Ez a sztori nagyon random lett. Meg kaki xd. Nem baj, azért jó olvasást, vagy mi:D
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A forrócsokiddal a kezedben magányosan sétáltál a karácsonyi vásár forgatagában. Először nem akartál eljönni, mivel nem volt kivel, végül még is győzött a kíváncsiságod, s lejöttél megnézni a kínálatot.
A hatalmas tömegben tengődve alig láttál ki az emberek közül az alacsony termeted miatt, így a nyakadat nyújtogatva próbáltál kilesni a tömegből. Viszont miközben próbáltál szemügyre venni egy édesség árust, nem figyeltél oda, s csak arra lettél figyelmes, hogy a kezedben tartott forrócsoki egyenesen a kabátodra borul egy ütközéstől.
- Jézusom, nagyon sajnálom! - kezdett azonnal szabadkozni egy veled egykorú fiú, aki szintén kapott valamennyit a forró italból.
- Nem, én sajnálom, nem figyeltem oda. - néztél végig a totál káros kabátodon.
- Semmi baj, ez nem nagy cucc, viszont a tiéd... - nézett végig magán, majd a te kabátodon is.
- Nem nagy cucc? Már csak egy kis díszítés hiányzik, és simán elmehetnél csokis sütinek! - néztél az ő kabátjára, ami szintén tiszta csoki lett.
- Jó, akkor egyezzünk ki egy döntetlenben - nevetett a fiú. - Nishinoya Yuu vagyok - nyújtott kezet, amit örömmel el is fogadtál.
- [T/N] vagyok - fogtál vele kezet, mikor is valaki meglökött hátulról, így sokkal közelebb kerültél Nishinoyához, mint szerettél volna.
- Bocs... - nevettél kínosan, s szerettél volna hátrébb lépni, de nem volt hova, mivel valaki közvetlen ott állt a hátad mögött.
- Mit szólnál, ha kivergődnénk valahogy ebből a tömegből? - kérdezte Nishinoya, mire bólintottál, jelezve, hogy benne vagy.
Erre megragadta a kezed, majd néhány emberen keresztülrángatva, hamarabb ki juttatott a kavalkádból, mint azt gondoltad volna.
- És most mihez kezdesz [T/N]? - tette fel a kérdést Nishinoya, mikor már elhalkult mögöttetek a tömeg.
- Hát...szerintem haza megyek lecserélni a kabátom, vagy lehet otthon is maradok.... És te Nishinoya? - fordultál a fiú felé.
- Hívj csak Noyának - legyintett. - Én meg... szerintem haza kísérlek, aztán én is haza megyek. - vont vállat, te pedig hiába akadtál fenn a hazakísérős részen, inkább nem tetted szóvá.
- Akkor inkább menj egyből haza, mert csak rászárad a csoki a kabátodra... - tanácsoltad.
- Az így is-úgy is rászárad, mert a város másik végén lakok. - legyintett lemondóan. Őszintén elcsodálkoztál a nemtörődömségén.
- Akkor gyere fel, amíg megszárad a kabátod. - ajánlottad fel vállat vonva, mivel úgy is egyedül lettél volna otthon.
- A szüleidnek nem lesz... - kezdte Noya, de te leintetted.
- Nincsenek otthon, úgy hogy nem fogja őket zavarni. - legyintettél most te.
- Hogy-hogy nincsenek otthon karácsonykor? - lepődött meg Noya a kijelentéseden.
- Hát... dolgozniuk kell úgy hogy... - mondtad elhúzott szájjal, miközben inkább az aszfaltra szegezted a tekinteted. A szüleid nagyon keveset voltak otthon, mivel mindketten mentősként dolgoztak. Karácsony este is behívták őket, s te jó gyerek létedre biztosítottad őket, hogy majd csapsz egy rögtönzött csajos bulit a barátaiddal, úgy hogy nyugodtan bemehetnek dolgozni. Arról viszont már nem kellett tudniuk, hogy jóformán senki sem ér rá.
YOU ARE READING
𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀
RandomHEY HEY HEY! Eme csodálatos könyvben megtalálsz mindent, ami Haikyuu, úgy hogy kukkants be nyugodtan;) #2 in volleyball 2018. 12. 06. #1 in hq 2019. 05. 12.