𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Spagetti

Oui, Oui, köszöntök mindenkit Iwa-chan főzőműsorában!

A viccet félretéve ma egy IwaOi ficit hoztam nektek, jó olvasást mindenkinek uwu

U.I: Előreláthatólag a közeljövőben várható egy KuroKen, Oikawa, Nishinoya és Tsukishima x reader
A többiekkel is igyekszek írni, amint tudok<3
Egyedül talán Kagsal gyűlik meg a bajom, így lehet rá várni kell egy kicsit, de igyekszem:"D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Iwa-chaaaaaaaaaaan! Éhes vagyoooooooook! - nyavajgott Oikawa a mellete ülőnek, aki békésen nézte a tévét.

- Akkor egyél - válaszolta egyszerűen Iwaizumi.

- De nincs itthon semmi kaja - kezdett el csücsörítve dülöngélni a kanapén Oikawa törökülésben.

- Akkor csinálj magadnak. - válaszolta még mindig türelmesen Iwaizumi.

- De te is tudod, hogy nem tudok főzni - biggyesztette le a száját Oikawa, barátja felé fordulva.

- Akkor rendelj magadnak - sóhajtotta Iwaizumi, majd csatornát váltott.

- De nem szeretem a gyors kaját. Viszont mi lenne akkor, ha te csinlánál nekem valamit... - kezdett el apró köröket rajzolni a másik vállára a mutatóujjával.

- Biztos hogy nem - jelentette ki az határozottan.

- De Iwa-chaaaaaaaaaaan! - hisztizett tovább Oikawa, miközben a kanapén elterülve a másik ölébe hajtotta a fejét.

- Így jártál - mondta minimális együttérzés nélkül Iwaizumi, majd megint csatornát váltott.

- Akkor taníts meg főzni! - ugrott fel hirtelen Oikawa egy széles mosollyal, ezzel eltakarva a másik elől a kilátást.

- Nem érek rá - hajolt el mellette Iwaizumi, hogy lásson.

- De ha megtanítasz főzni, akkor többet nem kell nyaggasalak - tett visszautasíthatatlan ajánlatot Oikawa.  Iwaizumi felé fordulva mérlegelte a dolgokat, majd kinyomta a tévét.

- Indulhatunk bevásárolni - pattant fel, majd elment öltözni, Oikawa pedig boldogan szökdécselt utána.

Miután kocsival elmentek a legközelebbi bevásárlóközpontba, az üzletbe belépve neki is láttak a vásárlásnak.

- Na és mit szeretnél főzni? - kérdezte Iwaizumi a sorok között haladva.

- Hmmm... Spagettit! - találta ki Oikawa mosolyogva.

- Jól van, azt talán élve el tudjuk készíteni ehetőre - biccentett Iwaizumi, és fejben elkezdte összeválogatni a hozzávalókat.

- Hé! Ennyire alábecsülöd a képességeimet? - kérdezte Oikawa felháborodva.

- Tooru. Múltkor ott hagytalak 5 percre, hogy keverd össze a tojást, meg a lisztet, erre mire visszaértem egy égő serpenyővel csapkodat a pulton vergődő pisztrángot. - mondta Iwaizumi amolyan "ezt te sem gondoltad komolyan" nézéssel.

- Az... Egy hosszú történet volt... - mondta kínosan a másik - De akkor mond meg mit segítsek! - tért vissza belé a lelkesedés.

- Oké, akkor hozz egy csomag spagetti tésztát - adta ki a feladatot jól érthetően Iwaizumi.

- Az milyen? - kérdezte Oikawa gyermeki ártatlansággal, mire a másik átértékelte magában, hogy mire is vállalkozott.

- Ilyen hosszú és vékony. Megtalálod? - kérdezte meg a biztonság kedvéért, mire Oikawa percekig nem reagált, csak ártatlanul vigyorogva nézett rá. Aztán mikor már Iwaizumi azt hitte, hogy orvost kell hívnia, a rendszer hirtelen újraindult, és Oikawa megmozdult.

- Persze! - mondta lelkesen, majd sarkonfordulva elvgátatott. Iwaizumi nekilátott a fűszerkeverékek között válogatni, majd párc múlva vissza is tért a barátja.

- Iwa-chaaaaaaaaaaan! Több félét is találtam, így mindegyikből hoztam! Van itt kék, zöld, piros, fehér, tyúkos, Sparos, ufós, ez nem tudom milyen színű.... - kezdte el belepakolni a bevásárlókocsiba a tésztákat Oikawa, Iwaizumi pedig csak halálra ítélve bámulta a rengeteg tésztát, és azt kívánta, hogy valaki lőjje le.

Eg hosszú bevásárlás, egy öreg nénivel való vitatkozás, egy rendőrségi feljelentés és egy lopott alsógatya után sikeresen be is vásároltak, és elindultak hazafelé, hogy nekilássanak főzni. Na igen, Iwaizumi nem véletlen intézi a bevásárlást mindig Oikawa nélkül...

- Oké Iwa-chan, mit csináljak? - kérdezte Oikawa harcra készen a konyhában állva.

- Tudod mi az a víz? - kérdezte Iwaizumi halálkomolyan.

- Igen

- És hogy mi az a fazék?

- Az ami a kezedben van

- És hogy merre van a csap?

- Igen

- Akkor ezt töltsd meg félig melegvízzel - nyomta Oikawa kezébe a fazekat Iwaizumi, és őszíntén remélte, hogy sikerülni fog a másiknak ez az igazán nehéz feladat.

És voilá, sikerült!

- Oké, most mi jön? - lelkesedett Oikawa, mint egy ötéves.

- Tedd bele a tésztát - nyomta Oikawa kezébe Iwaizumi a zacskó tésztát, mire az majd nem beledobta csomagostul, de Iwa-chan még időben megállította. - De először csomagold ki! - Oikawa elő is vett egy kifejezetten nagy kést, amit eléggé fenyegetően tartott a kezében, így Iwaizumi gyorsan elvette tőle, mielőtt mentőt kellett volna hívni.

A főzés további szakaszait csupán pár mondtadban ismertetném: Oikawa elvágja a kezét. Oikawa sír. Iwaizumi segít rajta. Oikawa megégeti a kezét. Oikawa sír. Iwaizumi segít rajta. Oikawa belevágja a konyhakést a főzőlapba úgy, hogy vehetnek egy új sütőt. Iwaizumi sír.

Nagy nehezen estére összeszenvedték azt a spagettit, vér, verejték, könnyek és egy idegrendszer árán.

- Na lássuk - mondta izgatottan Oikawa, majd beleszúrta a villáját a spagettibe, és megkóstolta.

- Ehető? - kérdezte Iwaizumi, mire Oikawa hevesen bólogatni kezdett, majd fénysebességgel kezdte lapátolni a kaját. Iwaizumi is megkóstolta, és láss csodát, túlélte!

Miután megkajáztak jóllakottan ültek az asztalnál egymással szemben, és emésztettek.

- Iwa-chan! Mit szólnál, ha holnap palacsintát csinálnánk? - jött hirtelen az ötlet Oikawától, mire Iwaizumi először lefehéredett, majd szó szerint lefordult a székről. - Iwa-chan! Iwa-chan? Iwa-chan, minden rendben? Miért vagy ilyen fehér? Rosszul vagy? Várj... Te nem lélegzel! Basszus, akkor az a fehér por nem só volt?