𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

The First Kiss(es)

Igen, még mindig nem írtam meg a kéréseket, de dolgozom az ügyön!
Addig is itt van egy kis Iwaizumi és Daichi x reader

Jó olvasást mindenkinek!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Iwaizumival már eljártatok egy ideje randizni, amit Oikawa unszolására kezdtetek el. Habár a világért sem vallottad volna be, tetszett Iwaizumi(ó, de még mennyire) és Oikawa ezt pontosan tudta. Ahogy azt is, hogy Iwaizuminak meg te jössz be, de ezt akkor még nem akartad elhinni. Így a feladó addig nyaggatott titeket, amíg el nem mentetek valahova. Nem meglepő módon nagyon élvezted a fiú társaságát, akivel bármiről tudtatok beszélgetni órákon át. Nem volt kifejezetten helyes, vagy olyan Oikawa típusú nőcsábász, de neked tökéletes volt. A rövid, tüsi haja, amit egész nap tudtál volna simogatni, a pisze orra, ami a kemény külseje ellenére aranyossá tette, a napbarnította bőre, ami kiemelte a sötétbarna szemeit, s így sokkal mélyebbé tette őket, ahogy nevetés közben összehúzta a szemeit, a mély és megnyugtató hangja....
Teljesen bele voltál zúgva.
Így nem csoda, hogy imádtál minden percet, amit vele töltöttél, és legszívesebben egész nap vele lettél volna. Egyik randin aztán tett egy viszonylag nagy lépést, és sétálás közben megfogta a kezed. Az ujjait lassan a tieid közé csúsztatta, amitől egy pillanat alatt elpirultál, s megrősítés képp te is megfogtad az övét. A keze sokkal nagyobb volt a tiednél, és kifejezetten meleg, amibe belebizsergett az egész karod. Legalább ezerszer elmondtad magadban, hogy mennyire imádod, mire vége lett a randinak.

Aztán a következőn persze már egyből kézenfogva léptetek be a kávézóbayamit aznap kiszemelt, és ez még így ment egy darabig. Mondjuk egy kicsit csalódott voltál, mikor búcsúzásnál csak az arcodra adott egy puszit, de betudtad annak, hogy még neki is új ez az egész. De szerencsére nem kellett sokáig várnod...

- Na és hogy megy a röpi? - kérdezted egyik délután, mikor már hazafelé sétáltatok a randi után. Igen, természetesen kézenfogva.

- Jól. Oikawa mondjuk még mindig egy idióta, de azon kívűl jól - vonta meg a vállát, mire elnevetted magad.

- Néha komolyan nem értem, hogy lehettek ti barátok - mondtad nevetve.

- Na látod, ezt én sem - mosolyodott el Iwaizumi. Lelassítottatok, majd megáltatok a házad előtt, ahol szembe fordult veled. Te autómatikusan a nyaka köré fontad a kezed, ő pedig szoros ölelésbe vont, aminek úgy tűnt sosem lesz vége. Nem mintha annyira szerettél volna már bemenni tanulni... Mikor viszont nagynehezen eltolt magától és csendben ácsorogtatok egymással szemben, olyat tett, amit addig nem nagyon. Szemeivel egy darabig hosszan bámult a tiedbe, majd lassan lejjebb vezette őket a szádra. Te pedig egy kisebb szívroham után, érezted ahogy lángba borul az arcod, és megpróbáltál nem pánikba esni. Egy darabig ingázott a szemeid és a szád között, te pedig végig azt hajtogattad magadban, hogy "shit shit shit, ha most megcsókol, elájulok", de látszott rajta, hogy nem meri. Végül elhatároztad magad, hogy most, vagy soha, és elmosolyodtál.

- Én nem fogok kezdeményezni... - mondtad vigyorogva, mire a szeme megállapodott a tieden, majd egy gyors mozdulattal közelebb hajolt, és adott egy puszit a szádra, amit te csillogó szemekkel hagytál. Utána rögtön ölelésbe is vont, így nem láthatta, ahogy egy őrült vigyor kúszik az arcodra, és a szemeidben lassan könnyek gyűlnek. Elképesztően boldog voltál, hogy végre megtette. És ez még csak a kezdet volt....

*****

Daichivel osztálytársak voltatok, és az a rövid három év alatt egész jól összebarátkoztatok. Lévén, hogy a többi fiú nyomorék volt, a lányok nagyrésze pedig rhibahnch, maradt ez a perverz, akivel szünetben szórakoztattátok egymást.

- Megnézed ma az edzést, [T/N]? - kérdezte Daichi, miközben lefelé sétáltatok az osztályból.

- Hm, nem is tudom. Megéri? - néztél rá összehúzott szemekkel vigyorogva.

- Rövid gatyában leszek - mondta, mivel az a gatya egyértelműen jól mutatott a hátsó felén, viszont te erre csak elgondolkodva csücsörítettél. - És Suga is - forgatta meg a szemeit Daichi.

- Ott leszek - vágtad rá, majd gonoszul kinevetted.

Ezután valóban elmentél az edzésére, amit szépen végig is néztél, és a 10/10es dolgok sem kerülték el a figyelmed. Te kis perverz.

Edzés után sok-sok nasival ültetek le egy padra az iskola területén, hogy kaja közben beszélgessetek, mivel úgy is rengeteg időtök volt.

- Na és milyen volt? - kérdezte Daichi, miközben kibontott egy zacskó gumicukrot.

- Formás - mondtad két falat csoki között, majd leesett, hogy nem erre gondolt, és felnevettél. - És az edzés sem volt rossz...

- Ennyi? Nem volt rossz? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Nem nagyon figyeltem - vontál vállat.

- Hiába, túl jó seggem van - gondolkozott el, majd mindketten felnevettetek az abszurd kijelentésen. - Na jó, ez ritka szar volt...

- Nem tagadom - veregetted meg a rázkódó vállát továbbra is röhögve. Ez után kicsit abba maradt a beszélgetés, így megpróbáltad azt feléleszteni.

- Na és mikor mentek Tokióba? - dobtad fel a témát, miközben eltetted az üres csokis papírt.

- Két hét múlva. - bámult a messzeségbe Daichi, és kezdett átmenni komolyba. - Részt veszünk az edzőtáborban a Tokiói csapatokkal, ami rengeteg lehetőséget jelent. Most fogunk csak igazán kibontakozni és egy csapattá érni.... - nézett büszkén a semmibe. Te akaratlanul is elcsodálkoztál, mivel mindig büszkeséggel töltött el, amikor láttad, milyen komolyan veszi a kapitányságot. A sok szivatás, és beszólás mellett nagyon is bírtad Daichit, és büszke voltál rá, hogy ilyen sokat elért. Ahogy nézted a bambulását, az idilli pillanattól valami furcsa érzés kezdett motoszkálni benned, és úgy érezted, hogy tenned kell valamit. Meg kell érintened. Vagy...

Csak egy pillanat volt, amíg odahajoltál hozzá, és egy gyors puszit nyomtál a szájára, ami mondjuk félig elcsúszott, de így is eléggé neglepte Daichit.

- B-B-Bocsi, é-én csak... - kezdtél el nevetgélni röhögve, vöröslő fejjel, miközben erősen kerülted a szemkontaktust a meglepett taggal.

- Csak ennyi? - kérdezett vissza, mire lefagytál, és kérdőn meredtél rá. A vér amilyen gyorsan szökött az arcodba, olyan gyorsan is távozott onnan...

- Mi? - nyögted ki megdöbbenve, mire Daichi elmosolyodott. Mivel te meg sem tudtál mozdulni, ő hajolt közelebb hozzád, s míg egyik kezével hátrasimított az arcodon, s közelebb tolta a fejed, ő egy kicsit oldalra döntötte a sajátját, és ráhajolt az ajkaidra. Nem volt nagy cucc, se nyálas vagy túlzottan "romcsi", csak összeért a szátok pár percig, ami pontosan elég volt, hogy a csokit a hasadba megtámadják a pillangónak nevezett elefántok. Majd mikor Daichi távolabb hajolt tőled, a vér olyan gyorsan szökött vissza az arcodban, hogy attól nem kellett félned, hogy érelmeszesedésed van....