𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Csak egy süti

Ezt a sztorit Rehiianak köszönhetitek xD

A sütid tálalva😉

(Btw, gomen ha sok a helyesírási hiba, késő van, én meg béna vagyok:) )

További jó olvasgatást!

~~~~~~~~~

Oikawa Tooru. Kedves, vicces, udvarias, helyes, sikeres, sportos, ő minden lány álma. Nem is csoda, hogy mindenki körbe is rajongja. És ha szégyellted, ha nem, te is ezek a lányok közé tartoztál. Menthetetlenül beleszerettél, de arra már nem volt bátorságod, hogy elmond neki. Végül is te is csak egy átlagos lány vagy, miért pont téged választana a sok közül?

Ezen és hasonlókon gondolkodtál elmélyülve, miközben a cipős szekrényedhez siettél, hogy minél előbb hazaérhess. Nem is csoda, hogy észre sem vetted a feléd tartó alakot, aki hasonlóan elmélyülve szintén nem figyelt oda. Így történt, hogy szépen egymásnak mentetek, meglökted a kezét, amiben az üdítőjét tartotta, és szépen rád borult a nagyja.

- Jézusom, nagyon sajnálom - kezdett szabadkozásba, a hangjától pedig egy pillanatra megállt a szíved. Igen, ő volt az, Oikawa.

- N-nem, én sajnálom, nem figyeltem oda - kértél te is bocsánatot, és mivel a zavarodat esélytelen volt leküzdeni, inkább a kabátodat kezdet bámulni, mintsem a fiút.

- Most mondanám, hogy adok egy zsepit, de nincs nálam - kezdett el kotorászni a zsebeiben, de csak nem akadt rá a kívánt tárgyra.

- Nem baj, nálam van - húztál elő egyet a zsebedből, és megpróbáltad letörölni az italt, ami valljuk be, esélytelen volt.

- Tényleg nagyon sajnálom. - mondta Oikawa szomorúan meredve a kabátodra. - Esetleg ki tudnálak engesztelni valahogy? - húzta el a száját, mivel nem jutott eszébe semmi.

- Igazán nem szükséges... - próbáltál tiltakozni, de legbelül majd kicsattantál az örömtől.

- Meg van! Meghívlak egy sütire! - derült fel Oikawa hangja, és rád mosolygott.

- Tényleg nem muszáj.... - próbálkoztál tovább.

- Naaa, csak egy süti! Rendben? - kérdezte.

- Rendben - adtad be a derekad, mivel Oikawának nincs az az ember, aki ellen tudott volna állni. Viszont igyekezted ezt az egészet nem egy randinak, hanem csak egy sima baráti sütizésnek tekinteni.

El is mentetek egy közeli cukrászdába, s mindketten kértetek egy - egy [kedvenc süti]t. Őszintén szólva remekül érezted magad, és igyekeztél nem a szeme láttára elolvadni, de ez elég nehéz feladatnak bizonyult. Hiába tudtad, hogy ez nem randi, legbelül még is annak fogtad fel.

Aztán ezt a sütizést követte még egy. Aztán még egy. Aztán még egy. És így a "csak egy sütiből" rendszeres programmá vált, hogy délutánonként beültök a cukrászdába. Láthatólag Oikawa is nagyon élvezte a társaságod, de semmi jelét nem mutatta, hogy többet érezne barátságnál. És így hiába élvezted ezeket a délutánokat, valahol nagyon is szomorú voltál, hogy nem lesztek többek barátoknál.

Teltek múltak a napok, és eljött a valentin nap. Az iskola teljesen felbolydult tőle, mindenki csokikkal és virágokkal rohangált fel - alá, vagy éppen barátaival konzultált arról, hogy kitől kaphatott szerelmes levelet. Te már biztosra vetted, hogy semmit nem fogsz kapni, mivel ez már így ment pár éve, és bele is törődtél, csak hogy még is kaptál egy kis ajándékot. Reggel mikor bementél egy osztályba, egy kis dobozkát találtál az asztalodon egy [kedvenc szín] színű masnival a tetején. Kérdőn néztél körbe, de senki sem mutatta jelét, hogy ő adta volna, így leemelted a doboz tetejét. Egy lap volt a benne, amire a következő volt írva: "Saját készítésű ;)". A lap alatt pedig egy adag [kedvenc süti] volt. Fogalmad sem volt, hogy kitől kaphattad, reménykedni pedig nem akartál fölöslegesen. Eltetted a dobozt, és egyik szünetben meg is kóstoltad a sütiket, amik hiába nem voltak tökéletesek, neked még is nagyon ízlettek.

Éppenséggel te is készítettél csokit egy bizonyos személynek. Igen, Oikawának csináltad, ki másnak. Úgy tervezted, hogy valamelyik szünetben becsempészed a padjába, de a félelmed felül kerekedett rajtad, így ez nem jött össze. Végső lehetőségként a délutáni sütizésre halasztottad az átadását.

- Na és, hány hódolótól kaptál ajándékot, [Név]-chan? - kérdezte szórakozottan Oikawa, miközben villájával belebökött a sütijébe.

- Csak egy valakitől, de fogalmam sincs ki az. - válaszoltad felszínesen, mivel fejben már azon gondolkoztál, hogy hogyan add oda neki a csokid.

- Igen? Azt hittem pedig, hogy több fiú van oda érted - vonta meg a vállát Oikawa.

- Oikawa. Valentin nap van. -jelentetted ki a nyilvánvalót, és letetted a villád. - És te itt ülsz velem, ahelyett, hogy a kiszemelteddel lennél. Te teljesen meghülyültél? - tetted fel őszintén a kérdést, ami már régóta nyomta az oldalad, és egyik feled azt remélte, hogy most ráébred, hogy kivel is kéne lennie, és ott hagy, így nem kell átadnod a csokid. A másik feled viszont a lehetetlenben reménykedett, és lehet nem alaptalanul.

- Tudom jól, hogy valentin nap van. - tette le Oikawa is a villáját, és ő is komolyabb hangnemre váltott. - Szerinted miért másért lennék itt veled? - a kérdésétől teljesen összezavarodtál, a szíved pedig irtózatos gyorsasággal kezdett verni. Nem lehet... lehetetlen... - Tudod [Név]-chan, nem véletlenül hívtalak el sütizni. Nem tudom miért, mikor, vagy hogyan, de nagyon is megkedveltelek. Csak fogalmam sem volt hogy mondhatnám el neked. Így gondoltam sütök neked [kedvenc süti]t, hátha így rájössz, de ez nem jött össze... - vakargatta meg zavartan a tarkóját, miközben elnevette magát.

- A-akkor te csináltad.... - kezdted felfogni a dolgokat, de még mindig alig tudtad elhinni.

- Aha. Remélem nem lett túl szörnyű. - nevette el magát újra. - Lehet, hogy te csak barátként tekintesz rám, de én szeretném, ha ennél több lenne köztünk. - mondta ki a villáját piszkálva. A szíved az egyik percben leállt, a másikban majd' kiugrott a helyéről, a gyomrodat furcsa bizsergés járta át, az agyadat pedig teljesen elárasztotta a rózsaszín köd.

- E-ezt neked csináltam.... - toltad elé a kis szív alakú csokis dobozt, mivel nem jutott eszedbe semmi más. Még felkellet dolgoznod, hogy Oikawa konkrétan szerelmet vallott neked.

- N-nekem? - lepődött meg a fiú, majd átvette a kis dobozt, és megkóstolta a csokit. - Köszönöm - mosolygott rád.

- A-azt hiszem, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel... - mosolyodtál el te is halványan, mire a vigyor még nagyobb lett a száján.

- Boldog valentin napot [Név]-chan. - jelentette ki, amitől a fejed paradicsommá alakult.

- N-neked  is - mondtad ki zavartan.

Elképesztően nagy változás volt ez a pár hét számodra, és visszatekintve fel sem tudtad fogni, hogy minden csak egy sütivel kezdődött.

Nem volt nehéz, igaz?
Most viszont nem lesz könnyű vígasz
Nézd meg az első közös fictionünk
Majd ha meglátod a draftokat örülsz