Baby Boy-Xiuchen[Hun]

28. rész

Kim Jongdae szemszöge

Ébredezésem közben tapogattam az ágyat, majd kipattantak a szemeim, mikor nem volt ott senki. Az éjjeliszekrényre kaptam a fejemet, de ott sem volt még csak egy cetli se.

Lelépett. Holott megkértem, hogy ne tegye.

Párnába fúrtam a fejemet és sírni kezdtem. Fájt a testem minden egyes pontja a tegnapi miatt. Bevállaltam, mert azt akartam, hogy lenyugodjon. Cserébe annyit kértem, hogy maradjon.

Mégsem tette meg.

- Jongdae. - bökdöste meg a vállamat Noona.

Szipogva rá emeltem tekintetemet. Ő mosolyogva megtörölte az arcomat és egy köntöst nyújtott felém.

- Minseok lent van a konyhában. Reggelit készít nektek. - tájékoztatott vigyorogva.

Az információtól teljesen feldobódtam, kipattantam az ágyból, magamra vettem a köntöst, megtöröltem a szemeimet és leszenvedtem magamat a lépcsőn. Fájt a fenekem. De nagyon. Viszont amint megláttam őt egy darab trikóban és boxerben, hirtelen eltűntek a fájdalmaim. Mögé osontam, majd szorosan megöleltem, mire kezeimre simított.

- Jó reggelt, Dae.

- Azt hittem magamra hagysz. - szipogtam a hátába.

- A tegnapot nem úgy terveztem. Ezért is maradok ma itthon. Meg azért is, mert szeretnék, ha nem teljesen, de egy kicsit kikapcsolódni. - fordult meg. - Oh...azt hittem, felöltöztél...

- Mert felöltöztem. - motyogtam a vállán.

- Leellenőrizhetem? - csúsztatta egyre feljebb tenyerét a combomon.

- Minseok! - ütöttem el kezét és elléptem tőle.

- Gyere ide. - kuncogott és kitárta a karjait.

- Nem. - fontam keresztbe karjaim.

- Most úgy csinálsz, mintha akkora gondot teremtettem volna. - rázta mosolyogva a fejét.

- Mert azt tetted! - néztem rá dühösen.

- Oh, valóban? Állsz tőlem? Mert ez semmi ahhoz képest, hogy te tegnap este hogyan vártál. Na, akkor te nagy merevedést okoztál. - húzta egy pimasz mosolyra ajkait.

- Rohadj meg! - fordultam el vöröslő arccal.

- Nagyon szeretheted ezt a mondatot. Túl sokszor mondod mostanában. - ölelt meg úgy, hogy közben megemelt.

- Tegyél le! - csapkodtam a kezeit.

- Mi a varázsszó? - kuncogott fülembe, amitől idegesebb lettem.

- Ha valami perverz szart találtál ki, akkor inkább hagyj békén!

- Nem gondoltam semmi olyanra. Viszont most megváltozott a jelszó.

Nem láttam, de tudtam, hogy mosolygott.

- Minesoook! - nyüszítettem. - Engedj el, kérlek. - néztem hátra, rá.

- Rendben. - fordult a pult felé és felültetett rá.

- Nem így gondoltam. - akartam volna leszállni, de megakadályozott. Szétfeszítette a lábaimat és közéjük állt. A köntös öve teljesen meglazult, így az a kékség is alig takart már belőlem valamit.

- Én viszont igen. - simított kezeimre, majd megfogta azokat és fejére helyezte.

Értetlenül néztem rá addig, míg hirtelen le nem hajolt. Akkor kétségbeesetten a hajába markoltam és próbáltam felhúzni, de nem hagyta magát. Hangosan felnyögtem, mikor combomba harapott és szívogatni kezdte ott a bőrt.