Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 11. Fejezet 🌹

- Mr. Park! -szólítom meg az illetőt, mihelyst átlépem utána a suli kapuját. Egész tanítási idő alatt kellemetlenül éreztem magam. Fogalmam sincs mi történt aznap és bárhogyis próbálkozom, nem jut eszembe semmi. Csak szeretném megbeszélni vele, hogy mi történt...

- Igen? -pillant hátra, majd amint meglát rögtön megis torpan. - Baekhyun? -néz rám nagy szemeket meresztve, amire elkapom róla szégyenlősen a tekintetem.

- Csak szeretnék pár szót váltani... -motyom, ezután már csak arra leszek figyelmes hogy puha keze hátamnál állapodik meg, aztán elvezet egy sokkal csendesebb helyre.

- Miről szeretnél beszélni? -mosolyog le rám, én viszont összepréselem rózsaszínes ajkaim és próbálok magamban gyorsan megfogalmazni egy kérdést. Miután ez sikerül ránézek és veszek egy melylevegőt.

- Csak az üzenetéről. -mondom, mire halkan hümmög.

- Először is, mondtam már hogy nyugodtan tegezz ha kettesben vagyunk. -matatni kezd zsebében míg végül előhúz belőle egy cigarettás dobozt. Bambán figyelem ahogy kivesz egy szálat és meggyújtva ajkai közé emeli azt, s miután beszívja a mérgező anyagot, kifújja a büdös füstött valahova máshova. Pislogóit nem veszi le egy percre se rólam, végig a szemembe néz. Ez, csak szerintem olyan kurva sexy? Megrázom kissé a fejem hogy észhez térjek, utána sóhajtok. - Másodszor nem muszáj megbocsátanod. Tudom hogy csúnya dolog volt... És megértem.

- Cha-

- Sajnálom! Tényleg nem akartam... De nem bírtam már magammal és muszáj voltam beverni annak a hülyének egyet... -mormogja, ezután újra tüdejébe juttatja a mérget. Szóval bántotta? Miattam...?

- Chanyeol...

- Aztán még vissza is puffogott. Hülye majom, egyszer biztosan be-

- Chanyeol hahó! -rázogatom meg a vállát hogy figyeljen már végre rám.

- Hallgass meg! Nem emlékszem hogy mi történt aznap éjjel. -közlöm vele, mire egy darabig lesokkoltan áll egy helyben.

- Nem? -kérdez vissza, én pedig bólogatni kezdek.

- Egyik osztálytársammal elmentem egy bárba és túl sokat ittam... Tudom, nem lett volna szabad, még kiskorú vagyok, csak ki akartam próbálni... Nem emlékszem rá hogy mi volt, bármennyire is szeretném. Ezért kérlek, csak felejtsd el ami történt.

- Akkor az a srác nem a pasid? -le sem veszi rólam íriszeit, de én a kérdésre lefagyom.

- M-mi? Milyen srác? -dadogom zavartan.

- Hát aki egy osztályba jár veled... Nem tudom hogy hívják, még csak pár napja kezdtem el itt dolgozni. -makogja halkan, amire leesik kiről is van szó.

- Wonwoo?

- Biztos, nem tom'. -vonja meg vállait.

- Miért, talán zavar? -kúszik egy kisebb pimasz bozsoly ábrázatomra.

- Tessék?

- Féltékeny vagy?

- Pfff, ki? Hogy én? Az kizárt!

- Oh, akkor mit szólsz ahhoz ha azt mondom együtt vagyok Wonuval? -harapom be alsó ajkam, tovább játszadozva vele. Ugyan. Süt róla a féltékenység.

- Kamuzol. -szűkíti össze látószerveit, aztán leültet egy közeli padra, végül ő is letelepszik arra.

- Én aztán nem. -rázom a fejem.

- De igen! Nem is vagy együtt senkivel!

- Szeretnéd, mi? -kuncogom el magam reakcióján, amit ő is viszonoz. - De ha tényleg tudni akarod, valóban nincs senkim. Egy éve hogy dobott az exem... -mondom míg a térdemnél helyezkedő kezét bámulom. Ujjait a nadrágom szakadt részénél próbálja beletuszkolni, ezen pedig muszáj elvigyorodnom megint. Minden érintésétől kiráz a hideg.

- Tudtam én hogy kamu. -erre ismételten megrázkódnak vállaim. - Gyere el velem újra...

- Hova? -pillantok rá, majd hátra dőlök.

- Elviszlek bárhova, csak legyünk együtt.