Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 1. Fejezet 🌹

[ÁTÍRT VÁLTOZAT]

Baekhyun POV.

Csodás. 3 hét múlva sulikezdés. Nagyon fogom élvezni, de tényleg... Csak úgy mint Luhan és Sehun.
Apropó Lulu és Sese! Az utóbbi épp egy étteremben van vacsorázni a szüleivel, az előbbi meg nyaral pár barátjával az isten tudja hol. Azt tudni kell róluk, hogy Lu amolyan bunkó, szülemény fajzat, míg Sehun félénk és nagyon kedves. Nos, engem valahol a kettő között kell elképzelni. Van mikor nemes vagyok, s van amikor mindenkit a hajánál fogva felgyújtanék és sajnos szokásom a csúnya beszéd. Tudom nem szabadna, de nem tehetek róla. Ez van ha két majom barátja vagy.
Az iskolával kapcsolatban pedig... Szörnyen utálom, számomra az a pokol. A tanárok rémesek, a tantárgyak unalmasak, az épület pedig maga egy borzadály. Tavaly kezdtem, szóval ebben az évben leszek 10-dik osztályos. Ének szakra járok legjobb haverjaimmal, ha bár eleinte úgy volt hogy rajz suliba fogok jelentkezni.

- Min agyalsz? -zökkent ki merengésemből Taehyun. Tae... Hogy fejezzem ki magam, hogy ne bántsak meg senkit? Taehyun egy modortalan pöcs, legyen ennyi elég. Más szavakkal; olyan mint Luhan. Huszonhat éves, de néha úgy viselkedik mint egy kisgyerek. Sok mindenben egyforma az ízlésük Luval, de egymással sosem jöttek ki valami jól, ami még a mai napig is érthetetlen számomra.

- Semmin. -megrázom a fejem.

- Akkor mi a baj? -dönti oldalra buksiát, nagyokat pislogva.

- Nincs semmi csak, mindjárt sulikezdés és-

- Ja, már vágom. Mikor még diák voltam, én is sokat görcsöltem az utlosó nyári napokon. Emlékszem mikor Minho állandóan szopatott a kurva tréfiáival sulikezdéskor. Miatta mindig az évnyitó végére értem oda, ellopta a macskámat, felforgatta a házat, lufikkal dobált... Ah arról meg már ne is beszéljünk, hogy a nadrágjaim kicserélte mini szoknyákra. -sóhajt bosszankodva, majd önt magának egy bögrébe kávét.

- Aztapicsa... -nyitom el egymástól ajkaim, bambán nézve rá. Na ez az, amit én nem szeretnék... Kuncogva megsimogatta felkarom, azzal pedig mintha elnyelte volna a föld, el is tűnt.

***

Egy átlagos napnak indul az egész. A telefonom ébresztőjére kelek, melyet álmosan és egy kicsit durcásan, szemeimet dörzsölgetve nyomok ki. Kimegyek a konyhába, valami reggeli után kutatva. Kiérve, nagy meglepetésemre Luhan fogad, aki épp egy tál gabonapelyhet majszol. Elkerekedett szemekkel figyeltem. Ja, valamit elfelejtettem mondani. Lulu szeret csak úgy betörni mások házába, a hűtő tartalmának lopását pedig már megse említsük.

- Hát te? -teszem fel a kérdést, mire felém kapja a fejét és rohanni kezd.

- Baek! Jó reggelt hercegnő. -ölel meg jó szorosan amit egy darabig viszonzok is, viszont egy idő után már nem igen jutok levegőhöz. Legszívesebben bevernék neki egyet a hercegnős megszólalása miatt...

- Lu... -veregetem meg kicsit barátom hátát, mire kínosan nevetve kér bocsánatot, miután elenged.

- Nem baj, de még mindig nem válaszoltál. Szóval mi járatban vagy erre baba? -kérdezem mosolyogva, közben én is készítek magamnak kaját. Legjobb barátom felé fordulok aki egy táskával a kezében közelít felém, majd lerakja az asztalnál lévő székre. Hosszasan bámulni kezd míg én mit sem sejtve, tovább tömködöm magamba a finomságot, azonban egy pillanatra elgondolkodom. Mit csinál ez a gyerek? Minek hozott magával táskát? Csak nem itt akar aludni? De ez nem a-

- Basszus, milyen nap van? -ijedt arckifejezéssel tekintek barátomra, ki csak egy széles mosolyt küld felém. Reménykedem benne, hogy nem az a nap, hogy nem a halálom fog következni.
De sajnos nincs szerencsém...

- Szeptember 1-je és te hamarosan elkésel az isiből drága. -mondja vidáman, én pedig köpni-nyelni nem tudok. Rápillantok a fehér falon lévő kattogó órára, ami már majdnem nyolc órát üt.

- Luhan az isten baszon meg! Miért csinálod ezt velem? Általános óta basztatsz! -mérgelődve pusztítom el gyorsan az ételt és már futok is a szobámba, hogy átöltözhessek valamint a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam két perc alatt. A konyhából kiszaladva, még hallom Luhan bosszantó nevetését, amit egy szemforgatással lereagálok. Ez a nap, számomra a pokol...