Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 12. Fejezet 🌹

- Helóka! -ront be hirtelenjében a szobám ajtaját kicsapva colos barátom mire összerezzenve ugrok egy nagyot az ágyon.

Ijedtemben mellkasom azon részéhez kapok ahol hevesen verő szívem található.

- A kurva any-

- Nem beszélünk csúnyán! -tapasztja be kezével a szám, minek következtével morcos pillantasokkal illetem meg és hogy elengedjen erősen mellkasába boxolok.

- Persze nekem nem szabad, de neked igen!

- Mikor hallottál te engem káromkodni? -vonja fel szemöldökét, kérdőn figyelve.

- Elég sokszor Oh. Elég sokszor...

- Mindegy! -vesz egy nagy levegőt és az ágyam szélére ül -egészen pontosan elém.

- Amúgy hogy jöttél be?

- Na vajon hogy? Anyud beengedett. -mosolyog, mire szemforgatva ismét megütöm.

- Na!

- De miért vagy itt? -döntöm oldalra a fejem.

- Csak mert hallottam hogy randid lesz. -vigyorogva kezd ugrándozni ülve. Sokáig csak értetlenül meredek rá. Milyen randi? Nem emlékszem hogy említettem volna bárkinek is ilyet...

- Ezt meg honnan veszed?

- Hát Luhannie mondta hogy sokat vagy az új tanárral, és egyszer véletlen meghallotta ahogy elhívott téged egy találkozóra. -közli, én meg felnevetek kissé hangosabban mint akartam. - Most mi van? -biggyeszti le alsó ajkát. Megrázom a fejem és elmondom neki hogy csak egyszerű találkáról van szó semmi több, ahogy azt is hogy suli előttről ismertem meg.

- Na jó, de az a pletyka kering róla hogy meleg. -és ez az a mondat, ami egyszer sem akar eltűnni a fejemből.

- És? -kászálódom ki az ágyból, majd úgy döntök ideje bepakolni a tatyóba, hogy ne holnap reggel kómásan kelljen megtennem.

- Semmi, csak-

- Mi van akkor? Te is szerelmes vagy egy srácba. -szakítomfélbe mondandóját kissé feszültté válva.

- Baek, tudod hogy nincs bajom a mássággal, pusztán csak megjegyeztem hogy pletykálnak róla. Azt nem mondtam hogy el is hiszem. -néz rám komolyan. Mély levegőt veszek és nekiállok a laptopom keresésének. Basszus! Miért lettem ideges egy mondattól? - Figyelsz rám?

- Én mindig figyelek. -motyogom és pillanatok alatt kinyitom az ablakot, ezután pedig beszívok pár mélylevegőt.

- Kivéve amikor nem...

- Most komolyan. Miért jöttél? -kapom rá morcos tekintetem, ő meg elfekszik az ágyamon.

- Hogy segítsek kiválasztani miben menj el a randira.

- Mondtam már hogy ez nem randi. Csak egy sima találkozó... -mormogom, de ő pár másodperc után feláll és szorosan magához ölelve dől el velem az ágyon.

- Ne legyél már ilyen mogorva. Mi van veled? -ölel jobban magához préselve. Bár tudnám Sehun! Bár tudnám...