𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Egy Este Egy Idiótával

Kettőt találhattok ki az az idióta xD

Igen, Oikawa Tooru, ki más xd

Nem, amúgy szeretem a kis huncutkát
Szóval itt is vagyon egy Oikawa x reader, jó olvasást hozzá, és bocsi, hogy ritkán vannak részek, csak most a többi könyvem írása jobban lefoglal, gomen<3

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az iskola alapvetően is borzalmas, viszont nem elég, hogy órákat kell pazarolnunk az életünkből, meg kell írni mindenféle házifeladatot, tanulni kell a dolgozatokra, a tanárok szeretik még olyan dolgokkal is megbonyolítani az életed, mint a páros munka és kiselőadások. És mi lesz ha ezt a kettőt ötvözzük? Katasztrófa.

Az osztályod nem is akadt ki annyira, amikor a tanár kijelentette, hogy párosan kell kiselőadást készítenetek az amerika forradalom egyik személyiről, mivel mindenki azt hitte, hogy majd a haverával összeállva gyerekjáték lesz. Aha, csak hitte. Hogy a tanár elkerülje az olyan párosokat, ahol csak az egyik fél csinál valamit, a másik meg csak lazul, úgy döntött, hogy húzással választjátok ki a párokat, és azt, hogy kiről tartjátok a kiselőadást. Na ez már nem tetszett annyira az osztálynak.

Neked mondjuk már az alapötlet is unszimpatikus volt, mivel annyira mindegy volt melyik hülyével kerülsz össze, így csak untottan bámultad, ahogy sorban megalakulnak a párok. Egy darabig nem történt semmi izgalmas, aztán a tanár kihúzta a neved.

- [T/N] párja pedig nem más lesz, mint.... Oikawa Tooru! - húzta ki a másik nevet, mire te lefagytál. Tekintetedet lassan az említettre emelted, aki szokásához híven bájosan mosolyogva állt fel a helyéről, majd ment ki a tanárhoz, hogy kihúzza az alanyt. Ezt meg is tette, mjad a kis fecnit átadta a tanárnak.

- Akiről pedig kiselőadást fogtok tartani... Alexander Hamilton, az államok első pénzügyminisztere. Hajrá gyerekek! - paskolta meg Oikawa vállát a tanár, feléd pedig csak egy kedves mosolyt küldött, amit te nem nagyon tudtál viszonozni, mivel teljes kékhalál volt az agyadban.

Ez a fajta sokk az óra végére valamennyire elmúlt, mivel sikerült megemésztened, hogy az iskola legnagyobb gyökerével, Mr. Nyálgéppel kell szenvedned akár több délutánon keresztül is. Sok mindenkire számítottál, de épp rá nem. Valószínűleg a többi lány osztálytársadat megette a sárga irigység, de te szivesen elcserélted volna bármelyikkel egy fokkal elviselhetőbb emberre.

Mikor aztán vége lett az óráidnak komótosan megindultál hazafelé, de sajnos nem úsztad meg ennyivel.

- [T/N] - CHAAAN! - kiáltott utánad az ufó, úgy hogy mindenki jól hallja. Te csak vettél egy nagy levegőt, majd morogva megfordultál.

- Igen? - kérdezted a lehető legkevésbé türelmetlenül.

- Ráérsz ma délután? Megcsinálhatnánk a kiselőadást - sétált oda melléd, miközben odaintett pár lánynak.

- Oké, legyünk túl rajta... - sóhajtottad, majd elindultál.

- Hé, [T/N] - chan, várj meg! - lódult utánad Oikawa, mikor észrevette, hogy lehagytad.

- Van lábad, majd csak utolérsz - mondtad hátra sem nézve.

- Miért vagy ilyen gonosz, [T/N] - chan? - kérdezte duzzogva, amit más lehet aranyosnak talált volna, te viszont kifejezetten idegesítőnek.

- Nem vagyok gonosz, te vagy lassú - felelted egyszerűen.

- Nem is igaz. Mindenesetre nálad, vagy nálam csináljuk meg? - váltott gyorsan témát, mielőtt válaszolhatni tudtál volna.

- Nálad - jelentetted ki, mire kérdőn nézett rád. - Az én hűtőmet biztosan nem fogod felzabálni!

- hah!? Én? Ezt inkább belőled nézném ki, Éhenkórász-chan! - bökte meg a vállad durcásan.

- A barmok többet esznek az átlagos embereknél, főleg az ekkorák - mondtad neki, majd tekinteted újra előre fordítottad.

- Ez most nagyon gonosz volt [T/N]! - tette karba a kezeit mérgesen.

- Hallelujah, lehagyta a "chan"t! - morgotad az orrod alatt hálásan.

- Mit mondtál? - lépett melléd, hogy rálásson az arcodra.

- Azt, hogy mutasd az utat, mert nem tudom hol van az Oikawa rezidencia - hazudtál, amit be is vett szerencsére.

Miután odaértetek a házukhoz nem sok időt töltöttetek a földszinten, így sajna nem volt időd kirabolni a hűtőt, mivel egyből felmentetek a fiú szobájába. A szoba egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy elképzelted. Egyszerű fehér falak és fa bútorok. Semmi csicsa, semmi giccs.

- Ennyire azért nem kell meglepődni, hogy rend van - mondta Oikawa a csodálkozó fejedet látva, miközben ledobta a táskáját.

- Mert amúgy nem szokott lenni? - kérdeztél vissza, miközben te is ledobtad a táskád.

- Nem nézed ki belőlem, hogy tudok rendetlen is lenni? - kérdezte Oikawa, miközben a laptopjával leült a sgoba közepén lévő kis asztalhoz.

- Belőled inkább azt nézem ki, hogy balettozás közben minden nap gondosan leporolgatod a kis bútoridat.

- Nagyon szellemes vagy, mondták már? - nézett rád összehúzott szemekkel Oikawa, miközben beüzemelte a laptopját. Miután az eszköz működőképes lett, elkezdett rajta valamit gépelni, majd kattintgattni, te meg csak unottan figyelted a laptop hátulját.

- Nekem nem akarod megmutatni? - kérdezted unottan.

- Ülj ide mellém. - paskolta meg maga mellett a helyet Oikawa. Sóhajtottál egy nagyot, majd lassú, vontatott mozdulatokkal átkászálódták hozzá, és unottan kezdted figyelni, ahogy elkezdi csinálni a ppt-t.

A dolog sokkal jobban ment, mint vártad, mivel végig csak ő dolgozott, így neked csak néha kellett beleszólni egy-két dologba. Ráadásul mikor elmentél mosdóba, a hűtőt is ki tudtad fosztani, ahol istenibbnél istenibb kajákat találtál.

- [T/N] - chan, nem maradsz még egy kicsit? - kérlelt Oikawa, mikor befejeztétek a munkát, te pedig indulni készültél.

- Úgy érted pazaroljak még több időt egy idegesítő, egoista hülyére? Nem kösz, kihagyom - kászálódtál fel, hogy indulhass.

- Majd nekem is bemutatsz ennek az idegesítő egoistának? Biztos jó barátok lennénk - próbált poénkodni, esélytelenül.

- Na látod, ezért nem maradok. - mondtad komolyan, miközben felvetted a táskádat.

- De ha maradnál lehet rájönnél, hogy ez az idegestítő egoista, még sem annyira idegesítő egoista - húzta tovább az agyad.

- Nem - válaszoltlá egyszerűen.

- Jó, mondjuk valóban sokkal jobb program szánalmasan filmezni egyedül a szobádban... - próbálkozott Oikawa.

- Mond, még is miért akarod ennyire, hogy itt maradjak? - fordultál hátra idegesen.

- Mert akkor filmezhetnénk együtt szánalmasan! - vigyorgott rád, mire te egy nagyot sóhajtottál.

- Attól függ. Milyen kaja van? - tetted fel a döntő kérdést, mire Oikawának győztes mosolyra húzódott a szája.

- Finom. Sok finom kaja. - mondta tömören, de meggyőzően. Ledobtad a táskád a helyére, majd visszaslattyogtál Oikawa mellé.

- Tied a kaja, én intézem a filmet - vetted az irányításod alá a laptopot.

És így történt, hogy Oikawával egész éjszaka filmeztetek, s habár azt nem tudta megcáfolni, hogy egy idegesítő, egoista hülye, viszont a negatív tulajdonságok mellet rájöttél, hogy nagyon is jó társaság. Sőt, talán több is annál....