Baby Boy-Xiuchen[Hun]

21. rész

Kim Minseok szemszöge

Feltűrtem az ingemet könyökömig és megálltam azelőtt az ember előtt.

- Egyszer kérdezem meg. Nem akarok kitérő választ. Sehunnak még hány embere akar megölni engem?

- Túl sok. Észre se fogod venni, mikor meghalsz. Lehet, hogy pont a szerelmed fog megölni álmodban. Hiszen ki akarna egy ekkora szart?! - köpött vért a cipőmre.

Ökölbe szorítottam a kezemet és eszeveszettül verni kezdtem a teste minden pontját. Valaki berontott, de nem szenteltem különösebb figyelmet ennek.

- Minseok állj le! - rántott le róla Chanyeol lihegve.

- Nem! Meg kell döglenie! - indultam meg megint, de ellökött.

- Jongdae itt van. - mondta.

- Mi? Hol itt? - váltottam egyből lágyabb hangnemre.

- Itt itt. A bunkerben itt. Ha sikerült megállítaniuk, akkor a folyosón vár. Ha nem akk-...

Elakadt, ijedten mögém nézett és gyorsan a vérző test elé állt. Hátra néztem és lefagytam. Jongdae rám, majd a véres kezeimre nézett és hátrébb lépett.

- Dae, meg tudom magyarázni. - indultam meg felé.

- Hazudtál. Azt mondtad, többször nem fogsz ölni! - hátrált ki a helyiségből.

- Nem halt meg! Csak kiütöttem! Állj meg! - kaptam el a kezét. - Honnan tudtad, hogy hol van a bunker?

- Nem számít! Csak az számít, hogy hazudtál! Engedj el a véres kezeddel!

Nem stimmelt nekem ez az egész. Soha nem mondtam meg neki, hogy hova járkálok. Valaki elárulta neki. Chanyeol nem tenné meg. Baekhyun sem tudott róla, hacsak Chan el nem árulta neki...

- Baekhyuntől tudod? - kérdeztem rá.

- És ha igen? Őt is megkínzod? Mondta, hogy ne jöjjek ide. De megtettem, mert nem tűröm, hogy hazudnak nekem. - mondta dühösen.

Mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak, de nem nagyon sikerült, mivel erősebben szorítottam a csuklóját.

- Csak a te érdekedben tettem. Meg akarnak engem ölni. Ha meghalok kinél fogsz élni, hm? Ki fog eltartani? Kihez fogsz odabújni, ha fázol? Ki fog védeni? Ápolni? Szeretni?!

Nem válaszolt, helyette elkezdett sírni. Baszd meg Kim Minseok, miért kell mindent elcseszned? Magamat szidva elengedtem a csuklóját és meg akartam ölelni, de elhátrált.

- Szóval ennyi vagyok neked. Egy ember, akit kötelességed eltartani. Elmegyek és nem lesz gond, jó? - törölte le durván a könnyeit.

- Megint kiforgatod a szavaimat. Jongdae. Meg akarnak ölni, de az is lehet, hogy az életemre törni. Ami azt jelenti, hogy a te életed is veszélyben van. Meg akarlak védeni, ha ez nem egyértelmű.

Lehajtotta a fejét és csuklóját dörzsölte. Hozzá léptem, hogy puszit adjak rá, de elhúzódott.

- Akkor életed végéig gyilkos maradsz? - nézett fel.

- Sehun is pontosan ugyanaz volt. Sőt. Rosszabb. Mégis vele akartál lenni.

- Megint vele jössz... Nem fogod fel, hogy ő már halott?! - ordított.

- Egy halott, akit szeretsz. Akiért sírsz éjszaka. Ne tagadd, tudom. És tudod, mit? Nem érdekel. Egy kibaszott hónap telt el a halála óta és te még mindig miatta sírsz. Mi ez, ha nem szerelem?

Elfordultam, majd Chanyeol mellett elhaladva visszasétáltam ahhoz az emberhez.

- Vizet neki. - parancsoltam, mire egy vödör folyadékkal az arcába, felébresztették. Belemarkoltam a hajába és hátra rántottam a fejét.