𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Az A Fránya S Betű

Gyerekek nagy baj van xddd
Ezt a részt már két napja írom
Eddig meg egy fél óra alatt meg volt mindegyik xddd
Hát ez gáz, na midnegy

Viszooonnnttt
Ha nem baj nem jelölök meg mindenkit egyesével, de itt van a Tsukkis rész, amit kértetek uwu
Igaz, nem First Kiss a címe, de lényegében az hehe

És specialba megy sunshine-volleyballnak, mert az a fránya s betű, meg a net mindig baszakodnak😂😂❤️

(¡Sok csúnya szó lehet benne¡)

~~~~~~~~~~~~~~~~

Földre szegezett szemekkel sétáltál hazafelé. Úgy érezted elkövetted életed egyik legnagyobb hibáját: őszinte voltál valakivel. Egész pontosan bevallottad az egyik osztálytársadnak, hogy tetszik. Nem is értetted magadat, hogy mit gondoltál, mit fog mondani, hisz nem is tudott a létezésedről ezidáig. És így szépen elcseszted az életed. Még az a szerencse, hogy nem volt bunkó.

Hirtelen megrezdült a telefon a zsebedben, úgy hogy megtorpantál, és megnézted ki írt. Egy pillanatra megcsillant benned a remény szikrája, aztán ki is aludt.

Tsukishima
Oi, elküldöd az angol házit?

Hát persze, a lustaság mintapéldája, aki az osztály esze: Tsukishima Kei. Aki mindig tőled csórta a házit, mert lusta volt megírni. Általában beoltogattad, meg húztad egy kicsit az agyát, de most nem volt hozzá semmi kedved, így csak ennyit írtál:

[T/N]
Yapp

Meglepő módon szinte azonnal jött a válasz tőle:

Tsukishima:
Hol marad a szivatás? s

Tsukishima:
*-s

[T/N]
?

Tsukishima
Eddig minimum ötszörs beszóltál, mielőtt elküldteds

Tsukishima
Faszomat a billentyűzetbe

Ezen akaratlanul is elmosolyodtál. Csak ő lehet ilyen szerencsétlen, hogy mindig elcsessze, amit ír. Aztán egy nagyszerű ötleted támadt.

[T/N]
A házit majd lefotózod magadnak, ha kell:D

Tsukishima
Na asért, már azt hittem valami baj van

Tsukishima
Ó édes faszom

Tsukishima
Várj, mi?

[T/N]
5 perc és ott vagyok nálad:P

Tsukishima
Mi?

Arra már nem méltattad, hogy válaszolj neki, hanem hagytad, hogy a lábaid maguktól meginduljanak. Csak egyszer jártál nála, de reménykedtél benne, hogy még jól emlékszel az útra. Kanyarogtál, mentél jobbra balra, meg mit t'om én hol lakik ez a macskafejű, s megálltál egy ház előtt, ami nagyon hasonlított az övére. Becsöngettél, de semmi válasz.

[T/N]
Hahó, kinyitod végre az ajtót?

Tsukishima
Nem

[T/N]
Miii

[T/N]
Most ne már

[T/N]
Tsukishima, nem ezért jöttem idáig!

Tsukishima
Fejezd már be, mindjárt ott vagyok

Azzal meg is hallottad, ahogy a zárban zörögnek a kulccsal, majd kinyílt az ajtó, és....

- Segíthetek valamiben kishölgy? - kérdezte a matektanárod egy morogva grimasszal.

- Öhm... - néztél gyorsan körbe, hogy ez csak egy rossz álom-e, mikor megláttad a szemben lévő ház ajtajában röhögő Tsukkit. - Elnézést, eltévesztettem a házszámot....

- Mint a jelentkezésed középiskolába, ugye? - motyogta, miközben rádvágta az ajtót. Vörös fejjel trappoltál át Tsukishima házához, aki készségesen kiröhögve be is engedett.

- Egy szót se! - intetted le, mielőtt mondhatott volna valamit.

- Én soha - csukta be az ajtót maga mögött. - Na akkor kérem a házit.

- Milyen türelmetlen valaki - csaptad le a táskádat meglepve, majd elkezdtél benne kotorászni. - Tessék - dobtad le az asztalra a keresett füzetet, majd otthonosan mozogva felfedezőútra indultál a lakásban.

- Most meg mitcsinálsz? - kérdezte Kei, miközben lefényképezte a kívánt oldalakat.

- Ó, egy hűtő! - tetted az agyad, és csodálkozva kinyitottad, hogy keress valami kaját.

- Nem eladó - csapta be az ajtaját Tsukishima ott teremve, aki extra érzékeny volt a kajájára.

- Most mi az, nem zabálok fel mindent, amíg itt lógok - mosolyogtál rá ártatlanul. Erre Kei szemöldöke a tarkójáig szaladt.

- Hogy mit csinálsz? - pislogott, mire felnevettél.

- Hát gondoltam a háziért cserébe, meg hogy házhoz hoztam kicsit lógok veled, hogy ne legyél olyan antiszoc - sétáltál ki előle és megpróbáltál angyali fejet vágni.

- Nem tudom neked feltűnt-e, de a házin kívül még nem beszéltünk életünkbe semmiről. Még csak barátok sem vagyunk - ráncolta a szemöldökét, te meg az arcodra fagyott mosollyal néztél rá. Oké, végül is tényleg nem voltatok öri-barik, és nem beszéltetek nap, mint nap, de elsőnek egész jó ötletnek tűnt, hogy kicsit elfelejtsd a bánatod. Aztán úgy néz ki, még sem volt az.

- Oké, igazad van, lelépek - léptél oda a táskádhoz, és sietősen beledugtad a füzeted. Valószínűleg a villanyoszlop megérezte, hogy ezzel beletrafált, mivel utánad lépett.

- [T/N], csak vi... - kezdett volna bele, de ahogy hirtelen felé fordultál, kicsit közelebb volt mint azt gondoltad, s egy pillanat alatt megszűnt köztetek a távolság. Ezzel egy percre sikeresen beléfolytottad a szót, de te sem tudtál nagyon mit mondani, csak kikerekedett szemekkel bámultál rá, majd egyszerre húzódtatok el, és hagytatok legalább 2 méter távolságot egymás között.

- Öhm, most már szerintem tényleg lelépek - mondtad vörös fejjel, Kei pedig egyetértően bólogatott hasonló árnyalattal az arcán. Nagyjából egy perc alatt már kint is voltál a házból, és a gondolataidba merülve sebes léptekkel indultál útnak.

Aztán már az út felénél jártál, amikor megrezzent a telód, s lemerevedtél. Lassú mozdulatokkal elővetted, s megnézted ki írt:

Tsukishima
Öhm, bocsi, ez kínos volts

Tsukishima
Utálom az s betűt-,-'

Ezen hangosan felnevettél, s az addig benned tomboló kínos érzés egy csapásra alább hagyott. Így mosollyal az arcodon írtad neki vissza a válaszodat:

[T/N]
Nekem mostantól az a
kedvencem😂❤️