𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Kicsi A Bors, De Erős

Hello skacok, itten is lennék a beígért Noya x readerrel
Gomen, hogy sokat kell várni, csak egyszerűen nincs időm még publikálni sem a dolgokat, hiába vannak megírva, sooooo:"D

Ma még lesz egy rész, addig is jó olvasást mindenkinek!^^

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sajnos sosem voltál egy magas ember, ami sokszor nem szolgált előnyödre. Például, mikor a boltban a felső polcról akartál valamit venni, mindig az idegen embereket kellett zaklatnod, hogy segítsenek, vagy mikor a barátaiddal vidámparkba mentetek, és nem akartak felengedni az egyik játékra, mert túl fiatalnak néztek. De a legrosszabb még is az volt, mikor nap mint nap belefutottál egy hülyébe, akinek nem volt jobb dolga, mint hogy piszkáljon.

- Tsukishima, azonnal add vissza! - néztél dühösen az osztálytársadra, akiről először azt hitted jófejségből veszi fel a leesett tolltartód, de mint kiderült más széndékai voltak.

- Na, nincs is olyan magasan - tartotta a fejed fölé pont olyan magasra, hogy ne tudd elérni.

- Komolyan mondom... - kezdtél volna fenyegetőzni, és fejben már el is tervezted, ahogy stílusosan ágyékon rúgod, viszont ekkor egy nem várt alak tűnt fel a folyosón.

- Nincs jobb dolgod, mint itt rontani a levegőt? - kérdezte valaki mögületek, mire egyből odafordultál.

- Ch, már megyek is... - forgatta meg a szemeit Tsukishima, majd a kezedbe pottyantva a tolltartód lelépett.

- Köszönöm senpai - köszönted meg Noya-senpainak, miközben kínosan lesütötted a szemed. Nagyon gáznak érezted, hogy ennyire sem vagy képes magadtól.

- Tudod jól, hogy a senpaiodra bármikor számíthatsz - tette a szívére a kezét, akár csak egy szuperhős, mire elnevetted magad.

- Legközelebb majd egy reflektorral felvilágítok az égre, ha kellesz - mondtad nevetve,a Batman filmet felidézve.

- Áh, nem kell ahhoz reflektor - kacsintott rád mosolyogva, amitől akaratlanul is nagyobbat dobbant a szíved. - Viszont mit szólnál, ha elmennénk fagyizni? Most nyílt egy isteni hely a környéken.... - indult meg beszéd közben Noya, mire te csak elhúztad a szádat.

- Hát, az az igazság, hogy nincs nálam sok pénz, meg lenne még egy kis dologm otthon... - mondtad a szád szélét rágva.

- Az nem baj, a vendégem vagy. Nem leszünk sokáig, úgy hogy simán hazaérsz - erősködtöt Noya, mire megadtad magad.

- Oké, benne vagyok - mondtad mosolyogva, majd együtt megindultatok kifelé a suliból.

A délután nagyon jól telt, rengeteget röhögtetek mindenféle hülyeségen, és a végén nem lett semmi abból, hogy időben hazaérsz, mivel egész estig elvoltatok. Fagyizás után meglátogattátok a BMX parkot, röpiztetek az egyik pályán, és a végén elmentetek sétálni a városban, s mire észbe kaptatok már sötét volt. Noya segítőkészen hazakísért, majd lelépett. Fogalmad sincs miért, de egy pacsinál valamiért többet vártál búcsúzóul, de nem trötént semmi.

Ezután sokkal több időt töltöttetek együtt Noyával és ennek nagyon örültél. Vagy nála videójátkéoztatok, vagy a BMX parkban voltatok, vagy a haverját, Tanakát prankeltétek meg, vagy csak elmentetek kajolni és közben sétáltatok egyet. Habár te már kicsit más szemmel tekintettél rá mint egy haverra, neki ez nem nagyon tűnt fel. Ez pedig előbb-utóbb a barátságotokra nyomta rá a bélyegét, mivel egy idő után már nem tudtál olyan oldott lenni a közelében.

- Na mi van [T/N], olyan szótlan vagy - nézett rád, miközben egy-egy fagyival a kezetekben ültetek a folyó parton lévő egyik padon.

- Semmi - fordítottad el a fejed, és a tervezettnél kicsit duzzogósabbra sikerült a hangod.

- Min durciztál be? - hajolt utánad, hogy el tudja kapni a tekinteted, de ez nem sikerült neki. Megelégelted, hogy ennyire vak, így ahogy lendületből megfordultál, belenyomtad a fagyiját a képébe. - Hé, [T/N], ezt most miért kaptam? - törölte meg a fagyis arcát, majd lenyalta a kezéről. Roppant gusztusos volt.

- Mert hülye vagy senpai - mondtad egyszerűen, mire csak felvont szemmel nézett rád, amin nehéz volt nem nevetni, mivel tiszta fagyi volt a képe.

- Ezzel nem mondasz újat, de miért? - kérdezte értetlenül.

- Hajh, mindegy, legközelebb hívd el azt a harmadévest fagyizni - utaltál a röpi csapat menedzserére, aki viszont nagyon is felkeltette a fiú érdeklődését.

- Várjunk csak, te féltékeny vagy! - esett le neki.

- Nem igaz... - morogtad, miközben elfordítottad a fejed.

- Ne aggódj [T/N], örökre te maradsz a kedvenc kohaiom, bármennyire is jól néz ki Kiyoko-san - karolta át a vállad, amivel közelebb húzott magához.

- És mi van, ha én nem csak a kohaiod akarok lenni? - tetted fel a kérdést elgondolkodva, miközben magad elé bámultál.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Noya kissé arrébb húzódva, miközben feléd fordult.

- Na vajon hogy... - mondtad durcásan, miközben végre a szemébe néztél. Habár kívülről nem érződött, de a szíved őrült tempóban vert, és volt egy olyan érzésed, hogy ezt nem kellene. Noya egy darabig csak bámult rád, majd hirtelen kitágultak a szemei, és akkor leesett neki.

- [T/N] te... - mondta elképedve, mire idegesen elnevetted magad.

- Igen, örülök, hogy leesett... - türtál a hajadba, és szemeiddel inkább a mellettetek elsétáló emberekre koncentráltál, mivel a fejed kezdett pirosodni. Sok mindent várták Noyától, de azt nem, hogy elkezd nevetni, és magához húzva megölel. Pedig pontosan ez történt.

- Tudod, nem mertem nagyon nyitni, mivel nem tudtam, hogy te mit gondolnál erről, meg aztán kezdtél egyre furább lenni, és azt hittem valamiért megutáltál így... - magyarázta, miközben most a te arcodra ült ki a meglepődés, miközben a válla felett bámultál el. Miután elakadtak a szavai egy darabig csend volt köztetek, amit végül te törtél meg.

- Bármennyire is szeretlek senpai, ha összefagyiztad a pólóm, én esküszöm... - kezdted idegesen, ugyan is valami nedveset éreztél a válladon.

- Öhm, annyira nem lett olyan... - hátrált el Noya, de már akkor halott volt.