Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 8. Fejezet 🌹

- Köszönöm a figyelmet! Elmehettek. -varázsol ajkaira egy szívdöglesztő mosolyt miután megszólal a csengő, majd amint kiejti az utolsó szót, mindenki rögvest feláll és összecuccolva hagyja is el a termet. Én még mindig kissé sokkoltan ülök és pakolászgatok vissza a táskámba. Nem gondoltam volna hogy a tegnap után ez fog rám várni. Az a férfi akivel a kávézóban beszélgettem és a mostani magyar tanárom, egy és ugyanaz. Park Chanyeol... Így jobban belegondolva, nem is kérdeztem hány éves vagy hogy dolgozik-e egyáltalán...

- Szia Baekhyun. Mondd csak minden oké? -emelem tekintetem a padom előtt ácsorgó személyre, s amint észreveszem ki is ő, menten elpirulok.

- J-jó napot tanár úr! I-igen, minden rendben. Miért kérdezi? -dadogom, utána felállok vállaimra kapva tatyóm.

- Áh, akkor jó. Csak annyira furcsa voltál órán. Azt hittem baj van... -előre helyezi mindkét mancsát, hogy ott kulcsolhassa össze ujjait.

- Nem, dehogyis! Csak kicsit meglepett hogy itt látom a tanár urat... -mondom pironkodva.

- Tegezz nyugodtan. Igazság szerint engem is meglepett a jelenléted, bár fel voltam rá készülve. A kávézóban mondtad hogy idejársz...

- Rendben, igen, ez igaz... De te azt nem, hogy itt fogsz tanítani. Vagy, hogy egyáltalán tanár vagy... -mosolyodom el egy pillanatra, amit ő viszonoz is.

- Gondoltam megleplek vele. -kacsint, ezzel pedig még inkább zavarba hoz. Mi van veled Baek? Állj már le!

- Akkor ezt veheted sikernek. -lépek a tanári asztalhoz és elveszem okos telefonom a tartóból, végezetül az ajtó felé veszen az irányt, de egy kar simul a derekamra. Megszeppenek az érintéstől, mire Chanyeol elenged, így lassan vele szembe fordulok.

- Izé... -kap tarkójához, zavartan vakarva meg azt. - Lenne kedved megismételni a tegnapit? Jól éreztem magam és szeretnék többet is meg tudni rólad... -mosolyog rám szűntelenül. Az a mosoly... Ugye más velem egykorú sráccal nem csinálod ugyanezt? Mert ha igen, darabokra töröd a szívem...

- Én is jól éreztem magam... Szóval, miért ne? -vonok vállat lelkesen.

- Remek, akkor holnap? -kúszik egy nagy vigyor ábrázatára, a kérdéstől pedig elhúzom a szám megrázva kobakom.

- Hm, az nem jó. Holnap más dolgom van. Ma?

- Rendben, akkor ma órák után! -erre bólintok jelezve hogy tökéletes az ötlet. - Akkor további jó tanulást Baek. -simít végig felkaromon, amitől elvörösödök.

- Ne-neked is Chan... -mi van már egymást becézzük?

Ez tetszik...