Mr. Park - ChanBaek ✔

🌹 3. Fejezet 🌹

- Kyungsoo? Szia! Nem akarok zavarni, csak a hétfői napról szeretnék érdeklődni. Mondtad, hogy lesz valami változás. Egy másik osztályt kapok? -szólal meg egy idegen férfi hang. Mély, érdes hangjától szinte azonnal kiráz a hideg és valami furcsa érzés járja át a testem. Mi ez?

- Ne haragudjon, de nem jó számot hívott. Én nem Kyungsoo vagyok. -szólalok meg én is kicsit félénken. Egy darabig csend telepedett le közénk, emiatt azt hiszem, hogy letette, de ekkor újra meghallom mély hangját. Ismételten libabőrös leszek...

- Bocsánat, elnézést kérek! Valóban rossz számot hívtam... -nevet fel kínosan.

- Nincs semmi baj, előfordul az ilyen. -mondom aztán el köszönök.

Hát ez fura... Mr. Do az osztályfőnököm, egészen pontosan a matek és töri tanárom. Gyűlölöm ezeket a tantárgyakat, de a tanárom imádom. Kedvencem az összes közül.

Szépen lassan el is érem a házunkat, majd amint kicsapom az ajtót, dühösen kezdek keresgélni.

- Luhan!

- Nem vagyok itt!

- Hol vagy?

- Nem mondom meg! -mormogva a hang irányába trappolok, ami egyenesen a szobámból jött.

- Ne aggódj, nem fog fájni. Csak szétverem az arcod és ketté töröm a bordáid. -erre nem válaszol, de én addigra már simán rájöttem hol rejtőzködik. Ördögi mosolyra húzom rózsaszínes ajkaim, miközben halkan a gardrób szekrényemhez osonok, majd zárba helyezve kulcsom fordítom azt el, amire kattan egy nagyot.

- Baek? Baekhyun ez mi volt?

- A végzet. -nevetek halkan, utána egyre hangosabban.

- Ez nem vicces bassza meg! Engedj ki! -dörömbölni kezd, de én csak fejemet rázva rötyögök tovább, kisétálva a konyhába.

***

Egy gőzölgő teát szürcsölgetve ülök az ágyon éppen a tv színes képernyőét bámulva. A mai nap roppant fárasztó volt számomra, és nem csak azért, mert egész nap Lu nyarvogását hallgattam... Anyáék egyfolytában zaklattak telefonon keresztül mindenféle szarsággal ami csak létezik. Takaríts ki, vásárolj be, csinálj kaját, egyél rendesen stb. Egy idő után elég idegörlő...

Pont készülök az alváshoz, amikor is megszólal a csengő. Mégis ki a faszom csörtet ide fél tizenegykor?!
Hosszasan kifújom a levegőm, majd nyöszörögve kimászom a puha ágyikómból, hogy a bejárati ajtó elé vonszolhassam magam, s kinyithassam azt. Amint ez megtörténik szemeim elé tárul egy magas, egészen vézna, éjfekete hajkoronával megáldott srác. Történetesen Oh Sehun. Szájában ott díszeleg egy szál cigaretta, szemeit eltakarja haja, s rövidujjúban fagyoskodva áll kint a hidegben. Ha Luhan ezt most látná... Azt mondaná: Ki ez a kurva sexy pasas?
Talán még nem mondtam, de Luhannienak nagyon bejön ez colos.

- Szia Baekhyun. -köszön mosollyal arcán mikor észre veszi, hogy bambán figyelek rá. - Minden oké?

- Ja, aham. Mi járatban vagy erre? -állok el az útból, hogy betudjon jönni.

- Csak beugrottam. -még egy utolsót szippant a káros anyagból, majd egy laza mozdulattal a földre dobja a cigit és rátapos. - Mizujs? Hogy telt a nyár barátom? -másztatja tincseim közé nyúlványait, utána beljebb sétál a házba és levágódik a kanapéra.

- Áh, semmi különös. Egész nyáron itthon voltam, gépeztem meg ilyenek... Tudod, csak a szokásos. -kacsintok, amin felröhög.

- Komolyan Baek! Mikor tervezed elhagyni a házat? Itt poshadsz ahelyett hogy mondjuk strandra mentél volna.

- Pfff! Én és a strand? Kizárt. -nevetek hevesen rázva kobakom.

- Vivi? -vágódik ülöhelyzetbe, amint eszébe jut házikedvence.

- Luhannie elvitte sétálni.

- Ilyenkor? -vonja fel szemöldökét, belőlem pedig felszakad a nevetés.

- Mindjárt visszajönnek, nyugi. Hozzak valamit inni? Nem vagy éhes? Van itt minden.

- Nem kell, köszi. Csak erre jártam és gondoltam ha már itt vagyok, meglátogatom az egyik legjobb haverom. Na meg hazaviszem életem értelmét... -kuncog

- Oh, értem én. -felemelem lábait, végül leülök, s ölembe helyezem azokat. - Na és veled mi a helyzet? Hogy érezted magad? -Hunnie mosolyogva néz, szemeiben pedig számomra teljesen ismeretlen csillanást vélek felfedezni.

- El voltam. -válaszol szűkszavúan, mire oldalra döntöm fejem.

- Ennyi?

- Aham. -bólint.

- De milyen volt? Mászkáltatok valamerre? Hol is voltál nyaralni? És kikkel mentél? -bombázom kérdéseimmel amin ő ismételten csak felkuncog. Mi olyan vicces?

- Dubai-ban voltam Taoval, Krissel és egy másik sráccal. Persze a szüleim is ott voltak, mert "felnőtt kíséret nélkül nem mehetek sehova"

- Waa... -vigyorgom mint egy idióta.

- Mi az? -utánozza le cselekedetem, de én csak fejet csóválva legyintek.

- Folytasd!

- Én nem igazán éreztem magam olyan jól, de a többiek imádták.

- Mi? Miért? -görbítem le ajkaim, viszont erre már nem mond semmit. Közelebb hajolok hozzá és elfektetem az ágyon, buksim mellkasára helyezve. - Történt valami?

- Édes, hogy így aggódsz Bacon, de nem fontos. Csak hülyeség... -birizgálja tincseim, ám nem hagyom hogy ennyivel megússza. Morcosan tekintek szemeibe, ezután pedig megcsipkedem hófehér pofiját. - Áu! Ezt most miért kaptam? -pislog nagyokat, kissé sértődötten.

- Mert nem mondod el mi van! Kibaszott három hónapja. -motyogom újra megcsípve.

- Aaa, jól van! -lefogja kezeim végül hallat egy kis sóhajt. - Már egy ideje tetszik valaki, de fogalmam sincs hogyan mondjam el neki...

- Kajak? -csillannak fel íriszeim. - Ki tetszik neked Sehunnie? -bökdösöm, amire szorosabban fogja mancsaim. - Náh, ez fáj!

- Luhan... -a név hallatán mindkettőnk lesokkolódik kissé. Azt nem tudom hogy ő miért, de nagyon adom. Pár röpke másodperc elteltével fellelkesülök és elkezdek mocorogni rajta, visítozva mint egy őrült fan.

- Jézusom, ez de cuki!

- Cs-csak véletlen volt! Baeket akartam mondani!

- Ezt muszáj megemlítened neki!

- Mivan?! Nem.

- Miért?

- Mert nem. Nem akarom hogy tudja...

- De miért?

- Mert...

- De miért?

- Baekhyun, ezt most fejezd be! -változik ábrázata megint morcossá.

- De miért?

- Kuss.

- Jó-jó...