Baby Boy-Xiuchen[Hun]

1. rész

Kim Jongdae szemszöge

A pultot törölgettem, mikor Baekhyun idegesen trappolt mellém és felkapva egy rongyot kezdte el dühösen törölgetni a poharakat. Befejeztem a tisztogatást, mellé sétáltam, elvettem a kezeiből azokat, letettem őket és barátom felé fordultam.

- Mit csinált megint Chanyeol? - kérdeztem a vállait fogva.

- Azt, hogy létezik, de szarik rám! - fújtatott dühösen, amit egyébként nem lehetett komolyan venni, mert Baekhyun még mérgesen is aranyos.

- Miben fogadunk, hogy megint felizgattad, de elküldött téged? - kérdeztem, mert mostanában, vagyis fél éve, állandóan ezt csinálta.

- Pontosan ez történt. - fújta fel az arcát is dühében, ami miatt megeresztettem egy mosolyt.

- Baekhyun. Tudom, hogy oda vagy a testéért...

- Nem csak azért! Már mondtam, hogy szeretem őt! Csak te annyira belezúgtál Jonginba, hogy nem figyeltél rám soha! - emelte meg a hangját.

Két okból is eltűnt a mosolyom. Egy, mert emlékeztem rá, hogy mondta, de mindig Chanyeol testi adottságairól beszélt, ezért poénnak akartam szánni azt a mondatomat. Kettő, mert felhozta az exem témáját, holott már milliószor megkértem, hogy ne.

- De figyeltem! És viccnek szántam, de annyira feltudod magadat húzni ezeken! - mondtam ugyanabban a hangnemben, ahogyan ő beszélt hozzám, miközben elengedtem a vállait.

- Mert már elegem van, hogy elutasít!

- Talán azért, mert a főnököd. Baek, el kell fogadnod, hogy ez nem nyert ügy. Majd találsz m-... - kezdtem bele, de közbe vágott.

- Majd találok mást?! Én?! Tudod te, hogy mióta akarom őt?! Attól még, hogy te csak egy éve jöttél, nem tudhatsz mindenről! Rengeteg idő kellett, mire annyira megbíztam benned, hogy elmondhassam ezt! - ordított az arcomba.

- Ne haragudj. Nem akartalak még jobban felidegesíteni. - fogtam volna meg újra a vállait, de hátrébb lépett.

- Semmi baj. - mondta ijesztően nyugodtan.

Valamire készül...

- Biztos? - kérdeztem aggódva.

- Persze. Már igazán megszokhattam volna ezt a főnök kedvencétől. - mondta hidegen.

Szóval itt van a baj.

- Ez a baj? Hogy Chanyeol azt mondta, én vagyok a legjobb embere? Baek! Istenem, miért nem mondtad előbb? - léptem közelebb hozzá.

- Minek mondtam volna? Nagyon lefoglalt téged Jongin. - mondta gúnyosan a nevet.

- Ez nem igaz! És fejezd be! - emeltem fel a hangomat könnyes szemekkel.

- Ezt a beszélgetést be is fejezem, de a műszakba bele kezdenék, ha megengeded. - fordult az idő közben ide érkező vendéghez.

Eddig bírtam. A következő pillanatban kirohantam a mosdóba és az egyik fülkébe bezárkózva szabadjára engedtem a könnyeimet. Mekkora szerencsém van, hogy Kyungsoo kitakarította a mosdókat is. Most biztos valamelyik tegnapi vendég meg alkalmazott élvezetében ülnék.

Utálom magamat. Legszívesebben visszaforgatnám az időt és nem állnék szóba Jonginnal. Akkor ugyanolyan vidáman és nyugodtan dolgoznék itt, az esti bárban. De nem. Nem, mert annak a hülyének az ölébe kellett húznia, mikor kiszolgáltam.

- Chen? - szólított az itteni nevemen Chanyeol.

- Igen, Mr. Park? - szipogtam és letöröltem a könnyeimet.