𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Sakura

Ez most nem kérés, hanem egy kis special rész
Tegnap (ápr. 11.) volt a költészet napja és Atilka szülinapja, úgy hogy gondoltam én is írok egy kis szösszenetet ennek alkalmából, csak aztán elfelejtettem kirakni xD
Most viszont itt van a Yamaguchi x reader, és gomenne amiért nem tradícionális haiku van benne, mivel olyat nem tudok írni, legalábbis még nem próbáltam
Meg aztán eddig csak Apollótol hallottam, azt meg inkább nem venném alapul xD
Úgy hogy egy sima versike, egy sima résszel, ami remélem így is baba lett~

Jó olvasást!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Arigatou [T/N]-san! - köszönte meg az osztálytársad a háziban való segítséged, így elégedett mosollyal az arcodon indultál vissza a helyedre. Ma is tettél valami hasznosat az emberiségért. Viszont, amint a padok között szlalomoztál, megpillantottad Yamaguchi osztálytársadat, amint valamit nagyon körmöl egy papír felett görnyedve, miközben magában motyog. Érdeklődve lopóztál oda, hisz mi sem jobb, mint belekotmyeleskedni mások dolgába.

- Mit csinálsz Yamaguchi-kun? - hajoltál a papír fölé, amire egyből rá is csapta a kezeit.

- S-semmit! - próbáltam meg eltakarni, de azt még pont el csípted, hogy hogyan nézett ki, amit a papírra írt.

- Csak nem verset írsz? - döntötted oldalra a fejedet elgondolkodva, mivel a középre igazított négy rövid sorból álló szösszenetek nagyon erre hajaztak.

- Hát öhm, de, valami olyasmit... - nézett félre zavartan. Egyből levágtad, hogy szégyenli, bár azt nem értetted miért.

- Az nagyon menő, szeretem a verseket - mosolyogtál rá bíztatóan. - Majd elolvashatom, ha kész lett?

- Annyira aztért nem lett jó... Nem hiszem, hogy tetszene... - vakarta meg az arcát eltűnődve.

- Biztos vagyok benne, hogy van hozzá tehetséged. Irodalomból is milyen jók már a jegyeid! - bátorítottad, de nem nagyon jött be a dolog. Pedig szívesen elolvastad volna, kíváncsi voltál még is miről írhatott. Ő viszont csak a száját húzva szuggerálta a papírlapot, hátha eltűnik magától, egyértelműen mutatva, hogy te azt a verset nem fogod elolvasni egyhamar.

- Na jó, bocsi, hogy megzavartalak - legyintettél végül, s tovább mentél a helyedre.

Hamar el is felejtetted a beszélgetésedet, mivel nap mint nap csomó új dologgal kellett foglalkoznod, s Yamaguchival sem beszéltél valami sokat. Igazából sosem voltatok valami jóban, de mindig is aranyos srácnak gondoltad, aki kész főnyeremény lenne, de valahogy senki sem akarta észrevenni. Bár nem úgy tűnt, mint aki bánja, hogy az osztály szürke kisegerei közé veszett, de te azért szivesen barátkoztál volna vele, ha ő is kicsit több érdeklődést mutat. Egyik nap viszont mikor az utolsó órád után indultál ki a teremből, hirtelen előtted termett.

- Eto... [T/N] - san! - szólított meg mindenfele nézve, csak a szemedbe nem.

-Igen? - próbáltad elkapni a tekintetét egy pillanatra, ami végül sikerült is.

- Multkor mondtad, hogy elolvasnád az egyik versemet, és szóval... - kotort elő egy összehajtogatott papírt a zsebéből, és félve átnyújtotta. - Nem lett a legjobb, megértem ha nem tetszik, sőt talán...

- Köszönöm Yamaguchi-kun - vetted el, mielőtt meggondolta volna magát. - Mindenképp el fogom olvasni.

- Nincs mit - húzta el a száját, majd tétován hátrálni kezdett. - Akkor... Majd holnap!

- Bye-bye! - intettél neki vidáman, s az ablakhoz lépve óvatosan ki is nyitottad a kis papírt, mintha egy titok lenne, amit senki másnak nem szabad látnia, majd magadban olvasni kezdted.

Virág eső a magasból
Rózsaszín pelyhek a szélben
A földön velük egyszerre dobbanó
Szerelmes nász-ének
Mint a fotontól szikrázó sakura
Úgy lesz a tavasz a szerelem új ura

Aztán elolvastad mégegyszer. Aztán mégegyszer, és minél többször futtottad át a sorokat, annál nagyobb mosoly jelent meg a vörös fejeden. Ha erre azt mondja, hogy nem lett az igazi, hát akkor milyenek lehetnek azok a versei, amiket ők is jónak gondol?!

Másnap nem is voltál rest az életére törni, amint belépett az osztályba, s egyből visszatoloncolni a folyosóra.

- Elolvastam a versedet és... - kezdtél bele kissé zavarban, mire úgy szorította össze a szemét, mint aki halálos ítéletre vár. - És ezt eredetileg kinek írtad.

- Hát öhm, mivel mondtad, hogy szeretnéd elolvasni, de nem találtam egyet sem, ami elég jó lett volna, gondoltam írome egy újat, szóval... A-azt hiszem neked - magyarázta egyre nagyobb pírrel, mire neked is vörös lett a fejed, de azért nem lehetett levakarni a mosolyt az arcodról.

- Nagyon tetszett, köszönöm Yamaguchi-kun - felelted neki, és nyomatékosítva a véleményed egy puszit is nyomtál az arcára. - És szívesen elolvasnám a többit is...

- O-oké - motyogta ő is teljesen elvörösödve, amin nem tudtad megállni, hogy ne nevess. Hogy lehet valaki ilyen édes?