Kim Jongdae szemszöge
Másnap már ébredésemtől kezdve ideges voltam. Reggelizés közben folyamatosan Minseokot néztem és egy falatot sem ettem.
- Még ma kinyögöd, hogy mit akarsz? Vagy egész nap így fogsz bámulni? - nézett rám.
- T-találtam egy szép helyet a neten... El...eltudnánk menni oda? - kérdeztem és olyan erősen szorítottam a pálcikákat, hogy elfehéredtek az ujjaim.
- Minek?
- Mert...mert én el szeretnék menni oda.
- Hideg lesz ma.
- Nem baj.
Könyörgöm! Egyezz már bele!
- Noonával elmehetsz.
- Veled szeretnék. - motyogtam.
- Nocsak, valamit akarsz velem? - gúnyolódott.
- Kérlek...
- Készülődj. - ment bele.
- Nem! Délután szeretnék menni. Mikor sötétedik, mert akkor... Akkor szebb. - próbáltam a leghihetőbben hazudni.
- Milyen helyre akarsz te menni? - vonta fel fél szemöldökét.
- Elkérhetem a telefonod? - nyújtottam ki a kezemet.
Ő elővette a zsebéből és odaadta. Remegő kézzel kerestem ki Sehun által megadott helyet, majd felé fordítottam a képernyőt.
- Aha. Innen körülbelül negyed óra. Fél ötkor elindulunk és akkor még sötétedés előtt odaérünk. Úgy jó? - kérdezte, mire egy bólintást kapott válaszul.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd gyorsan a szobámba mentem, mert nem bírtam tovább mellette maradni. Félek, hogy nem sikerül.
---
Ezt a gondolatomat meg is osztottam Baekhyunnel, mikor délután átjöttek. Chanyeol elvitte Minseokot, hogy mi nyugodtan beszélhessünk és felkészülhessünk.
- Félek, hogy nem sikerül a tervetek. - könnyeztem az ágyon ülve.
- Jongdae. Chanyeol mindent kitervelt. Annyi a dolgod, hogy találd el Sehunt. Mi ott leszünk. Mikor Sehun összeesik vagy legalább annyi, hogy észre veszi, vérzik, Chanyeol emberei megtámadják Sehun bandáját. Megtudod csinálni, jó? Bízunk benned. - szorította meg a kezemet.
- És ha nem sikerül időben? Vagy Sehun egy lövésszel öli meg Minseokot? Ha éppen boldog és fejbe lövik? - hadartam, miközben kapkodtam a levegőt.
- Ebből is látszik, hogy szereted. Ne félj! Nem lesz baj! Ott leszünk. Vigyázunk rátok. Na, menj öltözni! - utasított.
A szobámba mentem, pár ajtóval arrébb. Kék pólót és egy nagyon szűk farmert húztam magamra, majd a téli kabátommal együtt mentem vissza a hálóba.
- Nem találom azt a fehér pulóvert! - dobtam le a kabátomat az ágyra és mellé dőltem. Mélyen beleszippantottam a takaróba és elmosolyodtam. Tömény Minseok-illat.
- Ezt? - bökte meg a vállamat.
Oldalra fordítottam a fejem és megláttam a kedvenc Minseok pulóveremet, amit hetekkel ezelőtt elloptam tőle.
- Igen! De hogy került ide, vissza? - pattantam fel és magamhoz öleltem.
- Szerintem Minseoknak hiányzott a pulóvere és visszavette tőled. - kuncogott.
- Ne nevess! Te is elszeded Chanyeol cuccait! - bújtam bele.
- Van benne valami. - bólintott elismerően.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Baby Boy-Xiuchen[Hun]
FanficÍrva és publikálva: 2018 ősz - 2019 nyár, 6. könyvem "-Tudtam, hogy hibáztam. Azonban azt nem hittem volna, hogy ennyire. Hogy emiatt elveszítelek." Hogy hogyan alakul Minseok, az érzelemmentes, illegális kereskedelemből élő 28 éves és a nemrég szin...