Baby Boy-Xiuchen[Hun]

50. rész

Kim Jongdae szemszöge

Szorosan mentem mögötte és levegőt szaporán véve kapkodtam a fejemet mindenfelé.

- Dae, nyugi. – simogatta meg ujjbegyével kézfejemet.

- Miért van ilyen csönd?

- Nincsen. Hallgasd. – mutatott a lépcső irányába fegyverével.

Halk, sírás okozta csuklást lehetett hallani. Hasonlított a húgoméra, ezért azonnal megindultam az emeletre. Vagyis csak akartam, mivel Minseok visszarántott. Elengedte kezemet és azt a számra tette, fegyverét pedig egyenesen tartotta előre. Tányér méretű szemekkel figyeltem, ahogy a következő pillanatban megjelent valaki. Nem látott meg minket, Seok pedig nem mozdult. Miért nem lövi le? Meg volt rá a megfelelő alkalma és helyzete! El akartam venni a kezét, hogy reklamáljak, de ekkor megjelent egy másik, aki sajnos észrevett minket.

- Itt va-..

Benne akadt a szó, Minseok fejbe lőtte. A másik azonban megfordult, ő pedig rá tartotta a fegyvert, hogy lelövi, viszont kirúgták a kezéből azt. Dulakodni kezdtek, én meg a sokk miatt meg se tudtam mozdulni. Engem valamiért nem vettek észre vagy csak nem foglalkoztak velem, így az első és egy most megjelent fekete ruhás verekedett Minnievel. A verekedésből analizáltam őket és rájöttem, hogy az első lassabban mozgott, ő öregebb lehetett. Minseok őt az üvegasztalhoz vágta, viszont a másik a karja közé szorított a fejét. Hátra estek a földre, de Seok sehogy se tudott kiszabadulni.

Leguggoltam a fegyverért és egy másodpercig se gondolkodva, pontos célzás nélkül, meghúztam a ravaszt. Valahol alul találtam el őt.

Szorítása gyengülhetett, mivel Minseok sikeresen kiszabadult és lekönyökölte. Lihegett egy sort, majd rám nézett és egy széles mosoly jelent meg az arcán.

- Ne mosolyogj! Majdnem meghaltál!

- De élek. Megmentettél. – állt fel.

- Oké, de ne mosolyogj így! – vörösödtem el.

- Garázsban már nincs senki, körbe néztetek? – jelent meg Noona.

- Már csak Baekhyunék vannak az emeleten, szerintem. – indult meg Minseok.

Én viszont megelőztem. Hármasával szedtem a lépcsőfokokat és a legelső szobába benyitottam. Nem kellett volna. A fekete ruhás megfordult, rám mosolygott, ezzel megmutatva, hogy hiányzott pár foga.

- Tedd le a fegyvert. Vagy végzek vele. – tartotta a cső végét húgomra. Baek vérzett és lefelé lógott a feje. De nálam nincs is pisztoly! Akartam volna mondani, azonban a látvány miatt gombóc jelent meg a torkomba, nem tudtam megszólalni.

- Rendben, de engedd el őket. – hallottam meg Noona hangját mögülem. Szóval előbb hozzá szólt és nem hozzám.

- Gyertek ide.

Oda is mentünk hozzá. A fogatlan a kezébe nyomott egy kötelet és rám mutatott.

- Kötözd meg, jó erősen.

- Jongie… – szipogott a húgom, Baek lábát szorongatva.

- Kussolj! Kötözd meg vagy lelövöm! – nyomta a csövet húgom fejéhez.

Egy másodperc alatt lepergett az életem, pedig nem is rám tartották a fegyvert.

- Jongdae maradj. – suttogta a fülembe Noona és megfogta a kezeim, hogy megkötözzön.

Azonban én nem hagytam magam. Elrántottam a karjaim -  a kötél viszont már félig a kezemen volt -, majd az idegen és a húgom közé álltam, ezzel kicsit fellökve a támadót.