Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 24. Fejezet 🌹

Chanyeol érintései teljesen megőrítenek, úgy érzem soha életemben nem vágynék másra csak arra hogy nap mint nap velem legyen. Soha nem tudnám elengedni. Teljesen soha...

Nyúlványaival végig simít testemen egészen fel arcomig, aztán bevezeti azokat ajkaim közé. Először nem is értem mit akar, aztán leesik, így elkezdem benyálazni ujjait. Cselekedetem közben folyamatosan tartom vele a szemkontaktust, míg ő száját harapdálva figyeli minden mozdulatom. Soha nem csináltam még ilyet, fogalmam sincs jó-e az amit teszek. Remélem Chan is élvezi...

- Tudod édesem... -húzza kintebb nyúlványait, de nem teljesen, csak pont annyira hogy fogamhoz érintse mutatóujja hegyét, ezzel leállítva munkálatom. - Imádok benned mindent. A hibáidtól kezdve egészen a kinézetedig. A hangon, mosolyod, a nevetésed, tetteid... -mondja, szabad mancsát pedig hajkoronámba vezeti, s egészen közel hajol vöröses arcomhoz. - De a szíved és lelked még jobban. Nem bírnám elviselni, ha fájdalmat okoznék neked... Ezért most felteszek egy kérdést, amire kérlek őszintén válaszolj nekem. -néz mélyen íriszeivel enyéimbe. Nem mondom hogy nem lepődtem meg, mert akkor nagyot hazudnék. De kicsit hirtelen ér, hogy ezt mondja.

- Baj van szívem? -pislogok nagyokat amint csuklójára fogok hogy kiszedjem ujjait számból, szívem pedig az előbbieknél is gyorsabban dobog.

- Csak válaszolj kérlek őszintén. -cirógatni kezdi kezével arcélem -amivel az előbb még hajamba túrt. Erre csak bólogatok egy hümmögés kíséretében, amire felsóhajt. - Te is szeretnéd ha köztünk megtörténne a dolog, vagy csak azért hagyod magad mert engem akarsz boldoggá tenni?

- Boldoggá? -pislantok még mindig hatalmasakat, erre pedig bólogat. Szóval, valóban nem szórakozik... - Velem maradsz utána is? -teszem fel kicsit félénken a kérdést. Nem akarom hogy elhagyjon, ha esetleg nem lennék túl jó... Annyi ilyet hallottam már másoktól, hogy elhagyták már azután hogy szexeltek. Az emberek kihasználják egymást... Nem arról van szó, hogy nem akarom elveszíteni a szüzességem, hisz azon már rég túl vagyok egy idiótaság miatt... Viszont, arra nem emlékszem, erre pedig fogok.

- Ezt meg hogy érted? -hesszel értetlen arckifejezést vágva, mire én sóhajtok egyet.

- Soha életemben nem gondoltam arra, hogy komoly kapcsolatot alakítana ki velem bárki is... -elfordítom a fejem, s csak annyi a szerencsém hogy sötét van a szobájában így nem igazán látja, már előbukkanó könnyeim. - Attól félek, ha nem találsz elég jónak eldobsz, mint egy szemetet és többet nem foglalkozol velem... Nem szeretném ha ez lenne. Igaz, csak alig pár hónap telt el, de nagyon hamar fontossá váltál számomra. Nem akarom elképzelni hogy te- -szipogom, ám mondatom végén elcsuklik a hangom.

- Baekhyun. -állam alá fog és fejem visszafordítja maga felé. - Nekem is fontos vagy te hülye. Nem tudnálak, nem is akarnálak elhagyni. Ne hidd azt, hogy kihasznállak. Senkivel nem tennék olyat, veled pedig végképp.

Mondatait hallva a lelkem megnyugszik, így már nem aggódom azon, hogy mi lenne ha...

- Bocsi... -mosolyodom el, amit viszonoz, majd közelebb hajol ajkaimhoz hogy egy lágy, mégis érzelmes csókba vonhasson.

- Szeretlek te nagyon hülye. -ettől csak még jobban elmosolyodom, aztán újra megszólalok.

- Én is téged.