𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

A Korizás

Hello emberek, bocsi, hogy tegnap nem volt rész, csaaaaak
Nem raktam ki lol

Szóval ma kaptok 3at,csak mert miért ne<3

Szóval itt is lenne az első, egy kis Kuroken fici, jó szórakozást hozzá<3

Viszont azt nem ígérem meg, hogy holnap lesz időm kirakni dolgokat, de Csütörtök már biztos lesz rész;D
Bai bai

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nekomata sensei a télre való tekintettel kitalálta, hogy mivel a csapat úgy is olyan jól szerepelt az eddigi versenyeken, elviszi őket korizni a közeli műjégpályára. A fiúk talán még jobban is fogadták az ötletet, mint ahogy azt várta, így el is mentek az egyik edzésen. Voltak egy-ketten akik nem annyira tudtak korizni, nekik Yaku segített, miközben megint pár másik ember rajtuk röhögött, de a világért sem mentek volna rá a jégre. Aztán ott volt Lev, aki orosz származása végett egész otthonosan mozgott a jégen, de elég volt Yakunak egyszer rákiabálnia, amikor felajánlotta neki, hogy segít, mivel utána már nem találta meg többet az egyensúlyát, mert valószínűleg az elutazott Kubába. Aztán ott volt Kuroo, aki már-már műkorcsolyázó szinten körözött, ment hátrafelé, meg csinált minden felé marhaságot, így vele senki sem merte felvenni a versenyt. Valamint ott volt a másikvéglet, Kenma, aki a világért sem ment volna rá a jégre, mivel nem tudott korizni, és nem is szeretett. Sokkal érdekfeszítőbb program volt számára megdönteni a rekordját a kedvenc játékában.

Ez előbb-utóbb Kuroonak is feltűnt, így egy kör után megállt a pálya szélén, ahol Kenma kuporgott a lelátó egyik székén.

- Te nem jössz? - kérdezte Kuroo.

- Nem tudok korcsolyázni - válaszolta Kenma fel sem nézve a telefonból.

- Majd megtanítalak! - ajánlotta fel neki a kapitány.

- Helyesbítek, nem szeretek, és nem is szeretnék korcsolyázni - javította ki magát sóhajtva Kenma.

- Ennyire még te sem lehetsz szégyellős... - incskelkedett vele Kuroo egyik kezén megtámasztva a fejét.

- Nem vagyok szégyellős - kapta fel a fejét mérgesen Kenma, majd vissza is nézett a telefonjába.

- Akkor gyere - egyensedett ki újra Kuroo, indulásra készen.

- Nem - mondta Kenma, ezzel lezárva a beszélgetést.

Végül a korizás anélkül telt le, hogy Kenma a jégre lépett volna, Kuroonak pedig egyre csak az járt a fejében, hogy valahogy rá kellene vennie, hogy ne így legyen. Végül nem lett jobb ötlete, így miután lejött a jégről, sikeresen megbeszélte az edzővel, hogy had maradjon ő, meg Kenma egy kicsit tovább.

- Vedd fel - dobta le Kenma elé az imént szerzett korikat, aki csak kérdőn nézett fel rá.

- Muszáj? - kérdezte fáradtan, ugyan is látta Kuroon, hogy nem fogja tudni meggyőzni.

- Igen - mondta Kuroo, majd várakozón leült mellé. Kenma nagynehezen belebújta a korikba, majd elvánszorgott a pálya széléhez, és végig a korlátba kapaszkodva lassan rálépett a jégre, de már az első lépésnél majd nem hanyadt esett, ha csak Kuroo nem kapta volna el.

- Koriztál már egyáltalán? - kérdezte a feketehajú, már csak pulcsiban, mivel a kabátját levette.

- Nem? - kérdezett vissza Kenma, majd nagynehezen lábra állt, és megpróbált saját erejéből megállni a lábán.

- Oké, gyere. Nyugi, nem engedlek el - ragadta karon Kuroo, és lassan húzni kezdte. Kenma egyből belecsimpaszkodott, mikor a korlát elérhetetlen távolságba került, és úgy kapaszkodott bele, mintha az élete múlva rajta.

- Ez nagyon csúszik... - állapította meg falfehér fejjel, mikor már negyedszer csúszott ki alóla a lába, miközben lassan köröztek.

- Tudod a jégnek van egy ilyen tulajdonsága - mondta Kuroo feltűnően jól szórkaozva a másik szerencsétlenségén, majd lassan megállt. Kenmának csak ekkor tűnt fel, hogy pontosan a pálya közepén vannak, nagyon messze a korlátoktól, és.... Kurootól. Mire feleszmélt már csak egyedül állt ott a jég közepén, a kapitány pedig vigyorogva körözött a pálya szélén.

- Kuroo ez nem vicces - mondta halálosan komolyan, és próbált nem megmozdulni, nehogy elveszítse az egyensúlyát.

- Na nem olyan nehéz ez. Csak kezd el - állt meg vele szembe Kuroo, és szórakozottan figyelte.

- Megöllek Tetsuro... - morogta Kenma, majd lassan megmozdította az egyik lábát, és kicsit előrébb csúsztatta. Aztán megpróbálta a másikat is, és egész jól ment.

- Hajrá Pixelhuszár - vigyorgott Kuroo karbatett kezekkel, miközben Kenma egyre jobban belejött. Viszont ezzel a kijelentésével egyidőben a szőke majd nem hasra is esett, és csak heves mozdulatok árán tudta megtartani az egyensúlyát.

- Ezt fejezd be - nézett mérgesen a másikra, és megpróbált megint kicsit előrébb menni.

- Jól van, ne szenvedj annyit. Ha idáig eljössz, akkor lemehetsz a jégről - sajnálta meg Kuroo, de esze ágában sem volt leengedni anélkül, hogy megtanulna korizni. Valamivel közelebb csúszott Kenmához, így már csak kemény 3 méter választotta el őket egymástól. A feladó vett egy nagy levegőt, és minden erejét összeszedve megpróbált épségben túljutni azon a három méteren.

2... 1 és fél... 1....

És akkor egy kicsit jobban felbátorodott, mint kellett volna, megcsúszott, és egyenesen pofára készült esni, viszont a kapitány még időben ott termett.

- Istenem de szerencsétlen vagy - nevetett kedvesen, miközben felsegítette. Ahogy mindketten kiegyenesedtek a kelleténél kicsit közelebb álltak egymáshoz, így kínos csönd támadt köztük. Kenma egy idő után elfordította a fejét, mielőtt túl feltűnően elpirult volna. Valószínűleg a kínos helyzet miatt, de egyensúlya újra csendben hagyta, és a lábai előre csúsztak, ő meg hátra esett, ezzel magával rántva Kuroot is, akibe még mindig úgy csimpaszkodott, mint egy kismajom.

Végül mindketten a jégen kötöttek ki, pontosabban Kuroo Kenmán.

- Ez egyre rosszabb lesz - röhögött Kuroo kínosan.

- Nekem mondod... - fordította el Kenma a fejét, mivel jóformán már összeért az orruk.

- De ez is csak azért van, mert nem tudsz korizni - mondta Kuroo incselkedve.

- Fogd be - nézett rá újra Kenma szúrós szemekkel.

- Mert különben ha nem mi le... - válaszolt vissza Kuroo, viszont Kenma félbeszakította egy csókkal.

Így szerencsére Kuroo végre befogta a száját