Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 9. Fejezet 🌹

- Baekhyun-ah! Csak hogy kijössz végre! -sóhajt fel idegesen barátom a ház előtt. Ki tudja mióta áll már itt... Hát igen, kábbé két órát szarakodtam azzal hogy mit vegyek fel, mert nem igazán tudtam hogyan kéne öltözködnöm. Végül nagy nehezen egy szürke v kivágású pólóra, fekete szaggatott farmerra és egy ezzel megegyező színű pulóverre került a választásom.

- Bocsi, csak kapkodnom kellett... Nem volt időm nagyon semmire. -füllentek, amit ő le is legyint.

- Nem baj, csak már azt hittem nem is jössz. -motyogja az orra alatt, aztán megragadja csuklóm és húzni kezd az egyik irányba.

- Hova megyünk?

- Egy bárba. -jelenti ki, amire meglepődöm.

- Mi?! De még csak 16 vagyok. És te is! Holnap meg amúgyis suli. Mit mondok a szüleimnek, hah? -próbálom megállítani, de sikertelenül.

- Nyugi már! Idősebb srácokkal leszünk, nekik kiadják a piát. -mondja nyugodt hangon.

- De én nem akarok inni.

- Akkor nem iszol, de ismerkedj! -néz rám egy pillanatra.

Nem sokkal később el is érjük a kijelölt helyet és ami igazán zavar, hogy az itt dolgozók minket még csak kizavarni se voltak hajlandóak. Ahogy körbeneztem a helyiségben, kissé frusztráltan éreztem magam... Semmi kedvem egy alkoholtól bűzlő, szinte már majdnem meleg bárnak mondható helyen tölteni az estém.

- Azta, ki ez a szépség? -mosolyog le rám egy idegen srác, s miután észreveszem hogy feltűnően végig mér, elfintorodom.

- Ki kérdezi? -kérdezem flegmán. Eléggé morcos hangulatomban vagyok a mai nap után. Lefárasztott a suli és a gondolataim még mindig a tegnap történteknél ragadtak. Chanyeollal megint abba az aranyos kávézóba mentünk, ugyanazt kértem mint mikor először találkoztunk, sokat is beszélgettünk. Teljesen elvarázsol azaz ember... Ahogy beszél, órákig hallgatnám a hangját, mindig csak nézném és a mosolya... Oda meg vissza vagyok a mosolyáért.

- Kim Namjoon. -vigyorodik el, karját pedig átdobja vállaim felett, hogy közelebb húzhasson magához. Arcomra ismételten fintor ül ki, amit ez a Namjoon gyerek észre is vesz, ezálltan lelkesedése alábbhagy és habár kurva lassan de elenged.

- Gyere rád fér egy ital... -megérzem Wonwoo kezét hátamon, s miután végig simít gerincem mentén a pulthoz vezet. - Két erőset kérnék!

- Hányni akarsz öcsi? -szólal meg mellettem egy idősebbnek tűnő egyén, ami kisebb szívrohamot okoz számomra.

- Mert? -figyeli unottan osztálytársam, amire a pasas feje mellé emeli mindkét mancsát.

- Csak kérdem.

- Hát jó. -ránt vállat a mellettem álló, s amint megkapjuk a kért italokat, az egyik poharat a kezembe nyomja.

- Hé te! Szerintem adj nekik hozzá valami üdítőt is. -int a kiszolgáló pult mögötti nőnek, aki bólintás után elvesz a polcról egy narancs levet és elénk tolja.

- Mit szólsz bele? -mordul rá egyből Wonu, mire a vállára helyezem tenyerem. Morogva emeli teli töltött poharát ajkai elé, aztán lehúzza az italt, míg én cselekedetét kikerekedett pislogókkal figyelem. Hosszú lesz ez az este már látom...