A zene ritmusa

Betegállomány

Hétfő reggelre durván belázasodtam. Konkrétan arra ébredtem fel, hogy ráz a hideg és a torkom iszonyatosan hasogat. Dobtam Flórának és Orsiéknak egy üzit, hogy ne várjanak mert megyek a dokihoz. Egy ideig vaciláltam, hogy Karesznak is írjak-e, de aztán úgy voltam vele, hogy minek. Hisz úgyse érdekli vagy ha érdekli is akkor megkérdezi Orsiékat. Bágyadtan mentem ki a konyhába ahol anyum reggelit főzött. Apa már rég lelépett melózni.

-Anya -nyüszögtem a vállára hajtva a fejem.

-Mi a baj kincsem? Beteg vagy? -tapogatta meg a homlokom.

-Igen, pedig én soha se vagyok beteg -motyogtam szomorúan. Anya odakormányzott a székhez majd főzött nekem teát. Búskomoran kortyolgattam a forró barackteát majd egyet gondolva felhívtam Kareszt. 7 óra már biztos ébren van.

-Haló? -szólt bele rekedten. Baj van Szöszi? -kérdezte.

-Azon kívül, hogy szét megy a torkom? -kérdeztem vissza.

-Neked is? -nevette el magát ami köhögésbe csapott át.

-Jah, gondolom te se mész suliba -jegyeztem meg.

-Dehogy megyek -morogta. Remélem te se -mondta szigorúan.

-Nem én se megyek -ráztam meg a fejem. Jobbulást -tettem hozzá.

-Ja az rám fér. Szétfújtam az orrom totál ki van pirosodva -panaszkodott.

-Kellett nekünk fürödni a hideg tóba -jegyeztem meg egyet sóhajtva.

-Húú...jó, hogy mondod meg kell vernem ezért Danit -jelentette ki.

-Sok sikert -mosolyodtam el halványan.

-Olyan szomorú a hangod. Valami más baj is van? -érdeklődött.

-Nem nincs semmi. Csak beteg vagyok és ez mindig lehúz -vontam meg a vállam. Így próbálni se tudunk -suttogtam.

-Nyugi nem leszünk sokkal elmaradva -vigasztalt mire felsóhajtottam.

-Te aztán tudod, hogy kell megvigasztalni az embert -forgattam meg a szemem.

-Mész dokihoz? -kérdezte.

-Aha muszály lesz, kell az igazolás -kortyoltam bele a teába.

-Mit iszol? -érdeklődött azonnal.

-Finom barack teát -mosolyodtam el. Küldjek? -nevettem el magam.

-Áá..nem kell főzök magamnak még finomabbat -hárította el az ajánlatomat.

-Na jól van akkor főzz magadnak finomabbat -kezdtem tettett sértődöttséggel.

-Egy ilyen kis semmi miatt felkapod a vizet? -röhögött fel.

-Igen fel -bólogattam.

-Hát jó. Szia szöszi -köszönt el.

-Szia -mondtam majd kinyomtam.

Az orvosi rendelőbe belépve szinte azonnal is fordultam kifele. Lehetetlenség, hogy sorra kerüljek. Voltak vagy 50-en, de komolyan. Na jó talán egy kicsit felnagyítottam. Úgy voltak 15-en, de nekem az akkor is sok. Sóhajtva huppantam le az egyik székre és kinéztem az ablakon. A fülemben üvöltött a zene miközbe elmerültem a gondolataimba. Aztán a zene hirtelen megszakadt és elkezdett rezegni a telóm.

-Igen? -kaptam a fülemhez.

-Ti szórakoztok velem -jelentette ki Dani.

-Hogy? -hökkentem meg miközbe kifújtam az orrom.