Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

7. fejezet

Hablaty szemszöge.

Amikor rá jöttem, hogy elhagytam a nyomkövetőt azonnal összerugdostam egy bokrot, meg egy fatörzset, ami nekem jobban fájt mint a törzsnek. Nem hiszem el, hogy ennyire béna vagyok, hogy nem tudok meg tartani az egyetlen dolgot, ami működik ebben a rohadt lápón. Bosszankodtam egy darabig majd inkább mentem és elkezdtem keresgélni hátha találok valamit, amit meg süthetek és meg ehetek. Lassan a fák sűrűjében kezdek kutatni, de nem halok semmit. Az erdőt járva hirtelen nyomot találtam a földön. Egyszer csak azt látom, hogy a levelek a nyálkától le vannak ragadva. Egyből lehajoltam, hogy meg vizsgáljam a nyomot, és ekkor meg láttam még pár apróbb nyomot. Olyan mintha kígyók jártak volna erre, de mondjuk a Visznik pont az csak egy kicsit veszélyesebb. Követni kezdem a nyomokat, közben görcsösen fogom a fegyverem markolatát. Lassan azt vesszem észre, hogy a nyomok egyre nagyobbak lettek, és még a lábaimnál is nagyobb nyomokban lépkedtem. Nem elég hogy a társamat ki ütötte a méreg, de még én is meg szegem a szabályokat. A suliban, meg úgy a vadászoknál van egy szabály, hogy nem szabad egyedül vagy fő ként társ nélkül elindulni egy szörny után, védő felszerelés nélkül. Na, én meg is szegem mindet. Gondolom magamban miközben a lombók közt meg bújva el értem a fészket. Az egyik fa törzsnek nyomulva figyelem a dolgokat. A nagy Visznik összegyűjti a kicsinyeit, akik visítva néznek fel rá. Ha nem vadász szemmel nézném, akkor egy igen szép család van itt, de kénytelen vagyok a hű lenni a saját elveimhez tartanom magam. Ekkor látóm, ahogy a Visznik ki tátja száját és a mérgét a fiókái szájába csepegettje, akik egy kicsit elkábulnak ettől. Lehet, hogy ez lenne a meg oldás a Handa ellen? Kérdezem, magam miközben lassan visszahúzódok, és halk léptekkel meg indulók az ösvényen, amin ide értem. Ha a Visznik mérge ilyen hatással van a kicsinyeire, akkor egy nagyobb testű szörnyet eltudná, altatni. Gondolom magam végig miközben az út alatt szedtem pár gallyat, ami jó lesz tüzelőnek. Kint a barlangtól nem messze tüzet gyújtottam majd gyorsan bementem meg nézzem, van e nálam damil. Közben a szemem a társamra és a kis kedvencemre terelődik, akik egymás mellett békésen aludnak. Kedvesen elmosolyodtam majd egy pár percre elnéztem őket. Egy szörny mérge kell ahhoz, hogy jobba legyek vele, meg az is hogy meg tudjam a dolgokat. A lány arcát elnézve kellemes bizsergetés járta végig a testem. Ki élveztem ezt a pár percet majd az oldaltáskámból, ki kerestem a damilt majd ki mentem a levegőre. Nem tudom miért, de tovább időztem volna azzal, hogy nézem, ahogy alszik, de muszáj valamit találnom, mert menten éhen halok. Érzem, a gyomromban az éhségtől égni kezd. Gyorsan meg csináltam a rögtönzőt, pecabotot, és hogy a halak jobban a csalira kapjanak, egy kis macska kaját raktam rá, amit szintén a táskámból vettem elő. Nyugodtan lógatóm a csalit a vízbe, miközben hátra dőlök, és a kezemben ott a bot, amire várom, hogy harapjanak a halak. Az eget kémlelve várom, hogy történjen valami, de csak a csend mélységes nyugalmát halom. Ekkor meg érzem, hogy a botom rázkódik, amire gyorsan felülök, és ki kapom a fogást, ami egy nagyon szép adag harcsa volt. A földre ki húzva még mindig rázkódik, de gyorsan elő veszem a fegyverem, és hidegvérrel lelődöm az állat fejét. Lassan ki folyik a vérre, amire csak még jobban elkeseredek magamtól. Nem tudom, miért akarja apám, hogy hidegvérű gyilkost csináljon belőlem a suli? Egy vezetőnek igaz hogy keménykel lennie, de egyszerre meg értőnek is, és én nem akarok zsarnok lenni, sőt még polgármester se akarok lenni. Nem nekem való az, hogy egésznap egy irodában gubaszak és csináljam a papír munkát. Bele borzongtam a gondolattól, de közben a halat is elő készítettem a sütésre. Ahogy a halnak a húsát elnéztem egy szivacs jutót eszembe. Ha egy darabot sikerül meg maratnom egy Visznikel akkor lenne mérgünk, és Halvérrel együtt ki tudnánk dolgozni egy erősebb nyugtatót. Gondolom magamban miközben egy darabot el rakok a zsebembe, kendőbe csavarva. A halat bot szálakra húzva sütni kezdem, és mivel kell nekik idő, így visszanéztem a barlangba ahol a két szundi pajti még mindig békésen alszanak. Leültem Asztrid mellé, és észrevettem, hogy az arcába bele log a frufruja, így félve, de óvatosan ki simítom, így jobban látom a lágy vonásait, amik most nincs meg feszülve, mint amikor rám néz. Most olyan mintha más, szemmel látnám, most szebb, és ha elengedném magam, akkor biztos fülig bele zúgnék, de szerintem ez meg is történik egy idő után, csak az a baj, hogy soha nem fogja, viszonozza de ha igen akkor egy igazi csoda kéne belé ütnie. Gondolom, magamban miközben még mindig elnézem az arcát. Ekkor sercegést meg csuszást halok. Gyorsan felkelek a helyemről, és lassan ki megyek a barlangból. Két Viszniket látok amint a tábortüzet közelítik meg. Itt az esély, hogy beszerezem, a mérget. Lassan meg közelítem a két kis csúszómászót majd a zsebembe nyúlva elő kaptam a becsomagolt húst, és oda dobtam az egyik elé, aki rá is harapót, majd el is engedte. Elő vettem a fegyverem, és egy gyors tárhely csere után rá lőttem a két Visznikre, akik meg is gyulladtak, és mint a villám úgy elégtek. A kendőt fel is kaptam, majd visszamentem a barlangba, hogy elrakjam. Ahogy visszamentem egy nyávogó éhes macska várt. Az oldaltáskába rakom a mintát, majd elhajolok hozzá.