𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Piroska

Hello hello hello bois
Itt is van egy kérés, ami egy Kuroo x reader lemne, jó olvasást mindenkinek^^

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kuroo Tetsuro. Ha nem az iskola, de a város leghelyesebb fiúja. Tökéletes külső, paraszt személyiség, perverz beszólások, egy szóval minden lány álma. Ne is tagadd, a tied is.

Mint azt hozzád hasonlóan sokan csinálták, sokszor leskelődtél az említett után, mikor az nem figyelt. Az osztályban, edzésen, ebédnél, hazafelé menet. Aztán még este, az ágyadban forgolódva is pirult a fejed, hogy hogyan nézhet ki ilyen jól. Néha már mániákus kukkolónak érezted magad, amikor a sarkon megállva, áhítattal nézted végig, ahogy az autómatából innivalót vesz.

Egyik nap éppen az utolsó órád után indultál volna haza, viszont a folyosón battyogva felfugyeltél egy beszélgetésre, amiben megemlítették Kuroot. Alig feltűnően megálltál cipőt kötni a beszélgetők mellett, s mjnt szavaikból kiderült éppen a tesiterembsn gyakorolt egyedül. Az informcióval a birtokodban indultál tovább, miközben belül szágukdoztak a gondolataid. Ez azért már kicsit durva lett volna neked, viszont aznap még nem láttad a fejét, ráadásul röpizik, ami közben dupla olyan jól néz ki. Végül úgy döntöttél, hogy csak lopva bekukkantasz, aztán mész is tovább, nehogy valaki észre vegyen.

Mikor már a tesiterem mellett jártál, kezdett aggasztani, hogy annyira csend van, viszont már nem tudtad visszafogni a kíváncsiság által hajtott lábaidat. Óvatosan bedugtad a fejed a tesiterem ajtaján, de nem láttál senkit. Ettől kicsit felbátorodva beljebb léptél, de bárhol kerested a tekinteteddel nem láttad sehol.

- Meg vagy te kis kukkoló - mondta mögüled egy jól ismert hang, mire egy pillanatra lefagytál. Mikor megpördültél a tengelyed körül egyből szembe találtad magad Kuroo Tetsuroval, aki eléggé közel ált hozzád, így az illata azonnal bekúszott az orrodba, te pedig ijedten hátrálni keztél.

  - N-n-n-n-nem! É-é-én csak izé, é-én nem... - torpantál meg kellő távolságra tőle vöröslő fejjel.

- Keresel valakit? - kérdezte kedevesebb stílusban.

- Csa-ak a tesi tanárt - mondtad lesütött szemekkel, mivel nem bírtál a szemébe nézni ilyen hosszú ideig, ugyan is félő volt, hogy felrobban a fejed.

- Akkor jó, már azt hittem valami tanár küldött - mondta megkönnyebbülve, majd egy egyszerű és természetes mozdulattal felemelte a pólója alját, és megtröölte vele az arcát. Te ösztönösen néztél oda, viszont a látványtól megint csak lefagytál, kirázott a hideg, meleged lett és lángba borult az arcod.

- Jézusom... - csúszott ki a szádoj véletlen halkan, viszont sajnos a fiú figyelmét nem terelte el.

- Tetszik, mi? - kérdezte egy perverz mosollyal, miközben visszaengedte a ruhadarabot a helyére.

- NEM! - vágtad rá, majd dadogva folytattad mivel ennél kínosabb már úgy sem lehetett volna. - M-mármint nem ú-úgy, csak... De, szóval... Nem! Mármint igen, de... Mi? Nem nem nem! Vagyis... - mondtad mindenfelé nézve, csak a feketehajúra nem.

- Mond neked mindig ilyen vörös a fejed, vagy csak amikor velem beszélsz? - jegyezte meg pimasz mosollyal és félre döntött fejjel.

- Hagyj már! - kérted inkább kétségbe esetten, mint dühösen, mivel most beszéltél vele életedben először és roppant kínosan érezted magad. Nem akartál leégni előtte, de ez már megtörtént, úgy hogy mentetted a menthetőt, és tettél egy lépést az ajtó felé.

- Most hova mész? - lépett eléd elállva az utad. - Mondtam valami rosszat?

- T-tanulnom kell... - motyogtad a legbénább kifogást, amit ki tudtál tanulni.

- Mi? Te okos vagy? - lepődött meg és felcsillant a szeme.

- Nem, mármint nem tudom, igazából kitűnő vagyok, szóval... - felelted továbbra is vöröslő fejjel, és megpróbáltál sem túl egoista, sem nevetségesen szerény lenni.

- Akkor segíts! Kérlek! - hajolt meg előtted hirtelen, mire teljesen ledöbbentél.

- Tessék? - nyögted ki a sokktól normális hangon.

- A tantárgyak feléből bukásra állok, és ha ez így megy tovább, nem röpizhetek - emelkedett fel, s kelletlenül bevallotta a valóságot.

- Öhm, biztos, hogy én segítsek? - ráncoltad össze a szemöldököd furcsállva.

- Igen. Bírom a vörös arcod - vugyorgott rád, mire újra lángba borult a fejed. Ennyit a normális beszélgetésről. - Meg aztán nem mondom el senkinek, hogy kukkolsz - tette hozzá mellékesen.

- Nem kukkolok! - kérted ki magadnak, a körülményekhez képest egész emberi hangon. - És zsarolás nélkül is benne lettem volna, idióta! - csúszott ki a szádon, majd hirtelen a szád elé kaptad a kezed, mikor leesett mit mondtál. - B-bocsi, nem úgy....

- Öt perce kezdtünk el beszélgetni, és folyamatosan meglepsz - nézett rád elismerően. - Na gyere piroska, lépjünk le mielőtt meglátják, hogy nem takarítottam fel... - karolta át a vállad, és megindított kifele, mivel ha rajtad múlik még másnap is ott álltál volna vörös fejjel.