18. Oikawa x Suga

702 41 25
                                    

Na, ez már talán elfogadható xd

Amúgy tysm a 400+ megtekintést, elkepesztőek vagytokUwU

Most kivételesen reggel publisezek, mert egész este fellépésem lesz, so I'm gonna die:)

Na, további szép napot embik, bye-bye^^

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Légyszi~! - könyörgött Oikawa kedvesének gyerekesen aranyos fejet vágva.

Drága kapitányunk kitalálta, hogy menjenek el űrlény-lesre, mivel dec. 24-én este, mivel akkor nagy valószínűséggel lehet látni az űrhajókat. Csak hogy az pont karácsony este, amit Suga otthon szeretett volna tölteni a meleg lakásban, és nem kint fagyoskodni a félméteres hóban.

- Tooru, légy szíves ne kezd megint.... - kapcsolta át a tevét Suga fáradtan sóhajtva egy másik adóra, mivel szerelme egész délelőtt ezzel zaklatta, és örült, hogy végre abbahagyta. De úgy látszik korai volt az öröm...

- De ígérem jó lesz! Csak gyere el vele~m! - folytatta a gyerekes vergődését a kanapén. Ez a párbeszéd még eltartott egy darabig, mire Suga végleg feladta.

- Oké, elmegyünk.... - tette fel megadóan a kezeit, mire a másik ujjongásban tört ki. - De egy feltétellel! - emelte fel a mutatóujját, mire Oikawa egyből elhallgatott, és hatalmas kiskutya szemekkel fürkészte az arcát. Suga majd nem elolvadt tőle, de aztán emlékeztette magát, hogy mit is akart mondani. - Én mondom meg, hogy mikor megyünk haza! - kötötte ki, mire Oikawa boldogan a nyakába ugrott.

Ez után pedig kezdetét vette a készülődés. Oikawa szinte minden nap felsorolta, hogy mit kell vinniük, és átnézte a kellékeket ezerszer, valamint többször is emlékeztette kedvesét, hogy ne felejtse el kialudni magát, mivel sokáig lesznek majd fent.

És végül eljött a várva várt nap. Oikawa egész nap lelkesen ugrált fel-alá a házban, és ebéd után óvodást megszégyenítő gyorsasággal feküdt le aludni. Suga elgondolkodott rajta, hogy lehet nem ébreszti fel, és akkor megússza, viszont ezt a tervét szépen keresztbe húzta, mivel Oikawa nem tudott elaludni.

Így végül este Suga kissé fáradtan, Oikawa pedig teljesen felpörögve pattant be a kocsijába, hogy útnak induljanak.

A majd nem két órát út után meg is érkeztek céljukhoz, ami egy hatalmas tisztásban merült ki. Oikawa a pokrócokkal karöltve egyből kipattant az autóból, amint az megállt, és a terepjáró platójára felugorva helyet is foglalt. Suga magával vitte a platóra a kaját, és a rengeteg forrócsokit, amit termoszokba téve szállítottak.

Oikawa izgatottan magyarázni kezdett, meg valami internetes oldalon társalgott pár szintén űrlény fannal, egészen úgy 11 óra magasságáig. Suga pedig türelmesen és a végére már szinte érdeklődve hallgatta, miközben megvacsorázott, és két termosz forrócsokit elfogyasztott.

- Mikor jön má~r! - türelmetlenkedett Oikawa, mikor már órák óta nem történt semmi.

- Lehet nem is fog semmi jönni... - vonta meg a vállát Suga, mire Oikawa dühösen felé fordult.

- De, én tudom hogy fog jönni! - erősködött, majd morcosan az eget kezdte szuggerálni, hátha ettől megjelenik az űrhajó.

- Hát remélem is, mert már ide fagyott a hátsóm... - mocorgott Suga.

Nem sokkal később, valami csoda folytán egy fénycsík jelent meg az égen, amit Oikawa egyből ki is szúrt.

- OTT VAN! OTT EGY ŰRLÉNY! - kiáltott fel izgatottan, majd egyből fel is kapta a fényképező gépét.

- Ott van még egy! - kiáltott Suga is lelkesen, mikor egy másik nyaláb is felgyulladt az égen. Oikawa buzgón lőtte a fotókat, miközben egyre több és több fény jelent meg az égen.

- Oikawa... ezt nézd... - tette a másik kezére a kezét Suga, ezzel eltolva az arca elől a fényképező gépet. Az eget percek alatt számtalan hullócsillag töltötte be, így egy gyönyörű, csillogó kavalkádot alkotva.

- Azta.... - ámult el Oikawa is, miközben leesett állal bámult felfelé. Habár már tudta, hogy ezek biztosan nem űrlények, a gyönyörű táj per pillanat sokkal jobban lefoglalta.

Miután mindketten kellőképp kicsodálkozták magukat a hullócsillag esőn, a meghitt pillanat megkoronázása képp egy hosszú, és gyengéd csókot lejtettek a mesés égbolt alatt.

- Látod, nem is volt olyan szörnyű - suttogta Oikawa kedvese ajkára mosolyogva, mikor levegő hiányában szétváltak.

- Annyira nem, mint te... - mosolygott Suga is, majd mielőtt a másik mondhatott volna valamit, újra hosszú csókba vonta azt.

𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀 Where stories live. Discover now