy a srácok legyenek az áldozatok...áá dehogy. Sokat vaciláltam azon, hogy mit vegyek fel, amihez ugye megy a sapka is végül maradtam a hétköznapi ruhámnál és egy bassebbal sapkánál. Nagyon kreatív vagyok ugye? Karesszal tegnap voltunk 1 hónaposak és egy medált kaptam tőle amibe az egyik közös fotónk volt, plusz bele volt vésve a dátum amikor összejöttünk. Talán tényleg szerelmes belém? Nekem még egyszer se mondta, így én se mertem neki mondani. De ez a medál csak szerelemre utal nem? Vagy csak én gondolom így? A medállal játszadozva szörföltem a neten. Igazgatónő megkért minket, hogy énekeljünk valamit a szombaton a farsangba, de még nem találtam semmi dalt. Vámpírok, emberek. Talán valamit az alkonyatból kéne. Vagy a vámpír naplókból esetleg a vámpír akadémiából. Az ajkamat harapdálva elgondolkodva néztem a YouTubot majd beírtam, hogy alkonyat. Próba cseresznye.

-Szia -lépett be a szobámba Karesz mosolyogva.

-Szia -kaptam fel a fejem. Már 5 óra? -pillantottam az időre.

-Ja -bólintott és leült mellém. Hogy vagy találtál valamit? -kérdezte rámnézve.

-Nem még semmit -ráztam meg a fejem és felemeltem a kezem, hogy a hajamba túrjak, de aztán visszaejtettem az ölembe.

-Erre nincs szükséged -suttogta és levette a fejemről a sapkát. Így vagy te tökéletes -mondta rámmosolyogva.

-Tényleg nem zavar téged? -kérdeztem halkan.

-Kéne, hogy zavarjon? -emelte fel a kezét és a fülem mögé tűrte a hajam.

-Hát régen kigúnyoltál volna miatta -vontam meg a vállam.

-De azóta megváltoztak a dolgok -hajolt hozzám és egy hosszú csókot nyomott az ajkamra. Nagyon megváltoztak -suttogta a számba és a homlokomnak döntötte a homlokát.

-Kíváncsi leszek a jelmezedre -jegyeztem meg pár perc hallgatás után.

-Majd szombaton meglátod -mosolyodott el mire felnéztem rá.

-Csak szombaton? -szomorodtam el.

-Igen csak szombaton -bólintott.

-De azt hittem összeöltözünk -mímeltem csalódottságot mire megrökönyödve lenézett rám.

-Háttt...várj te most komolyan beszélsz? -röhögte el magát.

-Igen teljesen komolyan -húztam tovább mire összezavarodva maga elé nézett.

-Ha akarod öltözzünk egybe -vonogatta a vállát hitetlenkedve. Pár pillanatig rángó ajkakkal figyeltem majd kirobbant belőlem a nevetés. Karesz értetlenül nézett rám majd rosszallóan megcsóválta a fejét.

-Kis boszorka -kapta el a derekam és az ágyra lenyomva elkezdett csikizni. Röhögve kapálóztam alatta és próbáltam leállítani. Megvallom kevés sikerrel.

-Jó oké, abba hagyhatod -kértem mikor már a nevetéstől csuklottam. Jajj inni kell -ültem fel majd kimentem a konyhába Karesz pedig követett. Kérsz valamit? -pillantottam hátra a vállam felett.

-Csak téged -bújt hozzám hátulról és gyengéden beleharapott a fülembe. Kuncogva dőltem neki és kitöltöttem magamnak az almalevet. Karesz ajka átvándorolt a nyakamra és apró csókokkal hintette tele. Hagynád, hogy igyak? -érdeklődtem pipacspirosan.

-Nem akadályozlak benne -nevette el magát halkan, de azért elengedett. Az almalevet kortyolgatva dőltem neki az asztalnak és Kareszt fürkésztem a pohár fölött.