Baby Boy-Xiuchen[Hun]

23. rész

Kim Jongdae szemszöge

- Te jól vagy? Fáj a nyakad? - nézett rám Minseok.

- Szédülök. De te vérzel. - aggódtam, mire rám mosolygott.

- Ez semmiség. Jól leszek, ne aggódj.

- Nem is aggódok. - tagadtam le.

- Igazad van. - mosolygott még jobban. - Nem lesz bajom, tényleg. Kiszedik belőlem a golyót és...

- Mit csinálnak? - pislogtam nagyokat.

- Megállt bennem. Tudod. Én nem vagyok olyan vékony, mint te és van rajtam izom is. Nem jutnak át rajtam könnyen a dolgok.

- Ezt most sértésnek veszem. - fontam keresztbe karjaimat.

- Veheted annak is. Ezzel arra céloztam, hogy én vagyok az, aki a szerelmét megvédi és-...

- Fogd be. - szóltam közbe.

- Hallom jól vagytok. - lépkedett felénk Chanyeol Baekhyunnel az oldalán.

- Dae, kérlek. Beszéljük ezt meg. - hagyta figyelmen kívül barátaink megjelenését.

- Minseok. Ezen nincs mit megbeszélni. Karácsonyozz együtt a jobb kurváddal. Nem leszek féltékeny. - mondtam határozottan, de legbelül már akkor sírtam.

- Igen, menj csak. Mi pedig hazamegyünk. - fogta meg a karomat Baekhyun.

- Várjatok!

Megálltunk, még én sem tudom, hogy minek.

- Chanyeol azt mondta, könnyen ki tudod szedni az információkat az emberekből. Ő miattad maradt életben. Én megöltem volna. - mutatott a kiütött emberre.

- Felfogtuk. Két óra múlva találkozunk a bunkerben. - mondta Chanyeol.

--

- Kibaszottul utállak Park Chanyeol! Mégis mit gondoltál?! Hogy majd olyan könnyen besétál oda Jongdae?! - akadt ki Baekhyun, a házba épphogy belépve.

- Csak bemutatja, hogy hogyan szedte ki múltkor abból az emberből az információt és már ott sem vagyunk, rendben? - hajolt le párjához.

- Jó... De ha valami történni fog Daevel, velem gyűlik meg a bajotok! - fordult el és a konyhába vonult.

Chanyeol megfogta a karomat és a szobámba húzott. A szekrényemben kezdett kutakodni, amit összeráncolt homlokkal követtem figyelemmel. Az ágyra dobta a legszűkebb farmerem, egy atlétát és egy bőrdzsekit.

- Ebben fázni fogok és amúgyis már betegnek érzem magam. - ráztam a fejem, mert már pár napja kapart a torkom és néha a tüdőm is a köhögés miatt.

- El akarsz érni valamit Minseoknál?

- Megcsalt. Engem ő már nem érdekel. - fordultam el.

- De. Érdekel. - állt elém. - Segíteni szeretnék. Csak játszd meg a nem kaphatót. Majd arra fogjuk, azért öltöztél így, hogy hatásosabb legyél annál az embernél. Na, gyerünk, öltözz. Két percet kapsz. - ment ki.

Park Chanyeol, menj a picsába.

Kim Minseok, te meg rohadj meg.

Byun Baekhyun, segíts!

Halkan káromkodva öltöztem föl, az előszobában magamra húztam a cipőm és a kabátba is belebújtam. Fejemre húztam egy sapkát, a sálat is a nyakam köré tekertem és kimentem. Duzzogva szálltam be Chanyeol mellé az autóba és bekötöttem magam.