𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Cica

Nyah embik
Itt egy Lev x reader
Bocsi, hogy csak most rakom ki, de osztálykiránduláson voltam xd

Amúgy naaaaagyon szépen köszönöm a 7k(!!!) megtekintést és a 800+(!!!) voteokat!💕
Elképesztőek vagytok, konkrét fél éve van meg ez a könyv, és wow
So thenk ya💕

És még mindig várom ám a karaktereket meg shippeket, mert így suli végére nem nagyon akar jönni az ihlet🙃

So
Jó olvasást mindenkinek!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eljött a tavasz, és ez azt jelentette, hogy megrendezésre került a tavaszi fesztivál is. Először nem nagyon akartál elmenni, mivel rengeteg szokott lenni az ember, de végül az osztálytátsaid rávettek, hogy menj le velük. Természetesen nem hazudtoltad meg magad, és a macskák iránt táplált szeretetedet sem rejtetted véka alá, így a kedvenc szetted vetted fel: egy combközépig érő fekete harisnya, aminek a végén cicafülek és fej van, egy fekete szoknya, a kedvenc fehér pólod, amin terméazetesen apró, fekete macskafejel vannak és az elmaradhatatlan cicafüles hajpántod a kiengedett hajadba. Leelenőrizted magad párszor a tükörben, legyőzted a kétségeidet afelől, hogy hülyén nézel-e ki, és el is indultál a találka helyre.

A többiek már ott voltak, viszont így sem te voltál az utolsó. Miután mindenkit összeszedtetek el is indultatok, hogy körbenézzetek, ami után kipróbáltatok pár játékot, mint például a dodgem vagy a körhinta, s meglepően jól érezted magad. Ezután elmentetek enni, majd a közeli parkban táboroztatok le, ahol nem várt emberekbe botlottatok. Pontosan a sulitok röpicsapata talált meg titeket, Kuroo Tetsuro vezetésével. Mindneki bemutatkozott mndenkinek, akit eddig nem ismert, aztán beszélgetni kezdtek. Voltak, akik leléptek ketten-hárman, te viszont csak antiszockodva ültél a padon, és próbáltál bekapcsolódni valamelyik beszélgetésbe, viszont senki sem figyelt rád. Ennyit a szociális életről.

- Leülhetek? - kérdezte meg valaki, mire ránéztél, és konkrétan ki kellett törnöd a nyakad, hogy a szemébe tudj nézni.

- Persze - csúsztál arrébb, így a meglehetősen nagy termetű srác lehupant melléd.

- Hogy-hogy itt ülsz egyedül? - kérdezte meglepően barátságosan.

- Öhm, nem nagyon ismerem a többieket... - mondtad kínosan mosolyogva.

- Ne aggódj, én sem - nevetettfel megkönnyebbülve. - Haiba Lev - nyújtotta a kezét.

- [T/N] - nyújtottad te is, és megejtettetek egy részedről kínos kézrázást.

- Tetszik a cicafüled. - jegyezte meg, mire kissé elpirultál. - Szereted a macskákat?

- Igen, nagyon - mosolyogtál rá, mivel ez a téma már neked is bejött.

- Én is imádom őket! - csillant fel a szeme. - De sajnos nekem nem lehet, mert a nővérem allergiás rájuk... Neked van?

- Igen, egy fekete. Majd bemutatom, ha gondolod... - jegyezted meg félve.

- Oké! - örült meg neki. - Mindenki hülyének néz, hogy szeretem a macskákat - húzta el a száját.

- Én nem nézlek annak - ejtettél meg még egy mosolyt.

- Hmm, én éhes vagyok. Te nem? - váltott témát, mire megvontad a vállad. - Lehet eszek valamit. Jössz? - ajánlotta fel.

- Úgy sincs jobb dolgom - nevetted el magad kínosan, s egyszerre feláltatok a padról.

- Kuroo! Elmentünk enni! - szólt oda egy fekete hajú srácnak, aki felmutatta a hüvelykujját, aztán visszafordult a lányokhoz.

Egy darabig csavarogtatok az árusok forgatagában Lev-el, és rettentően sokat nevettetek. Mindenhez volt valami vicces hozzászólása, ráadásul be nem állt a szája, amit nem bántál, mivel nem szerettél nagyon beszélgetni. Vettetek inni és ennivalót, aztán inkább leültetek egy csendesebb helyen és sötétedésig beszélgettetek. Láttatok néhány macskát, akiket megetettetek és megsimogattatok. Nagyon jól érezted magad a társaságában, s amilyen ijesztően nézett ki az elején a magassága miatt, a végére már csak egy aranyos, vicces, macska mániás gyereknek tűnt a szemedben.

Már elég sötét volt, mikor a város dombos részén sétáltatok macskák után kutatva.

- Mondom! Én leszek a csapat ásza! - dicsekedett a röplabda tudásával. - Majd gyere el a meccseinkre és nézz meg! - ajánlotta fel.

- Mindenképp - ígérted meg, és nagyon örültél neki, hogy elhívott.

- Meg találkozhatnánk többet is. Mondjuk edzésre is bejöhetnél. Meg együtt ebédelhetnénk! - kezdett tervezgetni, mire elnevetted magad.

- Benne vagyok - válaszoltál boldogan, mikor is egy durranás hallatszott az égről így megtorpantatok.

- Kezdődik a tüzijáték! - vette észre Lev elsőnek a színes fényeket az égen, így mindketten a szallagkorláthoz léptetek, ahonnan tökéletes lelátások volt a városra és a tüzijátékra. Egy darabig csendben ácsorogva bámultatátok a fényeket, majd hirtelen valami meleget éreztél meg a kezednél. Odakaptad a fejed és Lev ujjait vélted felfedezni a tied között, amitől kicsit elpirultál, de azért te is megfogtad az ő kezét.

- Nagyon jól éreztem ma magam - jegyezte meg halkan, miközben a hüvelykujjával végigsimított a tieden.

- Én is - mondtad te is, ahhoz képest nyugodtan, hogy éppen szívrohamot kaptál.

- Szeretnélek jobban megismerni [T/N] - nézett rád, mire te is rá emelted a tekinteted.

- Én is téged - mondtad, mivel ez volt az igazság. Na meg jó antiszochoz híven azt sem tudtad hogyan kellene reagálni erre, de mindegy...