Baby Boy-Xiuchen[Hun]

27. rész

Kim Minseok szemszöge

Jongdae állapota eléggé ingadozó. Az egyik pillanatban annyira beteg, hogy még a kisujját is alig mozdítja meg, a másikban meg rohangál a házban, mert szerinte jól van. Noona viszont mindig tesz a homlokára hideg rongyot, így olyan, mintha egy indián szaladgálna a lakásban.

Sajnos a karácsonyban sem volt semmi különleges, azon kívül, hogy filmeket néztünk összebújva. Utána természetesen két pofára tömtem a gyógyszereket, hogy ne kapjam el tőle. És sikerült elkerülnöm, hogy lebetegedjek.

A munkával kapcsolatban pedig... Nem jutunk sehova és ez kezd egyre jobban felidegesíteni. Pedig még Chanyeol is beszállt és segít. De semmi. Mintha felszívódtak volna. Négy rohadt banda nem tűnhet el csak úgy!

Hazaértem, levettem a kabátomat, cipőmet és elindultam a háló felé. Viszont Noona megállított.

- Alszik. Megint visszaesett.

- Nagyon rosszul van? - fújtam ki feszülten a levegőt.

-Sajnos, igen. Veled akart aludni, de mondtam, hogy későn érsz haza. - magyarázott.

- Rendben, köszönöm. - mentem inkább a fürdő irányába.

Zuhanyzás helyett, most egy hosszabb fürdést választottam. Gondoltam, ha belefekszek a meleg vízbe és lazítok egy kicsit, lenyugszom. Hát, nem így történt. Ahogy próbáltam kiüríteni a fejemet, annál több gondolatom volt. Emiatt negyed óra múlva kiszálltam a kádból. Hajamat gyorsan megszárítottam és meztelenül mentem a hálóba, mivel én szerencsétlen, megint nem vittem magammal boxert.

Hogy nem tűnt fel semmi! Noona is mindig megengedte, hogy bemenjek hozzá, bármilyen beteg volt.

Megtorpantam a nyitott ajtóban és a kilincsre szorítottam, míg kitágult szemekkel néztem az ágyra.

- Jongdae?! Mit csinálsz? Neked pihenned kéne! - szóltam rá idegesen.

Kihúzta magából az ujjait és felült. Lassan elmosolyodott és nyávogott egyet. Mine. Mégis hol szerezte ezeket a cuccokat?!

Lemászott az ágyról és elém sétált. Még feszültebben álltam ott és hátra tettem a kezemet. A másik, az még mindig a kilincset szorongatta.

- Dae, vedd le ezeket.

Fejét rázva nyávogott egyet és testemen végig simítva leguggolt. Időm se lett volna ellökni, mert mire leesett, hogy mire készül, már bekapta merevedésemet.

- Jongdaeh! - fogtam meg másik kezemmel is a kilincset. - Elég! Ah! Bazdmegh! Daeh!

Nem akarta abbahagyni, én pedig már remegtem. Nem akarom bántani. De a kinézete is meg, hogy most rohadt ideges is vagyok...

Túl jól csinálja. Elkezdtem mozogni, mire hátrébb hajolt. Elengedtem a kilincset és farkamra nyomtam teljesen a fejét. Félig lehunyt szemekkel mozgattam a csípőmet. Dae a combjaimra fogott, de nem tolt el. Nagyobbra próbálta nyitni a száját. Egyik pillanatban sikerült nagyon mélyre löknöm, mire rám harapott. Mélyen nyögve eresztettem el spermáim és lenéztem rá. Könnyezett.

Kihúzódtam belőle, talpra állítottam és magamhoz öleltem.

- Bocsáss meg. - suttogtam és fejét simogattam, mivel hátát a bőrszíjak miatt nem tudtam.

- Folytassuk. - hajolt a számra.

Csodálkoztam rajta, ahogy az előbbiek ellenére sem hátrált meg. Ajkaimat falta, viszont én nem voltam képes viszonozni. Kezemet fejéről fenekére tette és elvált.