Baby Boy-Xiuchen[Hun]

19. rész

Kim Minseok szemszöge

Felkaptam karjaimba a testét és Chanyeol autójához szaladtam, nyomomban Baekhyunékkel. Beültem vele hátra és idegesen lerángattam róla a kabátját, hogy jobban hozzáférjek.

- Hozzád vagy hozzám? - indította be az autót Chan.

- Hozzám és kapcsold be a fűtést. Jongdae, nehogy elaludj, jó? - néztem a szemeibe.

- Oké. - bólintott és az arcomat figyelte.
- Ugye nem fog meghalni? Istenem! Ki lőtte meg? És hogyan? Nem láttunk senki mást! Chanyeol azt mondtad, nem lesz orvlövész! - akadt ki Baekhyun.

Chanyeol épp ráordított volna, mikor Jongdae nevetni kezdett. Először azt hittem, miattam, mert a lábát tettem arrébb, de mikor elengedtem, akkor is folytatta.

- Mi baja van? - nézett a visszapillantó tükörben hátra a volánnál ülő.

- Nem tudom. Dae, mi ennyire vicces? - simítottam az arcára. Lángolt a bőre, de kivételesen nem attól, hogy zavarba jött az érintésemtől.

- Szerintem nem lőtt meg senki. Én voltam olyan szerencsétlen. - kuncogott.

Összeráncolt szemöldökkel néztem rá és Baekhyun is értetlenül figyelte.

- Nem tudtam rendesen megfogni a fegyvert és lehet magamon keresztül lőttem meg Sehunt. - nevetett még mindig.

- Sh... Ne nevess. - tettem mutatóujjamat a szájára, mire csendben maradt. Elég fura, hogy ezen nevet. Felhúztam a véráztatta pulóverem és a pólót is feljebb toltam rajta. Folyamatosan folyt a vér a testéből.

- Te tudtál Chanyeol tervéről? - szólalt meg megint. Most azonban komoly volt.

- Igen. Chanyeol beavatott, mikor ti Baekkel állítólag kutyás videókon sírtatok. Van itt rongy? - kérdeztem a vezetőt.

- Baek, a kesztyűtartóban van egy pár. - mondta, mire párja kivette az összeset és hátra nyújtotta.

Elvettem tőle és egyet Dae teste alá tettem.

- Akkor miért nem akadályoztál meg benne? És miért nem voltál velem másmilyen? Miért hagytad, hogy Sehun provokáljon? - tette fel kérdéseit.

- Mindegyikre egy szó a válasz. Miattad. - néztem a szemeibe. - Azt akartam, hogy neked jó legyen. Ha mellettem nem volt jó, akkor talán Sehun mellett az lett volna. - kezdtem bele és egy másik ronggyal a testét törölgettem. - Nem viselkedtem máshogy, mert akkor gyanús lettem volna. És úgy voltam vele, ha maradsz, akkor azért maradj, amilyen vagyok. Nem pedig azért, mert ma kivételesen másmilyen voltam. - két rongyot tettem a sebre és szorítani kezdtem. - Miért hagytam Sehunt? Mert láttam, hogy tetszik neked, ahogy hozzád ér. Felőlem akár le is lőhettél volna. Ott akkor, abban a másodpercben azt hittem, nekem végem. Már úgy álltam ott, hogy akkor itt mi be is fejeztük és ti, együtt megöltök. De nem ez lett. Van valami kötél esetleg? Vagy bármi, amit rászoríthatok? - kérdeztem az elöl ülőktől.

- A csomagtartóban esetleg van, hajolj hátra. - mondta Chanyeol.

- Ha fékezel megfojtalak. - térdeltem föl és hátra hajoltam. Furcsán néztem a fegyverek mellett lévő óvszeres kartonra, de inkább nem kérdeztem semmit. Egy fekete feszítővas alól kihúztam a rövid kötelet és visszaültem. Ijedten vettem észre, hogy Jongdaenek patakokban folytak a könnyei.

- Ne sírj, kérlek. - töröltem le könnyeit, de újak jelentek meg. Megemeltem könnyű testét és többször áttekertem hasán, majd szorosan megcsomóztam.

- Kapsz levegőt? - kérdeztem, mire csuklásai közben bólintott egy párat. - Ne sírj. Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá bátorítóan, de tudtam. Nem fogja kibírni az utat. Ahhoz túlságosan sok vért vesztett már.