Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 21. Fejezet 🌹

Baekhyun POV.

- Szívem... -lehunyt szemeimet lassan nyitogatni kezdem amint megérzek valami puhát végig siklani arcélemen. - Ébresztő Baek, már dél is rég elmúlt. -homályos látásom kiélesedik, s egy félmesztelen Chanyeollal találom szembe magam. Egy hónapja már, hogy együtt vagyunk, de még mindig nem sikerült megszoknom az ilyen keléseket. Minden második vagy harmadik napon nála alszom... Persze anyáméknak úgy tudják hogy hol Sehunnál, hol pedig Luhannal töltöm az éjszakáimat. Nem mondhatom el nekik, hogy a tanárom aki nem is olyan rég érkezett a sulinkba, pár nap alatt az ujjai köré csavart... Teljesen kiakadnának. Bár, melyik szülő nem?

- Csak még öt percet kérek. -motyogom kómásan a hasamra fordulva, aztán magamra húzom a takarót, mivel elkezdek fázni.

- Már annyiszor hallottam ezt. -hallom meg halk nevetését, ami mosolygásra késztet. Kis idő után arra leszek figyelmes, hogy nagy mancsát bemásztatja a takaró alá, mi derekamnál állapodik meg. Egyszerre leszek libabőrös és elpirult érintésétől, pedig csak a derekamat simogatja.

- Hideg a kezed... -mondom halkan, de persze hogy meghallotta.

- Igen? Akkor felmelegíted? -mászik be a takaró alá, majd egész testével rám nehezedik, mire nyöszörgök. Kérdésére nem válaszolok, csak próbálok visszaaludni, de Chan hirtelen úgy dönt, hogy hasam alá nyúl, összekulcsolja ujjait és fordít a helyzetünkön, így pillanatok alatt rajta találom magam, csak épp a plafonnal szemben.

- Ah, csak öt percet kértem!

- De hisz megkaptad.

- A faszt! Ez még két percnek sem felelt meg. -sóhajva fordulok meg rajta, hogy mellkasára hajthassam fejemet.

- Folyton csak alszol édesem. Így lemaradsz mindenről. -kuncogja, ezután érzem ahogy hajtincseimmel kezd játszadozni, ám arcomra is letéved olykor keze, hogy megajándékozhasson egy-egy simítással. Annyira szeretem, mikor ilyen gyengéd... Szabad mancsával az enyémhez nyúl, s ujjainkat összefonja. Újra mosolygok cselekedete miatt, majd nem is olyan sokkal később ismét hagyom hogy elnyomjon az álom.

Mikor újra felkelek szerelmem már nem találom magam alatt az ágyban, ahogy, így nyűgösen mászok ki onnan és a köntösét magamra kapva, totyogok ki a mosdó irányába. Miután elvégzek a dolgommal, kezet mosok a fürdőben, végül a konyha felé veszem az irányt. Ahogy sejtettem, colosom az étkezőasztalnál ücsörög egy újságot olvasgatva. Mihelyst belépek a helyiségbe rám emeli tekintetét és rögvest kedves mosolyra is húzza ajkait.

- Na, felkeltél szívem? -kérdezi, amire hümmögve válaszoltam egy bólintás kíséretében.

- Hány óra van? -dörzsölgetem látószerveim, miközben próbálok felé lépkedni, azután az ölébe ülni.

- Délután négy. -közli, erre pedig bambán nézem az arcát és pislogok.

- Éhes vagyok Channie...

- Még jó hogy! Egész nap nem ettél semmit. Én próbáltalak kelteni, de nem akartál kijönni. -rázza fejét míg gyengéden átölel, ezáltal rádőlök és nyakhajlatába hajtom buksim. Mélyen beszippantom finom illatát, ami már olykor a ruháimon is érződik.

- Ne haragudj. -szuszogom, majd egy kisebb puszit lehelek nyaka bőrére.

- Nem haragszom bolond. De most már szedek neked kaját. Még a végén elfogysz itt nekem... -ültet le a másik székbe, aztán feláll és a konyhapulthoz lépve szed elő egy tányért.

- Persze-persze. -bólogatok kicsiket, mosolygós tekintettel bámulva őt.