Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 15. Fejezet 🌹

- Istenem, mindjárt sírok... -kezdek el szipogni folyamatosan a színes képernyőt bámulva, a történet minden egyes részletére odafigyelve, míg szemeim lassacskán megtelnek könnyel. Egy órája hogy elkezdük nézni a filmet, Yoda barátom eközben végig eszegetett, én viszont egy percre sem hagytam hogy másra terelődjön a figyelmem, csak a filmre. Mostanáig...

- Gyere ide baba. -Chanyeol magához ölel és felkarom kezdi először gyengéden cirógatni ujjaival, aztán szépen lassan halad lefelé oldalamon. Egyszerre ráz ki a hideg és önt el a melegség, így jobban hozzábújom. - Kérsz zsepit? -nyújtja felém az előbb említett tárgyat. Nem válaszolok semmit csak pityregve kiveszem kezéből a zsepkendőt, amivel elkezdem törölgetni látószerveim. Nem szokásom sírni filmeken, általában kibírom anélkül az ilyen megható részeket. Most sem értem miért bőgök... - Na, sikerült lenyugodni? -mosolyogva tűri fülem mögé szőkésbarna tincseim, amitől ránézve ábrázatom rögtön pírban úszik. Mért van mindig ez, amikor ilyeneket tesz velem? Normál esetben nem kéne elpirulnom... Vagy nem? - Figyelsz rám Baekhyun? Vagy megint elkalandoztak a gondolataid törpefalvára? -böki meg az arcom, ezt viszont nem hagyhatom szó nélkül.

- Maradj csendben felhőkarcoló! -csapok gyengéden mellkasára. Ez az Baekhyun. Szép beszólás volt...

- Ahogy őfelsége óhajtja. -rázkódnak meg vállai kicsit, mitől haloványan elmosolyodom.

- Chanyeol kérdezhetek valamit?

- Kettőt is baba. -kócolja össze hajkoronám amit most kivételesen csendben tűrök.

- A suliban... A hír járja, hogy vonzódsz a férfiakhoz... -mondom, majd ajkaimat kezdem rágcsálni.

- Oh. -dől el velem az ágyon, így fejem most mellkasán állapodik meg.

- Csak azt akarom kérdezni, hogy igaz-e? -birizgálom pólója alját.

- Baek...

- Tudom! Nem kéne elhinnem az ilyen pletykákat, puszta érdeklődés. Mivel barátok vagyunk, csak tudni szeretném hogy tényleg így van-e és- -hadarom, azonban félbeszakítja mondandóm

- Baekhyun! Nyugod már meg! -Chanyeol halkan felnevett, mindeközben végig gerincem mentén simogat.

- Ne haragudj amiért megkérdeztem... -nézek fel rá legörbített szájjal, mire megcsóválja vigyorogva kobakját.

- Nem haragszom te bolond. Mellesleg... Igen, valóban vonzódom a saját nememhez. Meleg vagyok. -csöndben hallgatom hangját, majd visszahajtom buksim a mellkasára.

- Akkor igaz.

- És ez baj?

- Nem, dehogy! Csak meglepő.

- Miért? -érzem ahogy nyúlványai köré csavarja egy-egy hajtincsem, aztán elengedi és megismétli ugyanazt, mint az előbb.

- Hát mert... -válaszolom szűkszavúan. Egészen mostanáig nem akartam elhinni hogy Chanyeolt tényleg a pasik érdeklik... Nincs vele semmi bajom, persze vannak meleg illetve biszexuális ismerőseim, mindenkit támogatok és elfogadok úgy ahogy van, de Chanról nehéz volt elhinni... Hogy miért? Mert ő tökéletes. Mindenhogy... Eddig úgy tartottam, kizárt hogy ne lenne barátnője, de láss csodát. Nincs...

- Ez nem volt válasz Baekkie! -újabb becenevemre ismét ráemelem tekintetem, s amikor rászólnék hogy ne hívjon így, akkor veszem csak észre, hogy a hajamba akart puszilni. Ajkaink közel vannak egymáshoz, már-már alig van távolság közöttünk.

- Tetszik neked valaki Park? -suttogom szinte a kérdést, ő pedig somolyogva hümmög egy aprót, innen tudom hogy hallotta amit mondtam. - Ismerem őt? -figyelem felváltva hol szemeit, hol pedig száját.

- Nem is tudom... -ettől a mondattól ledermedtem. - Ha tudod hogy hogyan hívják az osztályodban azt a csini szőke lányt, akkor biztosan.

- Mi van? -meredek rá, de ő egyfolytában mosolyog és csak mosolyog.

- Most mi az? -les értetlenül egy idő után. Mérgesen elhúzódom tőle és az ágy szélére csúszva rakom karba kezeim. Méghogy egy szőke lányt... Roséra gondolt? Hát persze! Ő az egyetlen szőke ribi az osztályban.
Pár perccel később mocorgásra leszek figyelmes magam mögött, majd két hosszú lábra és kézre, amik szorosan ölelnek.

- Baekhyunnie... -kuncog a fülembe suttogva. Most meg mi olyan vicces?

- Ne hívj így! -mormogom az orrom alatt durcásan.

- Miért ne?

- Mert ne!

- Baekh-

- Mondtam! -szegezem rá mutató ujjam "fenyegetésképp".

- Na jó... -sóhajt lemondóan. - De az le sem esik, hogy nemrég vallottam be neked a másságom?