Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 5. Fejezet 🌹

Reggel korán elindultam hogy be tudjam szerezni azokat a dolgokat, amiket nem sikerült még pár napja. Csendben haladtam az utcán, a gondolataimba merülve. Valahogy segítenem kell hogy ezek ketten összejöjjenek. Sehun amilyen béna végig dadogja a beszélgetésüket, Luhan meg csak azzal lesz elfoglalva hogy őt nézze. Talán olyan kínos lesz köztük a hangulat hogy nem is váltanak szót... Istenkém, ki kell találnom nekik valamit.

Útközben a járdán akadnak meg látószerveim, így nem is figyelek arra hogy merre megyek. Néhány perc után váratlanul valami keménynek ütközöm és egyensúlyom elveszítve kezdek dőlni hátra, ám még mielőtt találkozhatnék a talajjal, egy kéz derekamra fog, míg másik a karomnál ragad meg. Szemeim eközben végig összeszorítom. Eszem ágában sincs kinyitni... Kis idő után rázkódó vállakra leszek figyelmes, mire megkísérelem megpillantani megmentőm és azt kell hogy mondjam, a látványa még engem is meglepett. Egy öltönyös, vörös hajkoronával rendelkező, férfi ölel magához. Arcán ragyogó mosoly ékeskedik, amitől úgy érzem nekem is somolyognom kell. Férfias parfümének illata pedig már akkor megcsapta orrom mikor -felteszem- nekiütköztem. Milyen rohadt jól néz ki... Mi? Kajak azt mondtam jól néz ki? Áh, nem vagyok százas...

- Uhm... -szabad mancsommal próbálom takargatni elvörösödött arcom, ezt észrevéve ismételten kuncog egy sort. Olyan sexy mosolya van...

- E-Elnézést! -hajol meg előttem kissé, amit én is leutánzok.

- Ugyan. Inkább én kérek elnézést. Nem figyeltem... -kínosan vakarom meg tarkóm, kerülve vele a szemkontaktust.

- Semmi gond. Örülök neki hogy így történt... -örül neki? Ez mit jelent pontosan?

- Byun Baekhyun vagyok. -nyújtom felé lassan a kezem.

- De szépek a kezeid!

- Öhm. K-köszönöm... -dadogásomat hallva a vörös hajú férfi elvigyorodik és kezet ráz velem. Milyen erős fogása van...

- Egyébként Park Chanyeol.

- Örülök, Chanyeol...

- Van most valami dolgod? -kérdezi, amire oldalra döntöm a fejem. Nem tagadom, ledöbbentett egy kicsit. Tényleg, el is felejtettem miért hagytam el a házat. - Izé, én csak arra gondoltam hogyha már így összefutottunk, elvinnélek egy kávézóba vagy étterembe meginni, enni valamit és megismerhetnénk egymást.

- Oh.

- Persze csak ha te is akarod. Nem kötelező.

- Oké benne vagyok! -villantok egy félmosolyt, ő pedig megkönnyebbülten sóhajt egy kisebbet.

- Komolyan? Akkor kérnék két percet. Máris jövök! -mondja megsimogatva felkarom, amitől halovány pír keletkezik arcomon, majd sebes léptekkel halad egy szürke porsche kocsihoz.