A zene ritmusa

Mi a....

Kissé idegesen szálltam le Gyöngyösön a buszról majd körbenéztem. Hogy viselkedjek Karesszal? Oké, hogy összejöttünk, de mi van ha ő még nem szeretné nyilvánosan felválalni? Na és ha odamegyek hozzá és megcsókolom mindenki szeme láttára vajon viszonozná? Egyáltalán, hogy köszönjek neki ha meglátom? Az ajkamat harapdálva tipródva álltam egy helybe. Gondolkozz Lilla, gondolkozz...

-Búú -ijesztett meg Anna hátulról mire ugrottam egyet ijedtembe és sápadtan megfordultam.

-Ezt soha többé ne csináld. A szívbajt hoztad rám -szorítottam a szívemre a kezem tágra nyílt szemekkel.

-Bocsika -mosolygott rám bocsánatkérően.

-Mi a pálya amúgy? -mosolyodtam el én is.

-Nem sok. Randizgatok egy srácal -vigyorodott el.

-Az szuper -nevettem el magam. Anna szinte mindig randizgatott egy srácal mióta ismerem egyszer volt neki komolyabb kapcsolata.

-Veled mizu? Sokat lógsz mostanába Karesszal -fürkészte az arcom.

-Hát igen, tudod a próbák -vontam meg a vállam. A francba, hogy nem beszéltük meg Karesszal, hogy elmondhatom-e a csajoknak.

-Igen, igen a próbák -forgatta meg a szemét. Lilla, Lilla nekem nem tudsz hazudni. Mióta vagytok együtt? -szegezte nekem a kérdést.

-Tegnap jöttünk össze, de nem tudom, hogy elmondhatom-e. Nem tudom, hogy Karesz mit szeretne -dörzsöltem meg a karom.

-Lilla az a pasi, aki nem meri felvállalni, hogy együtt vagytok az egy gerinctelen féreg -karolt belém Anna és az iskola felé menet végig tanácsokkal bombázott. Amikor elhaladtunk a parkoló mellett a tekintetemmel elkezdtem Karesz kocsiát kereseni. Ahogy megpillantottam a fekete Volvót elmosolyodtam és már a gondolattól is elöntött a boldogság, hogy nem soká láthatom.

-Menj csak -engedtem előre Annát aztán a nyomába beléptem a suliba. Körbe hordoztam a ttekintetem de az aulába nem tartózkodott senki ezért a szekrények felé néztem és a tekintetem össze akadt a pillantásával. Danival és Flórával állt és engem nézett.

-Menj vár a Rómeód -lökött meg Anna finoman mire mélyeket lélegezve elindultam feléjük.

-Jó reggelt -köszöntem megállva mellettük.

-Szia -ölelt meg Flóra.

-Szeva Lilla -intett Dani miközbe ütemesen bólogatott a zenére ami a fülébe szólt. A tekintetem habozva és kissé félve vándorolt Kareszra. Félre billentette a fejét aztán elmosolyodott és felémnyújtotta a kezét mire megkönnyebbülten sóhajtva a kezébe fűztem a kezem és hagytam, hogy magához húzva megcsókoljon. A boldogságtól megremegve bújtam egyre közelebb hozzá és minden pillanatát kiélveztem a csókunknak.

-Mi a franc? -reagált elsőként Dani mire félve rápislogtam.

-Khm....hát meglepetés -köszörültem meg a torkom mire Karesz elröhögte magát és átvetette a kezét a vállamon.

-Meglepetés mi? -pislogott Flóra csodálkozva. Barátnők vagyunk miért nem mondtad? -nézett rám vádlón.

-Bizony, az LB-d vagyok velem nem tehetsz ilyet. Hisz még egymás körmét is kifessük -sértődött meg Dani, én pedig meglepetten pislogtam.

-Nem csak én...Karesz se mondta el -pillantottam a barátomra aki ártatlanul nézett vissza rám.

-Tényleg nem, de csak azért mert nem tudtam, hogy mit szólnál hozzá -mosolygott rám.