𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Az Új Könyv

Egy kis Akaashi x reader, csemegézzetek^^

Btw ha van valami kérésetek, akkor azt írjátok meg nyugodtan, vagy ha esetleg valami konkrét sztori ötletetek van azt is szívesen fogadom:D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor megtudtad, hogy már a kömyvesboltok polcára került a régóta várt könyved, lélekszakadva rohantál keresztül a fél városon, le sem lassítva a könyvesboltig. Mikor aztán beértél az üzletbe, valamivel lassabban, de egyből a kívánt könyvespolc felé inultál. Mikor aztán odaértél láttad, hogy már csupán egy darab maradt belőle, de arra az egy darabra is úgy néztél, mintha egy csodát látnál. Ragyogó szemekkel nyúltál a régóta várt történet felé, s szinte megérinteni is féltél. Aztán mikor ujjaid hozzá értek a könyv gerincéhez, s megragadták azt, már szinte úrrá lett rajtad a boldogság, ám akkor láttad csak meg, hogy egy másik kéz is megragadta a kömyvet, ami nem a tied volt. Kissé ijedten néztél oldalra, s mikor ezt megtetted, tekinteted találkozott egy mélykék szempárral. A gyönyörű íriszekben megcsillant a lámpák fénye, így olyan volt, mintha csak a sötét égbolton lévő csillagokat néznéd. Nem tudtad, hogy a könyv iránti izgalmadtól, vagy ezektől a gyönyörűséges szempárok émelyítő közelségétől, de arcod lángba borult, s kezedet visszahúva kissé arrébb léptél. A fiú kérdőn nézett rád, mire te szégyellősen elfordítottad a fejed. Hirtelen már nem is érdkelt annyira a könyv, szivesen oda adtad volna a fiúnak, csak hogy, miután az levette a polcról, feléd nyujtotta azt.

- Tessék - mondta mély és megnyugtató hangján.

-N-nem kell, v-vedd csak meg - szabadkoztál totál zavarban. A fiú kérdőn nézett rád, s kissé oldalra döntötte a fejét, de még mindig nem húzta el a könyvet.

- Szivesen oda adom - erősködött továbbra is, mire te rávezetted a tekinteted a könyvre. A könyv hívogatóan várt rád, s agyad egyik fele azt súgta, hogy vedd meg. Aztán vissza néztél azokba a gyönyörű szempárokba, amik teljesen elvarázsoltak. Majd újra a könyvre pillantottál, s végül újra a mélykék szempárba.

- Tényleg nem kell... - ráztad meg a fejedet határozottan, majd hátat fordítva elindultál a kijárat felé. Lépteid lassúak voltak, ám a fejedben annál gyorsabban száguldoztak a gondolatok. Fel nem tudtad fogni, hogy mi ez az émejítő érzés, ami elárasztja a mellkasodat, s szívedet hevesebb ütemre készteti, de azt biztosra tudtad, hogy köze van a fiúhoz.

Kilépve az utcára, megindultál volna hazafelé, viszont a hátad mögül valaki utánad kiáltott.

- Várj! - hallottad meg azt a bizonyos hangot, mire megfordultál. A fiú utánad jött, s kezében már ott díszelgett a könyvesbolt ajándék szatyra, benne feltehetőleg a könyvvel.

- Öhm... megkérdezhetem, hogy mi a neved? - vakarta meg zavartan a tarkóját, miközben tekintetét inkább másfelé fordította.

- [T/N] - válaszoltad valamivel nyugodtabban, mivel egy furcsa okból kifojólag, megnyugtatott, hogy nem csak te vagy zavarban.

- Én Akaashi Keiji vagyok. Esetleg... ráérsz egy kávéra? - kérdezte meg, te pedig hirtelen azt sem tudtad melyik bolygón vagy. Most komolyan összefutottál egy ilyen fiúval, akinek a tekintete teljesen megbabonázott, erre elhív kávézni?!

- I-igen - bólintottál pár pillanat múlva, mire sikerült feldolgoznod a hallottakat. Választottatok is egy közeli kávézót, amibe be is ültetek egy italra.

Az elsőre kissé kínos helyzet szép lassan kellemes programmá vált, mivel hamar bele tudtatok merülni a beszélgetésbe. Kedztétek a könyvetől, a filmeken át, a zenékig, majd az iskolát említve eljutottatok a hobbikig. Szinte minden lehetséges dologról beszélgettetek, ami két ismeretlen ember között felmerülhet, így mire észbe kaptatok odakint már sötétedni kezdett.

Akaashi ragaszkodott hozzá, hogy haza kísérjen, még akkor is, amikor kiderült, hogy ő pont a másik irányban lakik. Mire megálltatok a házad előtt, az égboltot már ellepte a számtalan gyönyörű csillag.

- Hát... köszönöm ezt a délutánt - motyogtad, mikor már pár perce álldogáltatok egymással szemben.

- Én köszönöm És... ez legyen a tiéd. - nyomta a kezedbe a szatyrot, ami azt a bizonyos könyvet tartalmazta.

- De hát te vetted.... - nyíltak nagyra a szemeid, majd bele lestél, hogy valóban az van-e benne.

- Igen, de én neked szeretném adni - mondta határozottan és egyben kedvesen Akaashi.

- De... én ezt nem tarthatom meg..... - akartad volna vissza nyújtani neki a szatyrot, mire megállított a mozdulatban. Az érintésére kissebb bizsergés futott át a teseden, s ha akartál sem tudtál volna megmozdulni.

- Legyen ez a biztosíték, hogy nem utoljára találjoztunk... - nézett mélyen a szemedbe Akaashi, mire te már aznap ki tudja hányadszorra vesztél el a szemeiben. Néhány perc után bolintották egy aprót, majd vissza húztad a kezedet.

- Akkor... Szia... - motyogtad zavarodban, majd kissé arrébb léptél, hogy elindulhass a házatok felé.

- [T/N]! - fordult utánad Akaashi.

- Igen? - fordultál hátra, miközben a fiú közelebb lépett hozzád.

- Jó éjt - mondta, majd nyomott egy gyors puszit az arcodra, s amilyen gyorsan csak tudott, elment.

Először csak lafagyva néztél utána, majd szép lassan felúcsódva a sokkból, egy hatalmas mosoly kúszott az arcodra. Habár már senki sem láthatta, szégyellőssen lehajtottad a totál vörös fejedet, majd motyogtál valamit a kezedben tartott szatyor felé.

- Neked is Akaashi...