Baby Boy-Xiuchen[Hun]

25. rész

Kim Minseok szemszöge

Azt hittem, nem akarja, de csak oldalra hajolt és köhögni kezdett. Aztán letolt magáról és elhúzódott tőlem. Csalódottan figyeltem a hátát, mikor is vissza fordult.

- El fogod kapni tőlem. - nézett rám.

Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Szóval emiatt tolt el.

- És tudod mit? Engem nem érdekel, mert szeretlek, még betegen is. A köhögés pedig nem fog megállítani abban, hogy ezt tegyem. - húztam magamhoz és ajkaira martam. Kezével hajamba túrt és úgy viszonozta kicsit heves csókomat. Mikor visszavettünk a tempóból (Don't do it...no...don't...*nagy levegőt vesz* DON'T MESS UP MY TEMPO) keze a nyakamon keresztül mellkasomra csúszott és szuszogva csókolt. Kicsit elváltam tőle, mire a világon létező legaranyosabb arccal nézett rám.

- Szeretnél még ilyet, igaz? - döntöttem homlokomat az övének.

- Igen. De eláruljak valamit előtte? - nézett a szemeimbe.

- Ha szeretnél. - simítottam arcára.

- Ez a csók sokkal jobb, mint amilyen Sehuné volt. - hajolt ajkaimra ismét.

Lövése (shot...love shot...okay, stop it.) se volt róla, hogy ez mennyire feldobta a kedvemet. Mert igen, bevallom, a tudatom legeslegmélyén, próbáltam Sehunt legyőzni ebben. Jobb akartam lenni nála. Jobb akartam lenni Jongdae szemében.

- Várj. Várjh. Ez így még nem jó. - vált el tőlem. Visszakérdeztem volna, hogy mi nem jó, de ujját számra tette. Másik kezével arrébb söpörte a szemeimbe lógó tincseket, hogy jobban láthassa a látószerveimet. Aztán kimondta azt az egy szót, amitől, ha nem a fellegekben éreztem magamat, akkor valószínűleg elolvadva, az ágy alá folyva.

- Szeretlek.

Magamhoz rántottam egy érzelmes csókra és soha nem akartam elengedni. Dae már nem bírta tartani magát, ezért testemre esett. Nem zavartattuk magunkat, folytattuk. Percek múlva ő vált el.

- Esküszöm, hogy nem unalmas, vagy fárasztó téged csókolni és nem te vagy a hibás, de nagyon fáradt vagyok. Bocsánat. - hadarta.

- Ezért ne kérj bocsánatot, te butus. - kuncogtam és magamhoz öleltem. - Jó éjt, Dae.

- Jó éjt, Minnie. - suttogta és mellkasomra hajtott a fejét.

Jézusom, de rég hallottam ezt a becenevet! És jézusom, de rég aludtunk így!

---

Rengeteg időbe telt, mire elaludtam, ezért másnap reggel elég álmosan mentem a kávéfőzőhöz. Egy párszor már voltam Chanyeolék házában, tudom jól, hogy hol rejtegeti a legfinomabb kávéhoz való dolgokat. Miután megittam, a poharat elmostam és a szárítóra tettem. Az előszobába mentem, felvettem a cipőmet meg a kabátomat és készültem kimenni, de egy kéz visszatartott.

- Hova mész? - kérdezte feszülten Chanyeol.

- Haza, átöltözni. Utána meg a bunkerbe, mert van pár elintézni valóm. Jongdaenek majd adsz gyógyszert? Kérlek.

Egy ideig csendben mért fel, gondolom, nem bízott bennem. Mosolyogva megráztam a fejemet. Tudtam, min jár az agya.

- Egy, már eladtam azt a nőt. Kettő, az első és utolsó alkalom volt az az eset. Három, most biztos, hogy nem fogok semmi olyat tenni, ami Daere rossz hatással lenne.

- Oké, körülbelül mikorra várjunk? - sóhajtott.

- Mikor akartok Baekhyunnel karácsonyozni?