Baby Boy-Xiuchen[Hun]

26. rész

Kim Minseok szemszöge

Chanyeol kérése ellenére, csak megemeltem a fejemet.

- Tudom, hogy nagyon ideges vagy, de kérlek, gyere vissza az irodába. Dae miatt. Nyugtasd meg.

- Chanyeol! Mégis hogy a faszomba nyugtassam le?! Nem látod ezt?! Nem akarom őt is pofán vágni! - emeltem fel remegő kezeimet.

Elkapta a csuklómat és felrántott a földről. Másik karomra is rászorított és mélyen a szemeimbe nézett.

- De látom és figyelj, nem hinném, hogy meg tudnád tenni azt. Kipróbáljuk? - húzott arra, de megtorpantam.

- Chanyeol! Van így is elég bajom!

- Minseok. Elkapták az embereid azt, aki követett. Elköltöztök egy másik épületbe. Probléma megoldva.

- Nincs, mert attól még annak a főnöke valahol kint van, isten tudja, hol!

- És el fogjátok kapni. Minseok. Karácsony van. Kérlek. Jongdae kedvéért kapcsolj ki legalább ma, rendben? Tudom! Tudom, hogy nehéz lesz, de próbáld meg. Jongdae közelében mindig nyugodtabb voltál, hátha ez most is így van. Gyere. - engedett el és intett a kezével, hogy kövessem.

Idegesen kifújtam a levegőt. Igaza van, rendbe fog jönni minden, csak idő kell hozzá. De mennyi?! Minseok, nyugi. Most csak Jongdaere koncentrálj és senki másra. Ez a nap végződjön boldogan, aztán meglátjuk, hogy mi lesz holnap.

Sikerült egy kicsit lenyugodnom, mire az irodámhoz értünk, ezért ahogy beléptem oda, Daehez mentem, felhúztam a székből és szorosan magamhoz öleltem.

- Menjünk Chanyeolékhoz, jó? - simogattam a fejét.

Vállamon bólogatott, majd átkarolta a nyakamat és jobb lábát picit megemelte. Értettem testbeszédét, ezért combjai alá nyúlva emeltem föl. Chan a saját autójába ült és el is hajtott. Mi pedig az én autómba ültünk be. Pontosabban, betettem Daet az anyósülésre és a volánhoz ültem.

Jongdae kifújta az orrát, majd köhögésbe kezdett, ami nem nagyon akart elállni. Már kezdtem megijedni, mikor végre befejezte és hátradőlt. Nem beszéltünk egész úton. De ez mindkettőnknek jót tett. Én teljesen lenyugodtam, Dae pedig pihentette a torkát és ahogy észre vettem, szemeit is lehunyta.

- Itt vagyunk. - pusziltam forró arcára.

Kinyitotta a szemeit, körbe nézett, majd nyújtózkodás közben kicsatolta az övét. Én addig kiszálltam és körbe pillantottam. Kiszúrtam egy helyet, ahonnan valószínűleg készíthették a fotókat.

- Menj be, mindjárt megyek. - szóltam neki és a magas bokrokhoz sétáltam.

Le voltak törve az ágak, és ahogy jobban megfigyeltem látszódott, körülbelül hogyan állhatott. A könyökét egy kisebb mélyedésbe támasztotta ki. Elővettem a telefonom és próbáltam úgy beállni. Sikerült. Chanyeolék nappalijára tökéletesen rá lehetett látni. Miután végeztem, bementem a lakásba.

- Na, végre! Kezdhetjük a vacsorát? - kérdezte Baek.

- Persze. Chanyeol. - szólítottam meg haveromat, míg leültem Dae mellé.

- Hm? - öntött pezsgőt a poharakba.

- A helyedben tennék valamilyen növényt a nappali ablaka elé vagy függönyöket belülre. Tisztán rá lehet látni a helységre. - mondtam, mire bólintott.

- Miről beszéltek? Valaki meg akar ölni minket? - rémült meg.

- Titeket nem. Én vagyok a fő célpont, de valamiért Daeről is készültek fotók.