Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 17. Fejezet 🌹

- Baekkie? -amint átlépem a küszöböt, meghallok egy roppant ismerős hangot. Fejem abba az irányba emelem ahonnan jött a megszólítás, így rögvest észre is veszem öreg drága barátom. Felé sietek, aztán ledobom táskám a mellette lévő szék mellé és helyet is foglalok.

- Hali! -köszönök vigyorogva. Mivel Sehun és én külön osztályba járunk, nem sűrűn látjuk egymást órákon. Viszont most össze vagyunk vonva, mivel Mrs. Chou lebetegedett, így osztályfőnököm tartja mindkét osztálynak az éneket.

- Ejha! Mi van ma veled? Tiszta boldog vagy. Kaptál a szüleidtől money-t?

- Nem. Ez annál sokkal jobb. -nézek rá izgatottan. Sehun elmosolyodik és előredől hogy könyökölhessen a padon, ezzel is megtámasztva kobakját.

- Na mesélj! -néz érdeklődően, s mintha szemeiben felcsillant volna valami.

- Hát...

- Na, gyerünk! Kivele! Mr. Parkkal volt valami? -a kérdésre beharapom alsó ajkam és megszakítom vele a szemkontaktust. - Úristen, akkor jól gondolom?! -lepődik meg, kicsit hangosabban ejtve ki ajkain a szavakat, mint kellene.

- Jézusom már a folyosón hallani a hangod édes! -jön be röhögve a terembe másik legjobb haverom, s csak később esik le mit is mondott, ezért felváltva hesszelek rájuk.

- Édes?

- Édesem. -javítja ki magát Luhan, ezután természetesen a colos ölébe ül, átkarolva a nyakát.

- Nem úgy volt, hogy várunk még vele egy kicsit? -motyogja Sese átölelve párja derekát, míg én csillogó íriszeim képtelen vagyok levenni róluk.

- Végre összejöttek! -kiáltok fel, mire a teremben ülők mind rám szegezik tekintetüket, de nem is bánom.

- Baek, halkabban! -rúg bokán az egyik, minek köszönhetően felszisszenek.

- Tudjuk hogy buzik vagytok, ez nem volt újdonság. -szól be Jungkook, a körülötte lévők pedig halk nevetésbe kezdenek.

- Csak féltékeny vagy. Te soha nem nézel majd ki senkivel ilyen jól. -mutatok a gerlepárra. A rózsaszín hajkoronálval rendelkező egyén elhalkul, majd feláll helyéről és ráérősen felém cammog.

- Befogtad? -hajol le hozzám, megpróválva félelmet kelteni bennem, de gyáva arckifejezés helyett, széles vigyort kap. - Mi bajod van?

- Te. Egyedül te vagy a bajom. -vigyorgok még mindig, közben keresztbe fonom magam előtt lábaim és összekulcsolom ujjaim térdemnél, úgy meredve rá továbbra is.

- Milyen érdekes. Nekem meg te vagy a bajom. -böki meg mellkasom, erősebben mint kellett volna.

- És? Ezt ki kérdezte? -mondom, erre meghallok néhány helyről "uuuu"-zásokat.

- Na idefigyelj te kis-

- Mindenki üljön a helyére! -sétál be Mr. Do, belőlem pedig felszakad egy megkönnyebbült sóhaj.

- Ezt nem úszod meg, hallod? Véged... -szúrós pillantásokkal illet meg, ám én cseppet sem foglalkozom vele. Inkább közelebb húzódom a már egyedül üldögélő Sehunniehoz, s susmorogva folytatjuk a beszélgetést órán. Elmesélem neki az aznap délutánomat Chanyeollal, említést teszek a randiról, ezután mosolyogva váltunk témát, olykor rajta kapva őt hogy pár pillantást lop szerelmétől.

- Nem is mesélted meg hogy, hogyan jöttetek össze. -mondom neki halkan. A reakciója erre csak annyi, hogy összepréseli ajkait.

- Nem olyan nagy dolog... Csak rábeszéltem magam, hogy ideje lenne már lépnem felé. Egy hete vagyunk már együtt. -von vállat. Nem olyan nagy dolog? Ez most komoly Sehun? Éveken át kussban maradtál mert kedveled őt, aztán végre kinyitod előtte a szád és szerelmet vallasz, most meg azt mondod hogy nem olyan nagy dolog? Ah, jézus isten! Komolyan nagyon szeretlek, de néha olyan butus vagy.