A zene ritmusa

A Banda

Másnap a sírástól vörös szemekkel mentem iskolába. A karikákat a szemem alatt úgy ahogy el tudtam tüntetni, na de a kisírt szemeimet sehogysem. Bágyadtan szálltam le a buszról. Még zenét hallgatni se volt kedvem.

-Lilla héé Lilla -integetett felém Dani, de mivel Karesz ott állt mellette az újdonsült barátnőjével úgy tettem mintha nem vettem volna észre őket. Elhatároztam magamba, hogy a próbákon kívül többé nem fogok velük lógni. Így is eléggé fáj látnom, hogy Karesz mással van.

-Sziasztok -léptem oda Adriékhoz és egyenként megöleltem őket.

-Ramatyul nézel ki -fürkészte az arcom Cinti.

-Áá..csak nem tudtam aludni az éjjel -vontam meg a vállam. Veletek mi a helyzet? -erőltettem mosolyt az arcomra. Na ez hatott mert rögtön elkezdtek csacsogni én pedig mosolyogva hallgattam őket majd megkockáztattam egy pillantást Kareszék felé. Ők egyre nagyobb csoport közepén álltak és nagyba röhögtek valamin. Aztán Karesz rámnézett mire gyorsan elfordultam.

-Indulhatunk? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.

-Lilla -kiáltotta Karesz.

-Kérlek menjünk -könyörögtem és szinte szaladva indultam meg az iskola felé. Nem akartam beszélni Karesszal, mert tudtam, hogy akkor elgyengülök. Tudtam, hogy mindent bevallok neki és...és ezt nem akartam. Nem akartam előtte megalázkodni.

-Elmondanád, hogy miért rohanunk? -kérdezte Orsi lihegve.

-Mert nem akarok Karesszal beszélni -válaszoltam miközbe felszaladtam a lépcsőn majd végig a folyosón és csak az osztály előtt fékeztem le.

-De miért nem? Min vesztetek össze? -ráncolta a homlokát Cinti miközbe az oldalát tapogatta.

-Nem vesztünk össze...csak csaja lett -suttogtam lecsúszva a földre.

-Ez téged miért érdekel? -kérdezte Adri majd kikerekedett a szeme. Jézusom csak nem belezúgtál? -esett térdre előttem és csodálkozva meredt rám.

-Sajnos igen. Pedig ellenálltam mégis megtörtént -nyögtem fel a kezembe temetve a fejem.

-És tudja? -kérdezte Orsi.

-Nem és nem is tudhatja meg -kiáltottam el magam kissé hevesen.

-Mit nem tudhatok meg? -vágott át a csajok között Karesz és megállt felettem.

-Honnan tudod, hogy rólad volt szó? Azt hiszed folyton csak rólad beszélek? -kérdeztem keserűen.

-Hát szinte mindig rólam, viszont most nekem kell veled beszélnem -ragadta meg a könyököm majd felrántott és maga után vonszolt.

-Karesz hadj, én nem akarok veled beszélni -rángattam a karom, de semmit se értem el vele.

-Pontosan erről fogunk beszélgetni. Hogy miért nem vagy hajlandó szóba állni velem -morogta és benyitott az egyik üres terembe.

-Nincs számodra mondanivalóm azért -fontam össze a kezem.

-Nem Lilla, itt másról van szó -járkált előttem fel alá.

-Igazad van. Azért vagyok ilyen mert őrülten szerelmes vagyok beléd és féltékeny vagyok arra a ribancra aki most a csajod -mondtam ki az igazságot gúnyos mosolyal. Basszus remélem nem jön rá, hogy ez az igazság -rémültem meg egy pillanatra.

-Ilyennel még csak ne is viccelj -mordult rám dühös szemekkel.

-Karesz értsd már meg, hogy nincs semmi bajom -túrtam bele a hajamba majd az ajtó felé indultam, de a derekamnál fogva visszarántott.