Baby Boy-Xiuchen[Hun]

42. rész

Kim Jongdae szemszöge

Végre elmondta. Beleavatott a múltjába. Mondjuk soha nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között kerül sor erre. A gondolat miatt kuncogni kezdtem, amitől Minseok megfeszült. Ne! Ne értsd félre!

- Fura egy kapcsolatunk van, nem? – suttogtam. – Minden szex közben derül ki.

Halkan felnevetett és orrát a nyakamnak nyomta, amitől... Akaratlanul is felnyögtem. Nem tehetek róla, egy ideje már ágaskodik a kisebbik Dae.

- Sajnálom, tényleg. – szipogott.

- Nem. Ne sajnáld. Köszönöm, hogy elmondtál mindent. – játszottam a tincseivel, hogy eltereljem gondolataimat.

Hirtelen felemelkedett a vállamról és letolta a kendőt szememről. Pislogtam egy párat, hogy szokjam a fényt és könnyes szemébe néztem. Soha nem láttam még ennyire összetörtnek. Se akkor, mikor számon kért a Sehunos esetről. Se azon a késői délutánon, mikor azt hitte, Sehunt választom helyette.

Nincs annál rosszabb, ha az ember mindenért magát hibáztatja.

Átkaroltam a nyakát és lehúztam magamhoz egy érzelmes csókra. Lassan mozogni kezdett, amitől nyöszörögni kezdtem, de nem engedtem el. Jobb kezével arcomra simított, míg ballal ékességemre fogott. Gyorsított a tempón és ugyanabban az ütemben verni kezdte nekem, mire hátra vetettem a fejemet, lábaimat pedig oldalaihoz szorítottam.

- Minseokh! M-minnieh…

Lenézett rám, mire ajkaira martam. Csókunkba folytott nyögéssel mentem el a kezébe, ő pedig lassan kihúzódva belőlem, az ágyra élvezett.

———

- Nem fázol? – kérdezte Minseok a hajammal játszadozva.

- Nem. – hallgattam lassú, nyugodt szívverését.

- Akarsz menni ahhoz a Junhoohoz vagy kihez?

Hangjában éreztem a feszültséget. Nem akar menni, én viszont igen. Méghozzá nagyon. Hiszen buli lesz! Én pedig rég voltam olyan helyen.

- Minseok.. – ültem fel, hogy szemébe nézhessek. – Szeretlek. De nem ülhetünk a lakásban addig, míg haza nem megyünk. Kérlek.

- Féltékeny vagyok. – nézett oldalra. Legalább őszinte.

- Fölösleges féltékenynek lenned. – simítottam arcára és magam felé fordítottam, állánál fogva.

- Megfogta a segged.

- És?

- Mi és? – emelte fel a hangját.

- Kivel voltam utána? Hm? – hajoltam arcához. – Ne légy féltékeny. – vettem birtokba ajkait.

Minseok a derekam köré fonta karjait, úgy húzott volna magához, de megtámaszkodtam mellkasán és elváltam tőle.

- Minnie. Éhes vagyok és ma még nem ettem semmit. Nem ak-...

- Tessék?! Lassan kettő óra lesz! – pattant fel az ágyról és kisprintelt a szobából.

Mióta van ilyen jó feneke?! Jó, nem most kellene felizgatni magam... Megint.

Lassan felkeltem én is a kényelmes bútorról és kivettem a szekrényből egy halvány rózsaszín köntöst. A kedvencem! És még jól is áll! (Nem "búzásnak" avagy “buzisnak” akarom beállítani őt, de minden rajongó tudja, hogy Daenek a kedvenc színe a pink, nem?)

- Maradhattál volna. – mondta.

- Túl hangos jöttem ki? – kuncogtam és a fenekére vezettem a tekintetem. Baszdki, hogy nem vettem észre előbb?? Pedig mióta együtt vagyunk már...