Baby Boy-Xiuchen[Hun]

7. rész

Kim Jongdae szemszöge

- Majd hazasétálok. - szálltam ki Minseok autójából.

- Biztos? - nézett rám aggódva.

Megkerültem az autót és lehajoltam.

- Minnie. Ez a munkahelyem. Innen ismerem a hazafelé vezető utat. Különben is, állandóan cipeled a fenekemet mindenhova. Egyszer hazasétálhatok egyedül is, nem? Nem lesz semmi bajom, ígérem. - mosolyogtam rá lágyan és odahajoltam megcsókolni.

Már három hónapja, hogy veszekedtünk és majdnem szét is mentünk, de még mindig nagyon félt néha. Olyan, mintha valaki pánikrohamot kapna. Na, nála ez hasonló, csak akkor nem akar elengedni sehova egyedül.

- A fenekedet szeretném látni csupaszon a-...

Befogtam a száját kezemmel és már láttam a csalódottságot a szemében. Megpróbáltam a legélethűbben nyávogni, majd elvettem a kezemet és egy rövid csók után felső ajkára haraptam. Elhajoltam tőle és mosolyogva vártam a reakciójára. Lassan kinyitotta a szemeit és nagyot nyelt.

- Ha most nem lenne dolgom, maradnék és megint szabadnapot kellene kérni Chanyeoltól.

Mondata végén felnevettem, majd puszit adtam neki és a fényszórok előtt sétáltam el. A fenekemet bámulta. Tudom. Éreztem. Nagyon boldogan léptem be a bárba, de Baek kiábrándított egyből.

- Hol voltál? Késtél! Öltözz át és gyere! - parancsolta és elszaladt valamerre a tálcával.

A pult mögötti kis helyiségbe mentem és gyorsan átöltöztem. Igen, végül Minseok kedvéért visszaálltam az italosztáshoz. Bár még néha itt is táncolok. Részlet kérdése.

- Én készítem, te viszed. - adta ki az utasítást a barátom.

Egészen hajnali kettőig kapkodtunk, mert rengetegen jöttek. A nagy sürgés-forgás után, pihenés gyanánt, Baekhyunnel a pultnak támaszkodva törölgettük a poharakat.

- Chanyeol azt mondta, hogy jövő héten elmegyünk valahova. - mondta barátom egy óriási mosollyal az arcán.

- Nocsak, valami romantikus is fog történni a sok szex közben? - böktem oldalba nevetve.

- Hé! Amúgy meg... Épp tegnap kérdezte meg, hogy ha a lapos tetőn, holdfényben, durván megrakna az romantikusnak számít-e.

- Ugye nem gondolta komolyan? - tört ki belőlem a nevetés.

- Sajnos, de. Viszont nem baj, legalább majd én megtanítom a romantikus dolgokra. - ábrándozott.

Mosolyogva figyeltem szerelmes barátomat, mikor egy ismerős hang szólalt meg a pult túl oldaláról.

- Mi kapható itt? Vagy kérdezzem inkább, hogy ki? - mosolygott rám ördögien.

- Foglalt vagyok. - próbáltam a lehető legerősebbnek tűnni, de remegtek a lábaim. Baekhyunnek ez feltűnhetett, mert mellém lépett.

- Már nem sokáig, bogaram. Egészen addig, míg hazaérsz. - húzódott egy gúnyos vigyorra a szája. - Aztán megismételhetjük azt. Én nagyon élveztem. És te is. - simított az arcomra.

- Bedrogoztad! - lökte el a kezét Baekhyun.

Igen, őt bele avattam mindenbe, ami "azon" a napon történt. Minseok azonban arról nem tud semmit. Nem is akarom, hogy tudjon.

- Baekhyunnie, ha gondolod te is olyan sorsa juthatsz, amit most Jongdaenek szánok. - mosolygott rá.

- Sehunnie, hord el magad most, vagy a farkadnál fogva hajítalak ki innen! - utánozta a megszólítást.