17. rész

898 70 35
                                    

Kim Jongdae szemszöge

Másnap már ébredésemtől kezdve ideges voltam. Reggelizés közben folyamatosan Minseokot néztem és egy falatot sem ettem.

- Még ma kinyögöd, hogy mit akarsz? Vagy egész nap így fogsz bámulni? - nézett rám.

- T-találtam egy szép helyet a neten... El...eltudnánk menni oda? - kérdeztem és olyan erősen szorítottam a pálcikákat, hogy elfehéredtek az ujjaim.

- Minek?

- Mert...mert én el szeretnék menni oda.

- Hideg lesz ma.

- Nem baj.

Könyörgöm! Egyezz már bele!

- Noonával elmehetsz.

- Veled szeretnék. - motyogtam.

- Nocsak, valamit akarsz velem? - gúnyolódott.

- Kérlek...

- Készülődj. - ment bele.

- Nem! Délután szeretnék menni. Mikor sötétedik, mert akkor... Akkor szebb. - próbáltam a leghihetőbben hazudni.

- Milyen helyre akarsz te menni? - vonta fel fél szemöldökét.

- Elkérhetem a telefonod? - nyújtottam ki a kezemet.

Ő elővette a zsebéből és odaadta. Remegő kézzel kerestem ki Sehun által megadott helyet, majd felé fordítottam a képernyőt.

- Aha. Innen körülbelül negyed óra. Fél ötkor elindulunk és akkor még sötétedés előtt odaérünk. Úgy jó? - kérdezte, mire egy bólintást kapott válaszul.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd gyorsan a szobámba mentem, mert nem bírtam tovább mellette maradni. Félek, hogy nem sikerül.

---

Ezt a gondolatomat meg is osztottam Baekhyunnel, mikor délután átjöttek. Chanyeol elvitte Minseokot, hogy mi nyugodtan beszélhessünk és felkészülhessünk.

- Félek, hogy nem sikerül a tervetek. - könnyeztem az ágyon ülve.

- Jongdae. Chanyeol mindent kitervelt. Annyi a dolgod, hogy találd el Sehunt. Mi ott leszünk. Mikor Sehun összeesik vagy legalább annyi, hogy észre veszi, vérzik, Chanyeol emberei megtámadják Sehun bandáját. Megtudod csinálni, jó? Bízunk benned. - szorította meg a kezemet.

- És ha nem sikerül időben? Vagy Sehun egy lövésszel öli meg Minseokot? Ha éppen boldog és fejbe lövik? - hadartam, miközben kapkodtam a levegőt.

- Ebből is látszik, hogy szereted. Ne félj! Nem lesz baj! Ott leszünk. Vigyázunk rátok. Na, menj öltözni! - utasított.

A szobámba mentem, pár ajtóval arrébb. Kék pólót és egy nagyon szűk farmert húztam magamra, majd a téli kabátommal együtt mentem vissza a hálóba.

- Nem találom azt a fehér pulóvert! - dobtam le a kabátomat az ágyra és mellé dőltem. Mélyen beleszippantottam a takaróba és elmosolyodtam. Tömény Minseok-illat.

- Ezt? - bökte meg a vállamat.

Oldalra fordítottam a fejem és megláttam a kedvenc Minseok pulóveremet, amit hetekkel ezelőtt elloptam tőle.

- Igen! De hogy került ide, vissza? - pattantam fel és magamhoz öleltem.

- Szerintem Minseoknak hiányzott a pulóvere és visszavette tőled. - kuncogott.

- Ne nevess! Te is elszeded Chanyeol cuccait! - bújtam bele.

- Van benne valami. - bólintott elismerően.

Baby Boy-Xiuchen[Hun] Onde histórias criam vida. Descubra agora