𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Az igazi

Jó szórakozást az Oikawa x readeremhez!:3

~~~~~~~

Késő este már üres volt a bár, ahol pultosként dolgoztál, úgy hogy csak egyedül hallgattad a halk zenét, miközben az utolsó poharakat is eltörölgetted. Azonban mielőtt bezárhattál volna, egy váratlan látogató érkezett, aki nagy sebbel-lobbal leült a pulthoz, le sem véve a kabátját.

- Valami erőset kérek - mondta Oikawa beletörődött hangon, rád sem nézve. Az egyetemről ismerted látásból, meg néha elmentél egy-két meccsére is, ha megkért. Nem volt köztetek különösebb barátság, viszont ha valami baja volt, tudta, hogy hozzád nyugodtan fordulhat.

- Szerelmi bánat, vagy elvesztett meccs? - kérdeztél rá kapásból arra a két dologra, ami eszedbe jutott, miközben csináltál neki egy kis vodka-narancsot.

- Szerelmi bánat. - sóhajtotta, majd belekortyolt az italba.

- Na mesélj. - kerülted ki a pultot, majd a maradék üveg vodkával leültél mellé.

- Elhagyott. - jelentette ki, majd lehúzta az utolsó kortyot is, és egy újabb adagért nyújtotta a poharát. - Azt mondta, hogy egy röplabda bolond egoista fasz vagyok. - folytatta keserűen, miközben újra meghúzta a poharat. - Szerinted igaza van? - fordult feléd tanácsért, és kiskutya szemei láttán teljesen elolvadtál.

- Oikawa. Ezt egyszer már megbeszéltük. Nincs semmi baj azzal, ha szeretsz röpizni. Vagyis ha egy kicsit jobban szeretsz röpizni az átlagnál. Az egoizmusról nem mondok semmit, mert néha tényleg kicsit nagyra tartod magad. - húztad el a szádat.

- Ezzel nem segítesz - nézett rád komolyan, majd az üvegért nyúlt, hogy igyon még, de te elhúztad a kezed.

- Csak azt mondom, hogy ha nem tudott úgy elfogadni ahogy vagy, akkor nem ő volt az igazi. - mondtad, majd az üveggel visszasétáltál a pult mögé, és elraktad a helyére.

- Most miért rakod el? - hisztizett Oikawa, és gyerekesen összefonta a kezeit maga előtt.

- Mert az én pénzemen nem fogod leinni magad. A vendégem voltál - mondtad, majd beraktad az ital árát a kasszába, és elmentél a kabátodért. - Meg már amúgy is zárás van, úgy hogy hazakísérlek, mielőtt kiugrasz egy autó elé. - néztél rá komolyan, és habár viccből mondtad az autós dolgot, Oikawánál sosem lehet tudni.

- Ahj már [Név]-chan, úgy viselkedsz mintha az anyám lennél - állt fel duzzogva, majd ő is az ajtóhoz sétált.

- Én csak úgy viselkedem, mint egy pultos, aki be akarja zárni a bárt. - mondtad, majd miután Oikawa is kivonszolta magát az utcára bezártad a helyet, és útnak indultatok.

A hazafelé vezető úton még számtalanszor végig kellett hallgatnod, hogy a másik lány milyen tökéletes volt, hogy biztosan ő volt az igazi, hogy el sem tudja képzelni az életét nélküle. Oikawán lehetett érezni, hogy ivott, de annyira azért még nem volt részeg, hogy abbahagyja a beszédet. Aztán jött a szokásos hisztije, hogy neki soha semmi nem jön össze, hogy mekkora egy nyomorék meg hogy sosem találja meg az igazit. Te pedig mindig megnyugtattad, hogy egy nagyszerű ember, hogy az a csaj egy idióta volt, hogy elhagyta, hogy Oikawa egyáltalán nem lúzer meg hasonló jóságok.

Aztán odaértetek a házához, és egy darabig csak csendben álltatok egymás előtt.

- Szóval azt mondod, hogy megtalálom majd az igazit? - kérdezte Oikawa hosszas gondolkodás után.

- Biztos vagyok benne, hogy találsz majd valakit. - mondtad megerősítésképp. Oikawa csak felemelte az eddig lefelé fordított arcát, és mélyen a szemedbe nézett. A hidegben látszódott a lehelete a levegőben, és halvány mosolyra húzta a száját.

- Tudod, én egy olyan igazit keresek, aki úgy szeret ahogy vagyok. Aki kibírja a hisztijeim, aki ott van velem minden meccsen, aki támogat, és még a gyerekes poénjaimat is elviseli. Akire akármikor számíthatok. - lépkedett hozzád egyre közelebb, neked pedig kezdett a pulzusod az egekbe szökni, mivel sejtetted, hogy ki lesz a vége, de még te sem merted elhinni.

- O-oikawa, szerintem hanyagoljuk ezt mára... - mondtad erőtlen hangon, miközben a fiú már csak pár centire állt tőled.

- Eddig olyasvalakit kerestem, akiről azt hittem sosem találhatom meg, de mindvégig itt volt előttem. - mondta egyértelműen rád célozva, te pedig teljesen elvörösödtél.

- Hagyd már abba te idióta - morogtad a bajszod alatt, és elfordítottad az arcod, csak hogy ne lássa hogyan próbálod elnyomni a mosolyod.

- A bárban te hívtál meg egy italra, most pedig én foglak - kacsintott rád Oikawa, majd majd nem szó szerint betoloncolt a házába.

- N-nekem haza kell mennem, é-és.... - próbáltál tiltakozni, de esélytelen volt.

- A-a, most már itt maradsz. Végül is te mondtad, hogy ha majd megtalálom az igazit soha nem engedjem el. - csukta be mögöttetek az ajtót, majd egy olyan csókkal ajándékozott meg, amire álmodban sem számítottál volna.